Ó, Balaton, nyár, turistákba fulladt Balatonszépe,
ahol egy falu teljes népe tanakodik a kanadás magyar
örökségével kapcsolatban.
Bibi csak azzal van, hogy a kanadás magyar
háta közepére sem hiányzik az örökölt szőlőbirtok.
Mitől vált érdekessé számomra a könyv tartalma? Amikor és ahogy a falusi létről írt.
Megvan, amikor postás csenget a háznál, a szomszédos piacon pedig megáll az élet? Fél szemmel mindenki azt lesi, 1) mit hozhatott 2) hogy fogadja az, aki kapja 3) arckifejezésből, testbeszédből pedig komplett kis történetet lehet kikerekíteni a vacsoraasztalnál, úgymint: szerintem végrehajtó fogja dobra verni a.... vagy: az a léhűtő unokája írhatott neki, biztos megint pénzért pumpolja, és így tovább.
Tehát, ez a kanadás magyar, Oaks, aki Tölgyessy is, örökölt egy szőlőbirtokot Balatonszépén, és amíg át nem adják neki az örökségét, addig a piac szomszédságában bérelt egy kis házat, ahová hivatalos küldeményt vitt a postás, és a küldemény átadásának idejére megállt az élet azon a bizonyos piacon. Pedig csak egy fizetési meghagyást kapott az illető az önkormányzattól, mert a szőlősbirtokán nem lett levágva a parlagfű.
Te ettől nem fordulnál vissza tengerentúli - igaz túlszabályozott - de mégiscsak ismerős Kanadádba?
Jó, megnyugtatlak, neki is megfordult a fejében, de kis törkölypálinka hörpintés után hajlandó volt meg is nézni azt a kis birtokot.
Messziről indul a történet. Oaks apja 1956 megtorlása elől menekült az országba, és hallani sem akar arról, hogy valaha is visszamenjen Magyarországra látogatóba, vagy elfogadjon érdemeiért (ha voltak egyáltalán) bármilyen magyar kitüntetést. Nem beszél arról, hogy pontosan miért is kellett menekülnie, ez nagy titok a családban. Mindennek ellenére, amikor a fia megmutatja az ügyvéd levelét az örökségről, azt tanácsolja neki: ne legyen bolond, ez a szőlőbirtok a házzal akár egész kis aranybánya lehet, ne kótyavetyélje el látatlanban.
Oaks tehát egyelőre nem kótyavetyéli el. Tamáskodva, nyűgösen elrepül Magyarországra, és ahogy fenn írtam, éppen kis törköllyel erősíti magát az eljövendő megpróbáltatásokra. Mert ha idáig eljött, csak nem tántorítja vissza egy kis hivatali packázás? Aztán az is birizgálja a fantáziáját, hogy megtud-e valamit, bármit is arról, hogy mi húzódhat apja kivándorlásának okai mögött. Mint ahogy az sem világos, hogy került ő - pont ő - az örökhagyó szeme elé, mint örökös. Állítólag még az apja sem ismeri ezt a személyt, nem hogy ő. Hátha, gondolja magában, amikor elképesztő nehezteléssel leszáll Ferihegy kettőn, hátha fény derül mindenre.
"...a Balaton mindazt tudja, amit az olasz vagy francia délszaki tájak. Mégis mindenki azt hiszi, hogy nem több, mint egy kellemes éghajlatú édesvizű tó, ahol olcsó a szállás és biztonságosan lehet strandolni. ... Pedig itt is olyan... mediterrán típusú az élet. De nem annyira szélsőséges. Nem marja só a bőrünket fürdés után, nincsenek mérges szörnyetegek a vízben, nem magasodnak életveszélyes sziklák a strandolók fölé, nem kell szerpentineken meghalniuk a gyorsan vezetőknek. De hát igazából nem is erről szól a Balaton. .... Nem lehet különválasztani a fürdőéletet, a szelíd hegyeket, a tavat, a szőlőművelést, a borkultúrát, a jó vendéglátást - ez mind úgy van együtt, ahogy sehol máshol. Hogy is mondjam... nincsenek élek. Minden lekerekített. Olyan, mintha önmagába lenne szerelmes valaki. Nehéz kiábrándulni... így lehettek magukkal az istenek a görög mitológiában."
Oaks Budapestről Balatonszépére azzal a szándékkal indul, hogy bármit is javasolt az apja, pikk-pakk, dobra vereti az
ingatlant, és a pénzből felfuttatja kanadai vállalkozását. Igen ám, de az ingatlanpiac éppen pang, az ingatlan gyönyörű fekvése ellenére sok beruházást igényel, mert az épületek romosak, a szőlő gondozatlan, elburjánzott, és... és ha mindez nem volna elég, van egy haszonélvező is a telken Rita mama személyében, aki azt találja mondani Oaksnak: "fel sem tudja mérni, mekkora kincset örökölt. Miért akarja elherdálni, eldobni magától? Én a maga helyében..." És T.G. Oaks - ha szemtől szemben nem is - csendes magányában kénytelen vele egyetérteni, még akkor is, ha se a szőlőhöz, se az épület felújításához nem ért (egyelőre).
