Nem az a kérdés, hogy ki kezdte.
Hanem, hogy ki fogja befejezni.
És főleg, hogy hogyan.
Az Agave könyvek nyár végén jelentette meg N. K. Jemisin A megtört föld trilógiájának harmadik részét, A megkövült égbolt címmel. Az író teljesítménye eddig példátlan díjesőt hozott a sorozatnak, amelynek minden része elnyerte a Hugo-díjat. A kiadó azt sem hallgatja el, hogy a szenzációs nemzetközi siker ellenére hazánkban egyáltalán nem osztatlan megítélésű ez a trilógia.
Magam is így vagyok vele. A történet annyira sötét, annyira kirekesztett és súlyosan diszkriminált szereplőkkel bír, annyira dobál ide-oda az időben, hogy nehéz követni a cselekményt. Az első rész számomra (Az ötödik évszak) elképesztően nyögvenyelős olvasási élményt okozott, sőt, első körben félre is tettem, jó fél év után gyürkőztem neki, hogy folytatom, megint letettem, újra felvettem, és amikor rádöbbentem, hogy mi a kapcsolat a kislány, a tinédzser és a felnőtt asszony között, onnantól faltam a történetet. A második köteten átrepültem, imádtam minden sorát (Az obeliszkkapu). Most pedig itt állok A megkövült égbolttal... és megint bajaim vannak a haladással.
A szerző, N. K. Jemisin 
A szerző A megtört föld trilógiával megcselekedte azt a bravúrt, amely eddig még senkinek sem sikerült: három egymás utáni évben elvitte a Hugó-díjat ezzel a páratlan teljesítményű három könyvvel. Valóban, ilyen jellegű tabudöngető, mágikus fantasyval még nem találkoztak sem az olvasók, sem a kritikusok.
A korábbi években volt valami botrány a sci-fi és a hozzákapcsolódó díj átadása (egyáltalán a díjra való jelölésekkel kapcsolatban), de megmondom őszintén, elvesztettem a fonalat, hogy ki, miért, hogyan, mikor, kivel, csak azt jegyeztem meg, hogy Jemisint is sérelem érte a folyamatban.
Ezért kezdte úgy a beszédét, hogy: „This has been a hard year, hasn’t it? A hard few years.” (Szabad fordításban: Ez aztán a kemény év, mi? Kemény évek.) Ezután érdemes még arra a bekezdésre figyelni beszédében, ahol arról ejt szót, hogyan is született meg a díjazott mű: „And yes, there will be naysayers. I know that I am here on this stage, accepting this award, for pretty much the same reason as every previous Best Novel winner: because I worked my ass off. I have poured my pain onto paper when I could not afford therapy.” (Szabad fordításban: És igen, voltak, akik azt mondták, hogy ez lehetetlen. Itt vagyok ezen a színpadon, és tudom, hogy nagyjából ugyanabból az okból kifolyólag veszem át ezt a díjat, mint a korábbi Best Novel (Legjobb Regény) díj nyertesei: szétdolgoztam a seggem. Papírra öntöttem a fájdalmam, amikor terápiára nem tellett.)
Pedig mindent tudok: sokak szerint remekmű, nem véletlenül kapott Hugó-díjat ez a könyv is a sorozatból, olvasnám is, olyan örömmel vártam a megjelenését, mint idén talán egy másik nagy Agavés kedvencemet, Sylvain Neuvel trilógiájának befejező részét, és tessék, itt meredünk egymásra, a könyv meg én. Sokan mondják, Jemisin valami újat és egyedit hozott létre ezzel a trilógiával: lehet, hogy igazuk van. Csak megint úgy jártam, mint az első résszel: neki kell gyürkőznöm, mert a könyv nem adja egy könnyen magát a rajongónak sem. A lassú indulás nem tesz jót az olvasni akarom érzésének.
Pedig a történet megér egy misét. Egy ősi katasztrófa instabillá tette ezt a világot, de hamarosan visszatér Földapa keblére az eltűnt Hold. Hogy ez jó-e vagy sem, istenigazából senki sem tudja előre, de jön, és az egésznek a sikere vagy bukása két nőn áll. Siker vagy bukás - vajon melyik fogalom mit takar valójában ebben az ügyben? Az a siker, ha minden flottul megy vagy éppen ellenkezőleg? A kérdésre szinte végig nincs egyértelmű válasz.
Emlékszünk még Essun lányára, Nassumra? Akiért Essum felforgatni, sőt elpusztítani is hajlandó maga körül mindent és mindenkit? Nos, a lány is erős orogéniával rendelkezik, de hogy mennyire, azt senki sem merné feltételezni róla. Essum maga is szupererős, mentora, Alabástrom halála előtt is az volt, de halála után örökölte tíz gyűrűs erejét, s bár súlyos áron, de a témában szinte semmi nem létezik, amivel ne bírna el. Ugyanakkor mégis létezik: lánya hajlandóságát nehezen tudja maga felé fordítani, márpedig csak ketten, együttes erővel, egy akarattal tudják megmenteni a Földet.
Az anya hiába tudja kinyitni az obeliszkkaput, ha a lánya úgy érzi, hogy a világ gonosz és megérett a pusztulásra. A teljes megsemmisítés a célja - de vajon mit jelent ez a maga valójában?
Hát... szóval, értem én, hogy Jenisin ilyen témához nyúl.. nem elég, hogy fekete, hogy nő, hanem még macskája is van. Betört az SFF piacra egy szokatlan összetételű, tabukat döngető sorozattal és tarolt. Most már csak nekem kéne túllendülnöm azon, hogy szerintem elcseszte az első és az utolsó rész lassú indítását. Mert reménytelenül elcseszte. De attól még remekmű, aminek élvezetéért meg kell küzdenie a magamfajta (átlagos) olvasónak.
Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!
Köszönjük, Agave Könyvek!
Érdekelnek a könyvújdonságok? Hogy mit olvass és mit ne? Kövess bennünket Facebook-on is!
Világok sora és a Deres Éj - érdekel? Kattints!
