„Egy ​új klasszikus: a jól ismert skandináv mítoszok a történetmesélés nagymestere, Neil Gaiman elképesztő átiratában. Az ősi történetekből Gaiman regényszerű ívet kovácsol, kezdve a kilenc világ legendás megteremtésével, majd sorra veszi a félistenek, törpék és óriások tetteit.”

Egy sziget, ahol mindig történik valami.
Most például két évtizede eltűnt egy család.
Nagyszombaton, csak úgy, mintha felálltak volna a
félbe hagyott ebédtől, kimentek megnézni valamit,
és sosem tértek vissza.
Az egy éves kislányukat is ott hagyták.
Vajon mi történt velük? Bűnténynek semmi nyoma.
Amikor egy tragédia után visszatér immár felnőttként
a hajdani egy éves, rágyújtják a házat, rálőnek a konyhában...
Tényleg mindenki ártatlan?

A hétvégén előre kellett állítani az órákat, ismét. Hogy összességében nézve gazdaságilag van-e értelme, azt nem tudom. De nézzük kicsit ezeket a sokat hangoztatott élettani hatásokat.

Szerintem tudod, ki Jakupcsek Gabriella.
Ridikül, Szeretlek Magyarország, és még sok-sok
adás, amelyben érzékenyen kíváncsi,
felkészülten kérdező, elmélyülten hallgató.
Ő az a személy, aki miatt akár egy kereskedelmi adó
műsorán is hajlandó vagyok leragadni.
Mert amúgy... nem.
Miért? Hitvallása miatt:  a tapasztalatok megúszhatatlanok.
Nem szabad félelmeink miatt megragadni méltatlan helyzetekben.
Megúszhatatlan, hogy lépni kell.
Minden félelmünk ellenére.
Vagy éppen azért.

Mennyi titkot és történést bír el egy repülőgéphordozó anyahajó?

Milyen klassz lenne már sok-sok ember bőrébe belebújni,
kitapasztalni, ki milyen, minek örül, min bánkódik,
mit gondol önmagáról, másokról,
tisztában lenni legmélyebb titkaikkal... szuper lenne, nem?
Hát nem! - felel komoran hősünk.
Nagyon nem.
Innen indul a történet: egy fiú, aki minden reggel új testben ébred.

Gabriel García Márquez idős korában írt regénye az öregedés gyásza és a kortalan szerelem ünnepe. Egy aggastyán és egy fiatal lány lehetetlen szerelméről szól ez a történet, mely az író műveiből jól ismert karibi kisvárosi környezetben játszódik és a képzelet műve. Az önirónia benne nagyon is valóságos, és a regény minden sorát áthatja. A kötetből 2011-ben film is készült, mely elnyerte a Málagai Spanyol Filmfesztivál díját is.

Kép a regényből készült, azonos címen megjelent film plakátjáról

Saját magunk vélelmeit a múlt megdönthetetlen valóságaként elfogadni
az élet egyik legnagyobb büntetése lehet – a semmiért.
Mindenki úgy vigyáz titkaira, mintha az élete múlna rajta.
Pedig fölösleges.
A múlt az múlt, és sosem olyan szégyenteljes,
sosem olyan megalázó, mint azt gondoljuk róla. 
Ráadásul gyakran nem is helyén értékeljük saját
szerepünket a jelen tükrében.
És szenvedünk.
Fölöslegesen.
Mint Kate Morton hősei.
Szinte minden hőse.
Ha nem így lenne, mit is olvashatnánk tőle, nem igaz?

Nem nagyon akad ember, aki ne ismerné Hippokratész nevét. De azt tudjuk-e, hogy az ő nézetei mik voltak pontosan? Hogyan állt hozzá ő és a hippokratészi orvoslás követői az őrülethez? Mit vett ebből át az arab világ és hogy kezelte később a nyugat?

"Féltél már valaha az életben?

Ha azt hiszed igen, akkor itt az ideje, hogy csalatkozz…
A Rettegés Arkhamban játék minden képzeltedet felülmúlja és még tovább is lép rajta."