Hajlandó vagy meghalni a hülyeségedért?

2020. november 28. 06:30 - Carbonari

Könyvajánló - Philip Roth: Düh

philip.jpgAmikor az alig felnőttkor küszöbén tipródó fiataljaink indulatait mérsékletre intjük, általában kevés foganatja van, ismeri ezt a jelenséget mindenki, legyen akár benne ebben az életkorban, vagy haladja azt meg évekkel, évtizedekkel is. A következmények különbsége pedig gyakran csak szerencse kérdése. Mert az élethez az is kell, ahogy ez Philip Roth Düh című művéből a maga teljes realitásában látható.

Az Isten veled, Columbus és a Nemezis – az író legelső és legutolsó könyve – után Philip Roth-sorozatában a 21. Század Kiadó most egy másik késői kisregényt ad közre, címe: Düh. A koreai háború idején játszódó kötet Nemes Anna fordításában olvasható. A Düh – akárcsak a Nemezis – igazi modernkori sorstragédia, melyből 2016-ban az eredeti Indignation címen az USA-ban film is készült.

Philip Roth könyveiben az elszakadás, felnőtté válás központi téma, a sorokból kiderül, hogy a világ változásaira rugalmas reagálással érdemes lépni, különben önmagunk karikatúráivá válunk, legyen szó patriarchális vagy lázadó generáció válaszairól. Nem lehet csak ezzel vagy csak azzal elütni fontos kérdésekre adott válaszokat, mert katasztrófa lesz belőlük, még akkor is, ha önmagukban egyik is, másik is  megállná a helyét. De ki vagy mi függ egyedül egy változó világ színpadán? Na, ugye.

A szerző hitvallása: „…könyvet írni annyi, mint problémákat megoldani. Nem az érdekli az embert, hogy hova helyezze magát, sem a díjak vagy a kritikák vagy más ilyesmi. Ez az utolsó, ami a fejében megfordul, a munka az, ami kitölti gondolatait.” 

A főhős, Marcus Messner, 19 éves, amikor igazi rebellisként szembefordul apja túlféltésével, és annak minden tervével szembeszegülve ott hagyja a kitaposott utat, átiratkozik egy közép-nyugati város felsőoktatási intézményébe. Igen ám, de Marcus szekuláris zsidó, az intézmény pedig bigott keresztény - már ebből súlyos problémák keletkeznek szinte a belépése pillanatától. A fiatal férfinek körülbelül semmi sem tetszik az iskolában és javarészt az ott tartózkodó emberekben sem. Egyetlen emberrel teremt közelebbi kapcsolatot, a mentálisan sérült Olgával, együttlétükbe szinte kódolva van a kudarc. Az erkölcsileg feddhetetlen Marcus képtelen az önreflexióra, így az olvasó csak szorítani képes érte, mert pontosan érzi és érti, önsorsrontása határtalan: a világ dolgaiban járatlan ember balfogásainak tényvázlata ez a mű. Becsületesen hülye vagy hülyén becsületes, lehet ragozgatni. A felnőtté válás küszöbén tipródó férfi képtelen feldolgozni azt a tényt, hogy mennyi párhuzam húzható saját viselkedése és apja gondolatai közé. Mert tulajdonképpen egyformák. De mire minderre rádöbben, már mindenhez késő van. philip1.jpgMert mit lehet mondani egy naivitásában hülye fiatalembernek? Kit érdekelnek a mi lett volna ha-k? Mi lett volna, ha nem szól be a rektornak, hanem előbb felméri az erőviszonyokat? Ha nem ismerkedik meg lánnyal, de legalább észreveszi és értékén kezeli partnere mentális betegségét? Ha nem hagyja ott a főiskolát? Mit lehet ezekre mondani, amikor az egész történet felett ott lebeg az éppen folyó koreai háborúba való behívó rettegett ténye, amitől csak a felnőttképzés bizonyossága mentheti meg? Hiszen az apja pont ettől igyekezett megvédeni ezt a hülye gyereket. 

Mindig mondom, hogy nem lehet mindenkin segíteni. A szülők legfeljebb csak azt a falat tudják megválogatni, amelyiknek gyerekük fejjel nekimenve, nem marad ott. Mert ugye, mire rájössz, hogy a szüleidnek igaza volt, már ott áll melletted a gyereked, aki ugyanúgy nem hisz neked, ahogy te sem hittél az őseidnek. Már ha sikerül életben is maradni. És nem mindig sikerül.

