Mire taníthatnak bennünket a farkasok?

2020. december 07. 07:26 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Elli H. Radinger: A farkasok bölcsessége

Szeresd a családodat, gondoskodj azokról, akiket rád bíztak, soha ne add fel, és soha ne szűnj meg játszani!

1_263.jpg

A fenti csupán néhány példa arra, hogy mi az, amit tanulhatunk a farkasoktól. Törődnek az idősebb vagy a sérült falkatagokkal, miközben nevelik és tanítják az utódokat, de a felnőtt farkasok sem felejtették el azt, amit nagyon sok felnőtt ember igen: hogy mennyire fontos játszani. Ott lenni, és önfeledten elmerülni az épp aktuális tevékenységben. A farkasok világa sokkal színesebb és szerteágazóbb, sokkal érzékenyebb és összetettebb, mint azt gondolnánk, vagy mint akarjuk gondolni. A népmeséinkben a farkasok legtöbbször gonosz, rossz, negatív tulajdonságokkal felruházott lények, ami nem csoda, hiszen megtizedelték a nyájakat, tehát csak rosszak lehetnek. Gondolja a nagy, okos, intelligens és civilizált ember, aki szeret mindent feketén és fehéren látni. Pedig sokkal többek ennél. A kommunikációjuk és életvitelük sokrétű, és ahogyan együtt dolgoznak, mint csapat, mint falka: na az az, amit a leginkább el kéne tőlük tanulnunk.

Németország újra a farkasok hazája – és az is marad. Úgy tűnik, a lakosság lassacskán megtanul együtt élni a vitatott négylábúakkal. Elvégre a tapasztalatok igazolták, hogybár immár 20 éve élünk együtt a farkasokkal, mégsem faltak fel egyetlen Piroskát sem.

1_264.jpg

A szerző, Elli H. Radinger a legnevesebb német farkasszakértő, aki ideje nagy részét éveken át a Yellowstone parkban töltötte, az ott vadon élő farkasok megfigyelésével. A könyve közel hozza a yellowstone-i falkát, megismerjük a történetüket. 1995-ben 70 év után visszatelepítettek egy kisebb falkát a Yellowstone parkba, és aztán ez olyan folyamatokat indított el vagy állított meg, amire nem is gondoltak korábban a kutatók, igazolva ezzel az ún. trofikus kaszkád ökológiai folyamat létét. Ez az eset vált a jelenség legismertebb, klasszikus példájává. A trofikus kaszkád egyfajta lépcsőzetes táplálkozási láncot jelent. A parkban az őzek folyamatosan szaporodtak, mivel nem volt természetes ellenségük, és a növényzetet teljesen lecsupaszították. A területen sakálok éltek, akik kisebb rágcsálókra vadásznak leginkább. A folyómenti tisztások folyamatosan erodálódtak, mert nem tartotta gyökérzet a talajt, a víz, a viharok pedig idővel elmosták. Sok apró rágcsálónak és rovaroknak szűnt meg az élőhelye, ami által rájuk vadászó madarakból is egyre kevesebb lett.

Medvék, farkasok és hiúzok mint a „vadon jelképei” rácsok mögött, és az emberek mindent kontrollálnak – így képzeljük el a természetet?

Amikor 1995-ben visszatelepítették a farkasokat, a legfontosabb dolog, amit megfigyeltek, hogy pusztán a ragadozók jelenléte hogyan változtatta meg az őzek viselkedését. Kerülni kezdték a tisztásokat, folyópartokat, völgyeket, és minden olyan helyet, ahol könnyű célponttá válhatnak, ezzel növekedésnek indultak a növények, bokrok, fák, amelyek gyökérezete megfogta a talajt. Újra lett élőhelye a kisebb rágcsálóknak, és ezzel esélyt kaptak a ragadozó madarak és a kisebb ragadozók is, amelyeknek a populációja ismét növekedni kezdett, köszönhetően a néhány év alatt megtöbbszöröződött erdőnek is. Visszatértek a hódok is, akik előszeretettel építenek fából, és ezzel megváltoztatták a folyó folyását is és az egész élővilágot, remek búvó- és élőhelyeket adva kisebb-nagyobb állatoknak. Növekedésnek indult a medvék populációja, akik a farkasok maradékát éppúgy megették, mint a megnövekedett számú bogyós terméseket. 

Sárga szempár merült a kék szempárba. Másopercekig. Percekig. Egy darabka örökkévalóság. Aztán felrebbent mellettem egy madár, és megijesztett. A farkas egy lépést tett hátrafelé, majd megfordult és eliszkolt. Hosszú ideig ültem még ott egy helyben és próbáltam felfogni, mi is történt. Az örökkévaóság egy szempillarebbenése.

2_130.jpg

És mindezt egyetlen dologgal érhettük el: hogy visszatelepítettük a természetes élőhelyükre a korábban onnan kipusztított farkasokat. A természet egyensúlyban és összhangban van, minden összefügg mindennel. De ahogy az ember belép a képbe, felborul ez az egyensúly, mert a nagy intelligenciánkkal nem tudunk együtt élni a természettel. Uralkodni akarunk rajta. Ne feledjük, ha egy faj elszaporodik, akkor az messzemenő következményekkel jár. Igaz ez az őzre éppúgy, mint az emberre. Ha kiiktatjuk a természetes ellenséget, akkor idővel magát a fajt iktatjuk ki, mert túlszaporodik és megváltoztatja az egész környezetét, amíg neki sem marad élőhelye és tápláléka.

Miért éppen a természetben keresünk vigaszt? Miért érezzük olyan boldognak magunkat, ha állatokat látunk, hallunk, szagolunk vagy érzünk? Ha egy fát nézünk, és magunkba szippantjuk a virágok illatát? Ha örvénylő folyót vagy egy nyugodt tavat bámulunk?
Odakint a természetben sohasem vagyok egyedül, sohasem érzem magam magányosnak. Amikor a kedvenc dombomon üldögélek, és lenézek a Lamar-völgyre, néha eláll a lélegzetem ennyi gyönyörűség, csoda és változatosság láttán. A páratlan szépségben van valamiféle időtlenség. A jelen nem tűnik el, örökkévalósággá válik.
Szükségünk van az ilyen vadonbeli élményekre, hogy megtanuljunk otthon lenni az életünkben, hogy érezzük, milyen elevennek lenni.

A könyv ezekkel a farkasokkal, illetve leginkább leszármazottjaikkal ismertet meg minket, közelről, személyesen, bemutatva ezáltal a farkasok életét is. Megható, érdekes, élvezetes könyv a félreértett, gyönyörű állatokról, lerombol rengeteg tévhitet velük kapcsolatban, és igazi egyéniségeket mutat be. A kötetben sok szép kép is van, és felfogható egyféle önsegítő könyvként is, mert sok minden van benne, amit tényleg tanulhatunk a farkasoktól, és a szerző folyamatosan ki is tér ezekre. Nagyszerű élmény volt olvasni ezt a könyvet, noha a felépítésével nem mindig értettem egyet vagy nem mindig tetszett, süt belőle Radinger elköteleződése és szeretete. A fordító Malyáta Eszter.

Köszönöm a lehetőséget a Park Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Egyedül a falon - Alex Honnold lélegzetelállító útjai

Kövess minket Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr9416315778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása