Bangkok, gyilkosság, mocsok... mi köze mindehhez egy norvég alkoholista nyomozónak?

A norvég nagykövet gyilkosság áldozata lett Bangkokban, nem akármilyen körülmények között. Egy bérelhető szobában, egy olyan házban, ahová általában prostituáltak járnak, ráadásul fiatal fiúk meztelen képeit is megtalálják nála... az ügy igen kényes, gyors, hatékony és titkos nyomozást igényel, ezért a helyszínre küldik az alkoholista sztárnyomozót, Harry Hole-t. 

"– Atle Molnest holtan találták Bangkokban. Gyaníthatóan meggyilkolták – 
kezdte a rendőrfőkapitány asszony. 
Møller látta, hogy a fémkeretes szemüveget viselő miniszteri tanácsos a plafonra emeli a tekintetét, és a történtek további részleteinek ismeretében meg is értette a reakcióját. Csak egy rendőr képes úgy fogalmazni, hogy egy férfit, akinek a gerincétől valamivel balra egy kést találtak hátában, amely mind a tüdejét, mind a szívét átszúrta, „gyaníthatóan” meggyilkoltak."

A regény nagyon jól bemutatja a különbséget Európa és Thaiföld között, a hatóságok eljárásmódja, az emberek életvitele között. Döglődünk a forró párában, és óhatatlanul is alámerülünk Harry-val a mocsokba: drogok, ital, prostitúció, pedofília, mindenféle szexuális és egyéb aberráció és mocskos játék, amit csak el lehet képzelni... A magam részéről mindig is undorodtam Thaiföldtől. A klímája, a kultúrája... pontosabban az a világ, amit a fejlett és kulturált nyugat visz oda... taszító. Ott mindent szabad, Európa és Amerika, na meg Oroszország játszótere, ennek megfelelően a thai nagyvárosi élet romlott és undorító. Biztos megvan a maga bája és szépségei, a kultúrájuk sokszínűsége, mégis az, amit tettünk vele, taszítóvá teszi a szememben.

"A pasas azon a véleményen volt, hogy a norvégok elbűvölően naiv emberek és hogy minden dán magától értetődő kötelessége, hogy megóvja őket a szélhámosoktól."

Ez a könyv sem másította meg a véleményem. A kötet egyébként a Harry Hole sorozat második része, és mondanom sem kell, hogy Nesbø kötetről kötetre fejlődik. Itt az alaphelyzet érdekes, de vannak benne logikai bakik, mégis, már itt is megcsillogtatja későbbi fényét, és a témája is valódi skandináv, még ha Bangkokban játszódik is. Skandináv, mert olyan dolgokról beszél és helyezi középpontba, amelyekről nem nagyon beszélünk, pedig kéne - ilyen a pedofília.

A nyomozás nem volt nagyon hangsúlyos, bár szolgált némi technikai érdekességgel, inkább a terület és a kultúra, a teljesen eltérő látásmód bemutatása volt nagyon érdekes benne. Meg az, hogy kendőzetlenül megmutatta a bangkoki forgatag fonákját is, nem elhallgatva a tényt, hogy erről a gazdag norvégok és a gazdag amerikaiak meg a gazdag németek és a gazdag oroszok éppúgy tehetnek, mint bárki. A fejlődés Thaiföldön visszájára fordult, a komoly és kellő kulturális, egészségügyi, oktatási, bűnmegelőzési beruházások valahogy elmaradnak, de kaszinók, bárok, "masszázsszalonok" és egyéb felnőtt közjátszóterek sorra nyílnak, színes tévék várnak a nádfedeles kis kunyhókban a nyomornegyedben, 8-9 éves fiúk és lányok kelletik magukat az utcán, és van is vevőjük, áramlik a pia, a drog, a szex, és minden megtalálja a maga közönségét.

Emellett a nyomozati szál kuszának és banálisnak, hangsúlytalannak tűnik.

Ha esetleg ez a kötet nem győzött meg, ne kaszáld még a sorozatot: hidd el, megéri, Hole és Nesbø hamar kedvenccé válik. Ha pedig megismernéd a legendás nyomozó első kalandjait, ha úgy tetszik, szárnypróbálgatásait, a borítóra kattintva elérheted a kötetet az Animus Kiadó oldaláról.

Érdekel Hole legfrissebb esete? Kattints ide!

Kövess minket Facebookon!