Ugyanakkor jelentkezzen az az ember, aki fiatal felnőtt korában elhitte a szülei óvó, féltő agódását, hogy ne lépd meg ezt, mert az lehet belőle. Ugyan már! - legyint a tejfölösszájú és legyintettem annak idején magam is, hogy is érthetnének ezek a begyepesedett fejű ősök az én dolgomhoz. Hiszen azt sem tudják, ki vezeti a slágerlistát, vagy hogy szandálhoz nem húzunk zoknit, nyúltam legautentikusabb érveimhez, amelyek a szülők maradiságát és hozzánemértését voltak hivatottak illusztrálni. Hiszen honnan is tudhattam volna, hogy a világegyetem kegyetlen, folyton önmagát ismételő cinikus, amit a szüleim addigra már tudtak, és ebből kifolyólag zsenge létem addigi kvintesszenciája (teljes joggal) körberöhögés és szánakozás tárgyát képezte náluk. Majd megtanulja saját kárán, legyintettek vagy őrjöngtek az épp aktuális újabb problémám felmerülésekor. Hát &#>@&$#@& #łŁ$ - és aki ismer, most tudja, hogy nyomdafestéket nem tűrő, rövid, tömör és igen velős káromkodást engedtem el szülőként. És mi a szenvedélyes fiatalok első reakciója a szülők / tanárok / főnökök nem megfelelő kommunikációjára? Igen, az. Düh. Majd én jobban tudom, majd én megmutatom átgondolatlan, eszetlen felindulása. És persze, az ezzel egyenes arányosságban bekövetkező meggondolatlan cselekedet(ek), ami(k)nek mindig következménye(i) van(nak). Csak a műben a következmény mértéke egy koreai háború idején, 19 éves férfiként nem csak annyi, hogy elveszítjük illúzióinkat, hanem sokkal több. Nem mindegy, hogy milyen történelmi időszakban mennyire vagyunk hülyék. Mert vannak élethelyzetek, ahol nincsenek HA-k. Ott csak élethelyzet van, és vagy jól felelsz, vagy mehetsz a levesbe. Tanulság? Dühösen hibázni fogsz. Tehát ne légy dühös. Ha pedig mégis dühös vagy, ne jártasd feleslegesen a szád. Ha pedig jártatod, pláne feleslegesen, akkor ne csodálkozz.
Ennyi. philip3.jpgA Düh című könyvből készült film egyik jelenete

Szívem szerint ezt a remekül megírt könyvecskét kötelező olvasmánnyá tenném minden fiatal, éppen csak felnőtt embernek. Az alkalmazott eszközök nyugodt szenvtelenséggel festik le, hogy dühből, irigységből, sértettségből bárki elé odalökni valami zsigerből származó böffenést akár végzetes következményekkel is járhat. Nem  mindig éri meg a rosszat megtorolni, mert ha a rossznak hatalma van fölöttünk, akkor 99%, hogy mi húzzuk a rövidebbet gyakorlatlan, naiv idealistaként. A világ sokkal bonyolultabb, mint az 19-20 évesen látszik, írja a szerző és dolgozza ki precíz irodalmi nyelven. Az egyén felelőssége komoly lattal esik súlyba a tragédia bekövetkezéséért. Van nekem olyan ismerősöm, aki hülyén becsületes létét jelenleg egy komfort nélküli kulipintyóban tölti, végrehajtóval levelezgetve egy olyan gyermek tartásdíja ügyében, akinek - megfontolt megítélése szerint - származása nem is biztos, hogy az ő ágyékából ered. És szerintem neheztel rám (legalábbis azóta nem szól hozzám), mert azt találtam neki mondani, hogy becsületessége lassan önsorsrontásba ment át az évtizedek során. Dehát istenem: a mű főhősével szemben ő legalább él. Mert itt most ilyen idők járnak, Philip Roth könyvében meg olyan idők jártak.

philip2.jpg

A könyvet a 21. Század Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk!

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, ahol kedvezményesen meg is rendelheted a kiadótól!

Kövess minket a Facebook-on is!

A Jóbarátok generáció

Fiúk klubja

Pokorny Lia: Holnapra is marad

Eredeti cím: Indignation
Szerző: Philip Roth
Fordító: Nemes Anna
Kiadó: 21. Század Kiadó
Oldalak száma: 240
Megjelenés: 2020. január 27.
Kötés: Kartonált
ISBN: 9786155955303
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr7016286704

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása