Annyi minden múlik rajtunk, hogy milyen lesz az életünk.
Ahogy repül az idő felettünk, úgy leszünk bölcsebbek,
tapasztaltabbak.
Ja, nem?
Hogy folyamatosan csodákra várunk, lehetőségek mellett megyünk el,
hogy kavicsot keresünk, de sziklát lelünk,
hogy semmilyen segítség sem segíthet rajtunk,
ha az első lépést nem vagyunk hajlandóak megtenni a témában.
Az élet nem tisztességes velünk. Becsap gyermekként,
aztán rá kell döbbennünk, hogy felnőttként sem változik
ebből a szempontból semmi.
Szerelem?
Igazi?
Képzeljük, vagy tényleg létezik?
Időn, téren, koron átnyúlva?

1940, Lengyelország, Alma és Léo, óriási szerelem, majd elkerülnek egymástól a felek. E szerelem emlékétől gyötörten Léo Gursky kivándorol az Usa-ba. Megtalálja ugyan volt szerelmét, aki akkorra már más asszonya, mert azt hitte, szerelme már halott, de a lényeg: Léo gyermekével állapotosan hagyta el Európát, és a gyermek él. Az asszony megígérteti Léóval, hogy nem zavarja az életüket, és ő így is tesz.

A mű a cselekmény fonalát Léo öregkorában veszi fel. Telitalálat midnen sora, amit az idősödéssel és elmagányosodással kapcsolatban leír. Egy idős ember gondolatait csak egy idős ember, vagy a vele minden órás kapcsolatban álló személy értheti meg. Különben egy huszonéves honnan is vághatná, miért megy be az egyedül élő férfi olyan cipőt felpróbálni, amiről tudja, hogy semmi szüksége rá? És nap, mint nap? Hiszen amennyi cipő neki már kell, annyi minimum kétszer, háromszor is van az otthonában. Vagy más apróságok, amelyekből tudatja létét az emberekkel: hahó, világ még élek! És ha kell, ezért az élek-ért akár szégyenlősségét is hajlandó levetkőzni - szó szerint - és aktmodellnek állni.

A másik főhős egy 15 éves kislány, Alma Singer, aki az anyja magányára keres megoldást. Ahogy az idősebbekről szóló részt értettem és szívesen olvastam, úgy az Almával kapcsolatos vonalon néhol kifejezetten szenvedtem. Igen, emlékszem infantilis tini koromra, és visszagondolni is fáj rá - ezzel az ésszel legalábbis, amivel ma bírok. Biztosan szereztem annak idején jó pár mély sebet, ha ennyire nem fekszik számomra a 15 éves főhős lelkivilága. Ne értsen senki félre, kiválóan meg van írva, a szerző remekelt, csak.. nem érdekel. Pedig fontos része a könyvnek.

A középpontból nem szabad kihagyni azt a Léo által írt regényt, amely A szerelem története címet kapta, és amelyet a férfi azért írt meg, hogy valami módon emléket állítson szerelmének, Almának. A könyv megjelenik, bár Léó nem tud róla. Ez a könyv az, amely elindítja az úton a kétezres években a 15 éves Almát, hogy megkeresse nevének eredetét, és mellesleg, az anyjának is férjet találjon. Léo viszont rá kell döbbenjen, hogy elkésett a fiával kapcsolatban, mert az meghalt. Pedig annyiszor elindult, hogy megnézze, hogy beszéljen vele, de elkésett.

Most pedig mind a két főszereplő, Alma is, Léo is kérdéseket tesz fel és válaszokat keres rájuk.
Kapcsolódni fognak-e egymáshoz?
Megtalálják-e mind a ketten válaszaikat?
És ha igen, tetszeni fog-e nekik?

A mű legfontosabb mondanivalója: a lehetőség sohasem áll meg mellettünk, és vár türelmesen velünk, hanem kinyílik az ajtaja, vagy be mész vagy nem, de ha nem, az ajtó úgy csukódik be előtted, mintha soha nem is lett volna nyitva.
Soha.
Ez van.

A könyvből film is készült 2016-ban, amely nálunk idén, március 9-én debütált. A kritikák kedvezően fogadták. A képek a filmből vett kockák.

Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints!

Köszönjük, Magvető Kiadó!

Tetszik, amit olvastál?