Miközben a neve Tézsévé vagy Tidzsévé egyszerűsödik a környékbelieknek (kinek hogy esik a nyelvére), fontolgatni kezdi, hogy tényleg... mekkora aranybánya lehetne ez a hely (például, többek között) az ő kanadai kertészeti vállalkozásának... innentől pedig a kocka el van vetve. Még akkor is, ha ezernyi gátat kell még átugrania ötletei megvalósításáig.
Mi fog történni? Tényleg itt marad-e a kanadás magyar? Ha igen, milyen áron? Ki volt az örökhagyó, és miért pont őrá hagyta a "Fenséges Romot"? Képes-e majd fényt derítenie az apja múltjára? És saját jövőjére? No, és mi kell ahhoz, hogy egy jött-mentet befogadjon egy kis falu?
"Végre talán sikerül megfejtenem, miféle rugóra jár a helyiek gondolkodása. Nekem nagyon is úgy tűnt, hogy a problémamentes embereket, akiknek mindig kerek a világ, ki nem állhatják. Rühellik az idillt, hánynak a tó vizére feszülő aranyhídtól, és soha nem fognak csak azért mosolyogni, mert az életvezetési tanácsadók ezt sulykolják. E helyütt akkor van nyert ügyed, ha kicsit tökéletlen vagy, ha feljön a szar a házad alól, és ha mindezen tudsz akár nevetni is. Kifejezetten kedvelik, ha hibázol, ha pofára esel, mert akkor felajánlhatják a segítségüket... Ami olyan, amilyen, de legalább szívből jön. Ez már majdnem olyan, mintha szeretnének."
A fent citált könyv a trilógia első része. Jó tudni, hogy létezik második és harmadik része is, amelyekkel megismerkedni egyáltalán nem dőreség. A második részből származik például a legalsó keretes idézet is. Na, csak mondom. Mint ahogy az sem elhanyagolható, hogy egy csőtörés során hogyan lett szállóigévé Balatonszépén Oaks francia feleségének (magyar) sikolya, miszerint "szárba szökkent az apád..."
Szeretnél többet megtudni a könyvekről? Kattints a képre, most kedvezményesen megvásárolhatod a kiadótól!
A főkép egy csopaki szőlőbirtokot ábrázol a Balatonnal. Sokak szerint ott található a könyvben citált helyszín.
A cikkben a kép a szerzőt ábrázolja.
Kövess minket Facebookon!
Te olyan megszökős vagy? Kattints!
1. Sose kezdjük borivással a napot. A reggeli bor megfekszi a gyomrot, rátelepszik a mozgásközpontunkra, azonkívül kettős látás is kialakulhat. Tapasztalt szüretelő törkölypálinkával indítja a reggelt, féldecis kiszerelésben, ennek kiváló az értágító hatása, meg a muslincák sem jönnek rá annyira, mint bor esetében.
2. Lehetőség szerint keveset tartózkodjunk napon. A szeptemberi napsütésnek még ereje van, könnyen okozhat szédülést, kóválygást. Ha tehetjük, vonuljunk a pince hűvösébe, a megfáradt, kitikkadt szervezet itt tud igazán akkumulálódni.
3. Ernyőt, botot sose vigyünk magunkkal a pincébe, tudniillik ez a lépcsőn való lezuhanásunkkor akadályozhatja a biztos talajfogást, plusz a poharakat is leverhetjük vele, ami újabb bajforrás lehet (vágásos sérülések stb.).
4. A lopót mindig egy kézzel fogjuk, így a szabad kezünkkel megtámaszthatjuk szüretelő társunkat.
5. Sose vedeljük a bort, csak hörpöljük, kortyolgassuk. A vedelő borivó nem esztétikus látvány, beárnyékolja az egész szüretet, azonkívül a saját kezére is rá szokott lépni.
6. Ne kívánd meg felebarátod borát, ott a tiéd!
7. Óránként, kétóránként jöjjünk fel a pincéből, nézzük meg, hol tart a szüret, mire jutottak az asszonyok és a gyerekek. Ha a tőkék között szemlélődünk, kapaszkodjunk erősen a karókba, lábunkat próbáljuk meg határozottan egymás elé rakni.
8. Az éneklés (Részeg vagyok, rózsám...), a szavalás (Ej, döntsd a tőkét...) jótékonyan hat a tüdőre, szívre, növeli az együvé tartozás érzését, sőt még a seregélyek is elmenekülnek a környékről.
9. A házassági ígéretekkel csínján kell bánni, ez másnap rossz közérzetet okozhat.
10. Szüreti összeszólalkozásoknál bicskát, hordódongát nem illik használni, kínáljuk meg óborral az ellenfelet, az majd leteríti.
11. Ha beszédünkben már túlságosan sok a mássalhangzó, taglejtésekkel is kifejezhetjük magunkat. Ennél sokatmondóbb, ha csak ülünk a sarokban, támasztva a falat.
12. Pincelépcsőre ne feküdjünk le aludni, mert áteshetnek rajtunk poharastul, lopóstul.
13. Reggel ne ijedjünk meg a táskás szemű, piros orrú embertől a tükörben. Szegénynek megvan a maga baja...
