A történet hősnője ..."mit tud valójában, vagy mit mer beismerni magának"...?

Egészen a közelmúltig azt sem tudtam, hogy létezik 21. Század Kiadó.
Tényleg nem.
Aztán jött A lány a vonaton.
Majd az Egy másodperccel később.
És rá kellett kattannom a kiadó könyveire.
Így érkezett meg hozzám a Fiona Barton kötete, Az özvegy.

Egy lapos, unalmas, magának való házasságban éldegél Glen és Jean. A férj sikertelen a munkájában, eltávolodik a feleségétől, számítógépet vesz, kütyüjei lesznek, a gépén kislányokról pornót tárol. Jean szerint "hülyeségei" lesznek.
A környékről eltűnik egy kislány. A nyomozók óriási elánnal kezdik keresni, és egy idő után a férj, Glen kerül képbe. Glen, akinek az asszony azonnal és habozás nélkül biztosítja a már korábban lelkére kötött alibit: igenis, aznap már 16 órakor itthon volt.
Pedig nem volt otthon.
Csak jó előre megbeszélték, hogy ezt fogja mondani a feleség. Látták a televízióban, hogy onnan tűnt el a kislány, ahol Glen dolgozott aznap későig, ráadásul a főnökség tudtán kívül. Hiszen egy kis fusimunka nem a világ. Ki tehet arról, hogy pont ott, pont akkor... Végül is, logikus, nem?

Ez a könyv már az első lapokon megfogott magának: mit tud valójában ez az asszony? De még inkább, mit mer beismerni magának?

Jean Taylor.
Az özvegy.
Semmit mondó, tucat név.
A férje életében végtelenségig ragaszkodó és lojális feleség.
De tényleg?
Milyen gátlások és kisebbrendűségi érzések kötik (kötötték) vajon gúzsba józan eszét?

Glen Taylor.
A férj, aki busz alá esik, és meghal (vajon tényleg csak simán megbotlott, és aláesett?)
A gyanúsított, akit perbe fognak egy kislány valószínű megbecstelenítéséért és eltűnéséért.
Akit aztán felmentenek a vád alól.
Aki szerint senkinek semmi köze az életükhöz, az ő dolguk, hogyan élnek.
Bűnös, vagy sem?

Az író, Fiona Barton

Bob Sparkes.
A nyomozó.
Meg van győződve Glen Taylor bűnösségéről, de egy fia bizonyíték sem áll rendelkezésére, így zaklatottan nézi, hogy a férfit felmenti a bíróság.
Beigazolódik-e a gyanúja?

Kate Waters.
A riporter.
A sztorit akarja az özvegytől: mindenáron.
Hiszen már nincs ott Glen, a férj, hogy hallgatásra bírja, vagy eltartsa a feleségét.
És a riportért komoly pénzt fizet a tévéállomás.
Megkapja-e maradéktalanul a sztoriját?

Aki sosem volt abban az élethelyzetben, vagy elképzelni sem tudja, hogy megkönnyebbülés, ha meghal a férje - mindegy, miért megkönnyebbülés, de az - ő sosem fogja megérteni ezt a cselekményt, az ebben a könyvben felvázolt élethelyzetet. Olyan kérdéseket vet fel a történet, hogy meddig lojalitás a lojalitás, és mikor csap át vétkességbe? És ha átcsap, akkor van-e mentsége rá a másiknak?

Két asszony járja egymással szemben a táncát, hol egymás mellett, hol egymással szemben, mint a pillangók. Mind a kettő akar valamit a másiktól.
Az egyik a sztorit.
A másik irányítást és... megnyugvást.
A riporter kiénekli az özvegyből a történteket. Ha nem is pontosan mindent, amit tud az asszony, de majdnem mindent. Végül kiderül, mi is történt azzal a kislánnyal, a férjével, és... mi köze neki ehhez az egészhez.
Mert van köze hozzá.

Vajon bűnös, vagy áldozat?

A kötetet a 21. Század Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre!