Utazások Középföldén - egy appvezérelt társas A Gyűrűk Ura világában

2020. augusztus 24. 07:26 - Arthur Arthurus

Társasjáték - A Gyűrűk Ura - Utazások Középföldén

Nemrégiben magyarul is megjelent az Utazások Középföldén társasjáték - mi pedig azonnal le is csaptunk rá, mint régi Gyűrűk Ura rajongók. Mennyiben más, mint a Mansions?

2_100.jpg

A festés @Sorastro munkája.

A játékot eredetileg a Fantasy Flight Games (FFG) adta ki, amely a mai társasjátékos világban az egyik legnépszerűbb ameri-típusú, történetközpontú játékokat kiadó cége. A magyar változatot a Delta Vision hozta el nekünk. A tartozékok megszokott minőségűek, bár a lapkák hajlamosak vetemedni, főleg a két nagy csatatérkép. A figurák azonban talán egy fokkal szebbek, kidolgozottabbak is, mint a megszokott - tökéletes alapanyagok a minifestéshez. 

A játékhoz tartozik egy applikáció is - immár az is elérhető magyar nyelven, bár itt volt némi csúszás a fizikai megjelenés és az app magyarítása között, noha maga a játék is másfél hónapot késett magyarul a járvány miatt (gondolom). Lépéseinket, az ellenfelek képességeit és a térkép finomságait, tárgyainkat és képességeinket egyaránt az app tartja nyilván és számol velük. Teljesen nélkülözi a kockadobást, de azért van benne randomitás: kockák helyett paklit építünk, és abból húzunk megadott számú lapot, háromféle lap van a szimbólumokat tekintve: siker, lelkesedés és semmi. Ahány sikert tartalmaz, annyi sikerünk van az adott próbára, ez persze módosítható előkészített kártyákkal, tárgyakkal és lelkesedésekkel. 

4_29.jpg

A festés Bo Jørgensen munkája.

A játékban sokkal nagyobb az applikáció adta lehetőség és változatosság: sok különféle méretű kalandtérkép-lapka van, szabálytalan alakúak, mindegyik mező hexákból épül fel, már önmagában ez nagyobb változatosságot ad, mint a szintén appvezérelt Mansions of Madness 2-ben a szabályos négyzet és téglalap alakú lapkák. Kétféle kaland van: utazás és csatatérképen játszódó, a csatatérkép két nagy, öt részre osztott négyzet alakú lapka, két különböző oldallal. Hat hős közül választhatunk: Aragorn, Legolas, Gimli, Bilbó, Beravor és Elena. Az első négyet gondolom senkinek sem kell bemutatni, az utolsó kettő közül előbbi pedig egy északi kósza, ember, utóbbi pedig egy tünde, inkább támogató szerepben.

Felbukkanhatnak persze legyőzendő (vagy csak feltartó, zavaró) ellenségek is: orkok, koboldok, vargok és trollok nyomában járunk, miközben mindenféle ládikók és szeméthalmok között turkálunk, bejárjuk Középfölde vidékeit.

3_56.jpg

Hogy működik a játék?

A játék elején elindítjuk az alkalmazást, kiválasztjuk a kampányt (magyar nyelven egyelőre egy kampány, az Arnor csontjai érhető el, de van még egy 2499 Ft-ért megvásárolható DLC angol nyelven, illetve kint már megjelent egy fizikai kiegészítő is a játékhoz új kampánnyal, új hősökkel, új szörnyekkel) és a nehézséget (kalandozó, normál és nehéz fokozat van), majd a hőseinket. A játék játszható egyedül is, de minimum két hősnek kell indulnia, maximum 5 hős lehet játékban. Az app is és a hősök kártyái is írják az induló tárgyaikat - ezeket ki kell keresni a 83 tárgykártya közül. Minden hős választ egy szerepet, lehet védő, kapitány, muzsikus, vadász, betörő és felderítő. Mindegyik hőshöz tartozik egy neki szánt szerep, de nem kötelező ezeket választani, és ezek a kampány során, a kalandok között meg is változtathatóak. Minden szerepnek van egy saját, számozott, 12 lapból álló paklija - ezekből lehet fejleszteni a kampány során.

Ezután mindenki összeállítja a pakliját, ami kezdetben 15 lapból áll, és minden hősnek eltérő pakli építhető. 6 lap van benne, ami mindenkinek ugyanaz, ezek az ún. Alap készségkártyák, minden egyes hősnek a saját nevével ellátott, 5 lapból álló készlete van, illetve bele kell keverni a választott szerepének megfelelő készségkártyák közül az első hármat, továbbá egy gyengeség lapot.Ha ez megvan, indulhat is a parti: az alkalmazás megadja, hogy mely térképlapkákkal indulunk és mi található rajta. Minden kör elején egy 2-3 lapos ún. felderítési szakasz van, aminek az a lényege, hogy az összekevert saját paklink legfelső 2-3 lapját megnézzük, és eldöntjük, hogy melyiket hagyjuk a pakli tetején, melyiket tesszük alulra, de egyet meg is tarthatunk közülük, amelynek a leírt készsége a kör vagy a későbbi körök során is használható. Maximum négy előkészített lapunk lehet. Ezután a hősök lépnek/cselekednek. Minden körben két mezőt léphetnek maximum (kártyák/tárgyak módosíthatják), és cselekedhetnek, pl. interakcióba léphetnek egy jelzővel, támadhatnak, vagy pihenhetnek. Ha minden hős cselekedett, pihent, elvégezte amit akart, jön az árnyfázis, ami során az ellenfelek lépnek, támadnak, növekszik a fenyegetés (ez jelzi a játék végét, addig, amíg nem telik be, kereshetitek a célt és felfedhettek tárgyakat, egyebeket).

1_193.jpg

Alapvetően a saját pakli az, ami meghatározó, illetve a készségek. Ötféle készség van: erő, bölcsesség, ügyesség, lelkierő és ész, minden karakternek más-más értékekkel 2-4 között. Ez az érték jelzi, hogy támadás vagy egyéb próbák során hány kártyát húzunk fel a pakliból. A sikerek száma korlátozott, a kezdőpakliban azt hiszem, összesen 4 van, de ez később növelhető, illetve módosítható mindenféle előkészített kártyával/lelkesedéssel. Amint vége az árnyfázisnak és jön egy újabb akciófázis, amikor a hősök cselekednek, elsőnek frissítik a paklijukat, vagyis újrakeverik és húznak felderítést. 

A harc is a készségekkel működik, minden hősnek van egy fegyvere, Aragorn pl karddal indul, aminél az erőt kell használni. Aragorn ereje 3, tehát 3 lapot húzhat fel. 1 siker esetén 2 sebzést, 2 siker esetén 5 sebzést okoz, a sikerek és a sebzések száma is módosítható megfelelő előkészített kártyákkal. Legolas pedig íjász, nála az ügyesség számít, és így tovább.

Röviden és nagy vonalakban ennyi a játékmenetről, most nézzük a személyes élményeket.

Nekünk ugye megvan (és a kedvencek között tartjuk számon) a Mansions of Madness 2, ami szintén egy applikáció által vezérelt társasjáték. Igazából a játékmenet nem sokban különbözik a két játékban, annyi, hogy az egyikben kockadobás van a próbák során, a másikban meg pakliból húzunk, de ezen felül a sebzés mechanikája is szinte ugyanaz, viszont egészen más a játékélmény, és sokkal jobban kihasználja az applikáció adta lehetőségeket.

1_194.jpg

A festés @Sorastro munkája.

Harmadjára kezdtük újra a játékot. Elsőre úgy gondoltuk párommal, hogy mindketten két karaktert irányítva vágunk bele, így lett Gimli és Bilbó párom (szokás szerint... mindig a törpöket/kisnövésűeket választja mindenhol), Legolas és Beravor pedig én. Megtartottuk az eredeti szerepeiket, el is meneteltünk (hol sikerrel, hol kudarccal) az ötödik kaland környékére, amikor konstatáltuk, hogy kiba... szóval hogy nagyon nehéz a játék. Egyik karakter meg is halt (megint), a kalandot elvesztettük (megint), és egyszerűen annyi az ellenfél és akkora a térkép, annyi a lehetőség, hogy esélyünk sincs időben megtalálni a célt úgy, hogy túl is éljük. Kicsit utánaolvasgattunk, és kezdtünk lelombozódni, mert tényleg úgy éreztük, hogy túlságosan nehéz a játék. Egyébként normál módban indítottuk, milyen lehet a nehéz?? Több külföldi fórumon is panaszolták, hogy négy karakterrel irreálisan nehéz sokszor, hogy szinte csak az az egy út a jó, azon tudunk végigmenni időben, amit a készítők kitaláltak, de hát annyi a lehetőség, honnan tudhatnánk, melyik az? Honnan tudjuk, melyik keresésjelző a fontos és melyik csak kvázi felesleges elterelés (mindegyik ad valami bónuszt, ha sikerül a próba, de némelyik nem ér annyit, hogy megérje, míg más ismeretet - ezekből lehet fejleszteni a tárgyainkat - vagy újabb felfedett térképrészletet, létfontosságú információt vagy segítséget ad). 

Ekkor eldöntöttük, hogy elölről kezdjük, legyen most az a két karakter, akik kimaradtak a játékból: Aragorn és Elena. Én szerettem volna Aragorn lenni, a könyvekben/filmekben is szimpatikus a karaktere, így hát párom lett az ismeretlen tündelány. Szintén az ötödik kaland környékén jártunk, szintén normál módban, amikor konstatáltuk, hogy ez a játék még így sem könnyebb, és ha néha nem válunk szét, nem tudjuk teljesíteni a küldetést, viszont annyi az ellenfél, hogy ha szétválunk, akkor Elenát, aki nem épp a legjobb harcos, szinte azonnal megölik... Nem, ez sem lesz így jó. Vesztettünk, megint, Elena meghalt, megint, és megbeszéltük, hogy legközelebb újrakezdjük, és mondjuk Aragorn és Legolas lesz a két hős, mert ők önmagukban is megállják azért a helyüket és tudnak harcolni, bár a készségeik nem a legjobban egészítik ki egymást (a lelkierőnk pl. mindkettőnknek csak 2), de azért nem is rosszak együtt. Na, itt tartunk most, immár a 9. küldetés jön, és eddig - némelyiket épphogy csak, de - egy kaland kivételével mindegyiket megnyertük.

1_196.jpg

Figurák az Eriador gonosztevői nevet viselő figurapakkból, amely magyarul is megjelent. Hozzáadja a játékhoz Feketeagyart, Gulgotart és Atarint, valamint néhány kártyát. A festés Tomas Dratva munkája.

Két fontos észrevételem van a játékkal kapcsolatban: az első, hogy az első néhány kalandon átmentünk vagy hatszor (volt, hogy csak úgy, tábla nélkül, este belenéztem az appba, egy, az eredetitől független kalandba, mert meg akartam lesni, mi lesz az eredmény, ha mást választunk egy-egy lehetőségnél), és persze egy történetet mesél el az egész, a fő cél mindig ugyanaz, de mégis teljesen más volt a játéktér felépítése is, és más és más lehetőségek és esetleges tárgyak tárultak elénk, tehát a játék jól kihasználja az applikáció adta randomitás lehetőségét, az újrajátszás foka elég magas, akkor is, ha a fő történetszálat már ismerjük. Ehhez jön az, hogy tényleg nagyon különböznek a hősök is, meg a kezdőpaklijuk is, szóval simán újrajátszható a játék akár többször is, úgy, hogy élvezetes is maradjon. (A Mansionsre ez kevésbé jellemző, csak némi idő elteltével vagy új kiegek, DLC-k vásárlásával.) 

A második észrevételem az, hogy hatalmas nagy szakadék van a kalandozó mód és a normál mód nehézsége között, sokkal nehezebb a normál, mint a kalandozó, sokkal több az ellenfél. Persze a kalandozó inkább arra jó, hogy felfedezzük a térkép minden zegzugát, a normálban viszont erre nincs idő, menetelni kell a cél felé. 

