Régóta foglalkoztatja az emberiséget, hogy miért, mitől, és pontosan miben vagyunk többek vagy mások az állatoktól. Minden valószínűség szerint az egyik legfontosabb különbség a jövő leképezése, jelenlegi tudásunk alapján egy állat erre nem képes, ezért sem tekinthetőek a döntései tudatosnak, szemben az emberével. Fejleszthető-e mesterségesen az intelligencia?

Az intelligencia múltja

Maga az emberi intelligencia több lépcsőben alakult ki, egyes kutatók elkülönítik ezeket, és csak egyiket vagy másikat tekintik az intelligencia induló állomásának, de valószínűbb, hogy ezek összessége tekinthető az intelligencia eredetének.
Az egyik első lépés volt, hogy az afrikai klímaváltozás, az erdőségek visszahúzódása, és a nagy területű szavannák, síkságok megjelenése miatt az ember rákényszerült, hogy lemásszon a fáról és a szavannákra költözzön. Ott belátható okokból nagyobb eséllyel és nagyobb számban maradtak életben azon egyedek, akik megtanultak felegyenesedve járni. De ennyi nem volt elég, a vadállatokkal vagy ellenséges törzsekkel szemben előnyben volt, aki képes volt eszközöket használni és létrehozni. Ám a létrehozásuk ügyességet igényelt, meg persze a szembefordítható hüvelykujjat is. Az agy térfogata nőtt, ezáltal pontosabb, minőségibb, sokfélébb eszközöket tudtak készíteni az emberek. Továbbá a hatékonyság érdekében nagyobb csoportokban éltek együtt, ehhez szükség volt a fejlett tervezésre, hatékony együttműködésre, továbbá megjelent a cselszövés, manipuláció is. És mindezek mellett fontos volt a szexuális kiválasztódás is: nem csak az erős, hanem az okos, erejét okosan használó szaporodhatott. A fenti változások összességében egy dolog a közös: mindhez szükséges a jövőszimuláció készítése, és ez a képesség az, ami megkülönböztet az állatoktól.

„A bolygón való megjelenésünk után néhány százmillió évvel az agyunk az állandó jelen fogságában rekedt, sőt, a legtöbb agy még ma is ott tart. De az öné és az enyém nem, mivel úgy két-három millió évvel ezelőtt az őseink megkezdték a nagy szökést az itt és mostból…”

Dr. Daniel Gilbert, a Harvard pszichológusa

Az intelligencia ma

A kutatást elméleti szinten megnehezíti az, hogy nincs meghatározva pontosan, mit is jelent az intelligencia. Egy biztos, sok összetevőből áll, és a hagyományos IQ-tesztek csak a konvergens gondolkodást mérik. A második világháború idején több százezer katonával töltették ki az IQ-tesztet, és a hadsereg felkérte a tudósokat, hogy dolgozzanak ki emellé egy olyan kérdéssort, amellyel mérhető a pilóták váratlan helyzetek kezelésére vonatkozó képessége. Az egyik kérdés az volt, hogy mit tesz, ha mélyen az ellenséges területek fölött lelövik, és vissza kell jutnia. Az eredmények megcáfolták az előzetes várakozásokat, azok az emberek voltak a legtalálékonyabbak, akiknek a hagyományos IQ-teszt szerinti intelligencia-hányadosuk teljesen átlagos. Náluk viszont a divergens gondolkodás sokkal számottevőbb volt, tehát gyorsabban, kreatívabban találtak megoldásokat a felmerülő problémákra.

„A bal agyfélteke felel a konvergens gondolkozásért, a jobb pedig a divergensért. A bal oldal megvizsgálja a részleteket, és logikusan, analitikusan dolgozza fel azokat, viszont nem képes átlátni az e felett álló absztrakt összefüggéseket. A jobb félteke képzeletgazdagabb és ösztönösebb, s inkább holisztikusan működik, miközben az információdarabkákból egész képet állít össze.”

dr. Ulrich Kraft

Minden jel szerint az intelligencia egyik lényegi összetevője az, hogy mennyire vagyunk képesek pontosan és gyorsan jövőszimulációkat készíteni. Vajon lehetséges, hogy intelligenciánkat mesterséges úton növeljük?

