A Petőfi Csarnok (Fortepan 125773)
Bevallom, vasárnapi ebédhez két értelmes pohár pezsgő után vagyok, és hirtelen felindulásból vettem elő ezt a Rózsavölgyi és Társa Kiadó neve által fémjelzett kötetet, amelyet K. Horváth Zsolt és Ignácz Ádám szerkesztők által a Petőfi Csarnokról összeállított kortörténeti dokumentum jelent. Ehhez mérten csapongok majd a cikkben - amit kéretik elnézni ősz fejemnek.
Megyeszékhely melletti kis faluból jöttem sok évtizede a hat óra huszas Hajdú expresszel Budapestre, ahonnan aztán csak 25 év múlva tudtam szabadulni. Miért írom le mindezt? Mert pont 1985-ben érkeztem, amikor a PeCsa kitárta kapuit a fiatalság előtt. PeCsa, Petőfi Csarnok rövidítése - amikor először hallottam, felháborodtam. PeCsa, pecsa, micsoda hülye kifejezés ez, mégha mozaik szó, akkor is. Könyörgöm, hogy képzelik ezt?! A falusi fekete-fehér, igen-nemekhez szokott és szoktatott húszéves lelkem minden naivitásával fel volt borzolva agyilag. Pecsa, picsa áthallással, mégiscsak illetlen, sőt, botrányos elnevezés egy épületre nézve. 
Ezzel a koncerttel nyitott az újjáépült Petőfi Csarnok 1985-ben
Sosem voltam koncertekre, kiállításokra járó ember, fiatal koromban meg aztán pláne nem. Emlékszem, hogy nyitás után pár évvel egy szombati napon, erősen férjezetten, kinéztem az előtte tartott zsibvásárra, de azontúl sok közöm nem volt az épülethez és programjaihoz. Viszolyogva olvastam a vele kapcsolatos botrányokat, hogy fúj. Most, a könyvet kezembe véve, közel a hatvan évemhez, kezdek azon morfondírozni: lehet, én sosem voltam fiatal? Mintha most sokkal inkább megérteném és helyén kezelném az akkori eseményeket, mint anno, jelen időben.
Akiknek épült a csarnok. Valaki felismeri magát? (Fortepan, 125779)
Az 1985-re átépített Petőfi Csarnok épülete 1895-ben lett felhúzva, Iparcsarnok (Ipacs) lánykori néven. Volt itt minden, kiállítási csarnok, múzeum, nagy országos kiállítások, majd 1925-től itt tartották a BNV-ket. 1974-re a már itt-ott akkor is Petőfi Csarnokként emlegetett épület nagyon rossz állapotba kerülve várta, hogy döntsenek sorsáról. Sok halva született ötlet után 1981-ben határoztak arról, hogy Fővárosi Ifjúsági Szabadidő Központ már pedig kell a fővárosban, és ezt az objektumot lehet a legkevesebb ráfordítandó anyagi erőforrásokkal beruházni, így rá egy évre megindult az építkezés a volt BNV területén. A régi csarnokot lényegében körbeépítették, amely tevékenységet folyamatos pénzhiány miatt gyatra megoldások, úgynevezett sufnituning jellemzett. Bő három évtized múlva pont ezzel érveltek a lebontásával egyetértő szakemberek, hogy tulajdonképpen semmi értékes nem volt beépítve a csarnokba, ami miatt kár lenne érte.
A többi már történelem. Működött a házban gombfoci csapat, jelentős performanszok vonzották a közönséget, populáris könnyűzenei koncertek, diszkó, folk- és táncestélyek, nyári táborok, sportrendezvények, színházi előadások, kiállítások, majd a híres-nevezetes zsibi megnyitása biztosították a nyüzsgő, nagy számú látogatókat és a bevétel statisztikailag kiemelkedő szintjét. 
A rendszer nem titkoltan egyszerre igyekezett biztosítani a fiatalság "illedelmes", pártállami keretek közé szorított szórakozását, kulturális nevelését, valamint valamiféle kiengedni a gőzt helyszínné tenni a Petőfi Csarnok területén folyó művelődést. Persze, ahol lázadó, robbanó tinik és fiatal felnőttek szórakoznak, és szórakoztatnak, ott azért megjelentek a rendőrségi rohamkocsik, néha akár preventív jelleggel is...
Ott kiállító, koncertező, performanszokat kivitelező előadók, szakemberek és technikai személyzet nyilatkozik a könyvben hangulatokról, az épület sajátosságairól, vagy éppen az állampárt meghosszabbított keze által elszenvedettekről. Mert hogy pont itt ne lett volna besúgó, vagy intézményesített kirendelt szakszemélyzet, az egyszerűen elképzelhetetlen volt, a kilencvenes években óriási cikkezések voltak a témában. A hely sikeres volt annak dacára, hogy fiatal kezdőknek is helyet és lehetőséget biztosított bemutatkozásra, amely események néha totális közönybe fulladtak a nézők részéről. A Petőfi Csarnok vezetésének első pillanattól kezdve bevételt kellett termelnie fennmaradása jelentős részének finanszírozásával, és minthogy a tárgyalt években (1985-1993) pusztán anyagi ellehetetlenülés miatt nem kellett bezárniuk, ez sikerült is nekik.
Köszönöm a lehetőséget a Líra Könyvek csoportba tartozó Rózsavölgyi és Társa kiadónak!
Úgy érzed, jó volna neked ez a kötet? A könyv borítórája kattintva elérhető kedvezményes áron.
Komoly zene: szabad-e piszkosan játszani?
Alma Mahler és a hisztérikus valóság
Kövess minket Facebookon!
