„Vagy kitalál magának egy másik életvitelt vagy talál hozzá magának egy másik lakóhelyet hozzá valahol a világban”- figyelmezteti a seriff Lester Ballardot, ám a huszonhét éves fiatalember egyikre sem képes.
Ki Lester Ballard, a könyv főhőse?
Emberke, aki egyszerű, mint a faék.
Van egy puskája, de nincs családja, anyja lelépett, apja felakasztotta magát, a család birtoka kalapács alá került. Az árverezést fel sem fogta együgyűségében ez a fiatalember, le akarta lőni az árverezés vezetőjét, amikor olyan verést kapott, hogy azóta képtelen rendesen tartani a fejét.
A férfi ettől kezdve szinte teljes elszigeteltségben él, közel a természethez, kiszakadva a társadalomból: vadászik, gyűjtöget a hegyekben. Kiszemelt egy lakatlan viskót, ahová odahurcolta az összes ingóságát. Magában beszél. Törvényszerű, hogy előbb-utóbb meggyűlik a baja a hivatalos renddel: aki „hetek óta csak kukoricán meg nyári kertekből lopott zöldségen, gyümölcsön” él, békákat lő hozzá, arra felfigyel a hatóság. De ha csak erre kellett volna felfigyelniük, ettől még örök élet és egy napig tengődhetett volna szerencsétlen Lester a lét peremén. Egy nap azonban történik valami, és Lester Ballardnak onnantól nincs visszaút.
Cormac McCarthy
„Odakinn az esőcsatornán kalapált egy harkály és a sok zsinóron mozgatott fej megmoccant és a madár felé fordult, hogy csendre intse. Ballard meg volt fázva és az egész szertartás alatt hangosan szipogott de mindenki tudta hogy még akkor se fejezné be ha isten maga nézne rá hátra szúrós szemmel így ők se néztek”
„Megacélozta magát hogy továbbmegy hiszen visszafordulni nem tudott és a világ aznap olyan szépséges volt mint bármelyik valaha volt napon és ő pedig nyargalt a halála felé.”
(Így, vesszők nélküli az idézet.)
Az élet egyszerű és keserves errefelé. Nincs mit olvasni, és ha lenne, sem érdekelne senkit. A mindennapok és a túlélés izgat mindenkit, na meg a kefélés. Apa lányával, az sem ritka. Hogy 12 éves gyermek már terhes? Hát istenem. Emberélet? Nem drága. A tűz pedig jó játék, eltűntet mindent.
A mű reménytelenség eposza.
A kilátástalanság toposza.
A semmi mindenné avatása.
Az élet alja vagy az alja élete.
A bunkóság kőbe faragása.
Az egyszerűség egyszerűsítése.
Semmi sem bonyolult, és mégsem érthető az átlagos ember számára.
Az átlagos ember ebbe belepusztul: lelkileg biztos, és fizikailag sem bírná.
Tuti.
A könyv becsukása után fejemre tettem a kezemet, hogy nem hiszem el, nem hihetem el, hogy ennyire brutális kegyetlenség létezik, amelyben az a legszebb, hogy az illető fel sem fogja, mit tesz, mit tett. Hol a társadalom, hol a magánember felelőssége az ügyben?
Vagy kit érdekel az már ilyenkor?
Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre!
Köszönet a Magvető Kiadónak a könyvért!
Tetszik, amit olvastál?
Akkor kövess minket a Facebookon is!
Az élet nem tisztességes, érdekel? Kattints a linkre!