Forrás: orlandoserrell.com

A válasz határozott igen, bár a mód még kérdéses. Számos olyan dokumentált esetet ismerünk, amikor az alany fejét valami baleset során ütés érte, és ezután megváltoztak a képességei, bizonyos lángelmékre jellemző képességekre tett szert. Ilyen volt pl. Orlando Serrell, akinek a fejét 1979-ben, 10 éves korában egy baseball-labda találta el. Egy ideig heves fejfájásokra panaszkodott, ám ezek elmúltával kiderült, hogy rendkívüli matematikai számításokat képes elvégezni fejben, több ezer évre előre meg tudja mondani, melyik dátum milyen napra esik, a memóriája fotografikussá vált az eset után, holott előtte egy egyszerű, átlagos gyerek volt. Ez az ún. „szerzett lángelme szindróma”. Vannak azonban, akik baleset nélkül is lángelmék, ma nagyjából száz dokumentált lángelméről tudunk, persze ennél sokkal több kiemelkedő képességű emberről, és sok közülük az autizmus egy formájában szenved.

Azoknál, akik baleset vagy valamilyen ütés következtében váltak kivételes képességűvé, minden alkalommal az agy bal félteke sérült, elsősorban a bal halántéklebeny és az orbitofrontális kéreg. Agyunknak ezen területe egyfajta cenzorként működik, folyamatosan szűri az emlékeket és törli a feleslegesnek ítélteket. Ha károsodik ez a rész, a feladatát a jobb agyfélteke veszi át, ám az eleve „másképp gondolkodik”, sokkal precízebb a balnál, amely hajlamos elsiklani a részletek felett és eltorzítani a valóságot. A jobb agyfélteke sokkal művészibb a balnál, de normál esetben a bal korlátozza és visszafogja ezt a tehetséget. Vagyis a lángelmei képességek mesterséges létrehozásához a bal agyfélteke bizonyos részeinek korlátozására van szükség.

Ezt már létre is tudták hozni mesterséges körülmények között, ugyanis a transzkraniális mágneses stimuláció (TMS) használatával ma már a kutatók képesek utólagos károsodás nélkül „kikapcsolni” az agy egyes részeit, hasonló eredményeket elérve, mint a szélütést szenvedő páciensek esetén. Dr. Allan Snyder ausztrál kutató tizenegy önkéntesen kipróbálta a módszert. A TMS-t az alanyok bal halántéklebenyére irányították, és közben művészi feladatokat adtak nekik. Azóta a kísérletet több alkalommal megismételték, de az eredmények nem egyértelműek. Néhány önkéntesnél javultak bizonyos képességek, de ezek még nagyon messze állnak a lángelme szintjétől. A problémát az okozhatja, hogy a TMS-szondák még elég pontatlanok, elég nagy területet „némítanak el” ideiglenesen, talán olyanokat is, amelyekre szükség van a magas szintű képességek kialakulásához. Elképzelhető, hogy csak néhány tucat idegsejt vagy szinapszis bénítása, károsodása elég lenne a lángelmei képességek mesterséges létrehozásához, de a TMS manapság pár négyzetcentiméternyi területre, vagyis több millió idegsejtre hatással van. A szondák fejlesztése napjainkban is folyik, egyre pontosabbak, egyre kisebb hatósugárban működnek, így a közeljövőben már lehetséges lesz, hogy véletlen balesetek vagy autisztikus tünetek nélkül váljunk zsenikké.

Az információk egy része és a közölt idézetek Michio Kaku: Az elme jövője c. könyvéből származik.

Kövess minket Facebookon!

Ha tetszett, talán érdekelhet ez is!