2_23.pngSzemély szerint a játék egyébként nem adja vissza A Gyűrűk Ura hangulatot. Oké, viszonylag jó (bár néha nevetséges) szövegek, meg hát mégis Középfölde tájain utazunk, ott a Borbuggyan, meg ott vannak a hősök, de akkor is. Tőlem aztán lehetne ez egy akármilyen random fantasy is. Olyannyira vártam az elején A Gyűrűk Ura hangulatát, és annyira nem kaptam meg, hogy aztán egy hétvége alatt ledaráltam a (rendezői változatos) filmeket, amelyek szerintem még ma is tökéletesen megállják a helyüket (látványban is), noha idestova 18-20 évesek, és aztán elkezdtem (újra)olvasni a könyvet is. Ez egyébként ahogy észrevettem, abszolút egyéni dolog, mert más játékos meg épp arról számolt be, hogy nagyon jól visszaadja neki A Gyűrűk Ura világának élményét.

Egy-egy kaland egyébként 1, maximum 1,5 óra alatt lejátszható, a csatatérképes megmozdulások kicsit gyorsabbak - a kisebb hely miatt is -, mint az utazótérképes kalandok.

És ki ne felejtsem a grafikát! Az első társasjáték, ahol konkrétan első dolgom volt megnézni, miután kibontottam, hogy kiknek a nevéhez fűződik a grafikai megvalósítás. (Egyébként több tucatnyi grafikus dolgozott a külcsínyen.) Gyönyörű! A kártyák illusztrációi, a térképlapkák, a figurák kinézete, az egész design nagyon jól sikerült, látszik, hogy nem spóroltak rajta. Sajnálom, hogy ennyire aprócska kártyák vannak benne, csak azért, mert nagyon picikék a képek. A kedvenceim épp ezért a gyengeség kártyák, amelyek semmi jót nem adnak, de az egész lap a kis kereten kívül egy szép, a világhoz illő kép. Ha esetleg húzni kell egy új gyengeségkártyát a pakliba, akkor mindig átnézem őket, és aszerint választok, hogy épp melyik kép tetszik a legjobban, lévén semmi jelentősége nincs igazából, hogy melyik gyengeség van a paklimban. :) Egyedül Legolas figurájával nem tudok megbarátkozni: túl esetlen, vastag az íja. Értem én, hogy műanyagból ennél kecsesebbet, úgy, hogy tartósabb is legyen, nem lehet, de akkor is, ez az egyetlen problémám. Meg az, hogy teljesen máshogy néznek ki, mint a "megszokott" figurák. Azt is értem, hogy miért, vaskos jogdíjakat meg ilyesmiket fizethettek volna még a New Line Cinemának is, nem csak Tolkien jogutódjainak, de akkor is kissé mindig furcsa a fekete hajú Legolast vagy a teljesen másképp kinéző Gimlit, Bilbót látni. És nagy dilemma, ha festésre adjuk a fejünket, akkor Legolas szőke legyen, vagy legyen fekete, mint a játékban?...

1_23.png

Akad azonban egy harmadik fontos észrevételem is: vannak problémáim a játékkal, néha túl nehéznek, rohanósnak érzem a kalandokat, amikor nincs időnk felfedezni, és személy szerint hiányzik a kockadobás, én szeretem a Mansionsben azt, hogy kockák döntik el a próba sikerét, de az biztos, hogy nem sok játék van, amivel rövid időn belül hajlandóak lennénk harmadjára is elölről kezdeni, mert túl használhatatlan kombinációt alkottunk. Szóval alapvetően tetszik a játék, és biztos, hogy majd a házi készletünk része lesz a fizikai kiegészítő is. Meg a DLC is ott lesz az eszközeinken. De most megyek, mert el kell jutnunk Atarin csapatai előtt a Borbuggyanhoz. (Szerk.: Nem sikerült, Atarin megelőzött :()

A játék magyar nyelvű verziója megvásárolható ide kattintva, a magyar kiadó, a Delta Vision oldaláról!

A játék BGG-s adatlapja elérhető ide kattintva.

Mansions of Madness - Csak meg ne őrülj!

Kövess minket Facebookon!

A posztban szereplő képek a játék BGG oldaláról, az FFG oldaláról, illetve a magyar kiadó oldaláról származnak!

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr316167364

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.