Hogyan éltek utolsó napjaikban a Romanovok? 

Helen Rappaport megismertet minket az utolsó orosz cári család utolsó napjaival, kitér ugyan a múltbeli eseményekre is, de alapvetően akkor veszi fel a fonalat, amikor Jekatyerinburgba, kivégzésük, meggyilkolásuk későbbi színhelyére szállítják őket.

II. Miklós 1868-ban született, rokoni szálak fűzték a brit Viktória királynőhöz, akit nem véletlenül neveznek Európa nagyanyjának is, gyermekei, unokái szinte kivétel nélkül valamely európai uralkodócsaládhoz tartoztak. Viktória legidősebb gyermekének, Viktóriának nyolc gyermeke született, köztük II. Vilmos német-római császár és Zsófia görög királyné, utódjának, Edwardnak a fia pedig V. György brit király volt, lánya, Matild pedig a norvég királyné. Viktória harmadik gyermekének, Aliznak volt a lánya Alekszandra Fjodorovna orosz cárné, II. Miklós felesége. Alekszandra Fjodorovnának tehát éppúgy unokatestvére volt V. György, mint II. Miklósnak - neki az édesanyja, Dagmar dán királyi hercegnő, későbbi nevén Marija Fjodorovna volt, akinek a nővére, Alexandra VII. Edward felesége volt.II. Vilmos és II. Miklós, egymás egyenruháiban

Miklós nem készült az uralkodásra, soha nem is akart uralkodni, ahogyan édesapja, III. Sándor sem. Sándornak volt egy idősebb testvére, aki örökölte volna a cári címet, de ő fiatalon meghalt, és bár III. Sándor le akart mondani a trónöröklés jogáról, az apja nagy veszekedések árán mégis rábeszélte. Később fia, Miklós sem akart uralkodni, nem tartotta be az udvari etikettet, kedvenc időtöltése pedig a barkácsolás volt. Sok szempontból furcsa nézeteket vallott, amelyek egy része tanítójának, más része utazgatásai alatti tapasztalatainak köszönhető. Egyenes, udvarias, nagy munkabírású, de határozatlan, könnyen befolyásolható, mégis rugalmatlan ember volt, aki az egyeduralmat tekintette egyedül valós és jó útnak. 

1904-ben háborúba sodródott Japánnal, amit elveszített, ez pedig nem segített Oroszország egyébként is gyenge lábakon álló gazdaságán, általánossá vált a szegénység, éhínség. Szentpéterváron az emberek a Téli palota elé vonultak, de a rendőrség a tömegbe lőtt. Ekkor Miklós nem tartózkodott a fővárosban, a legtöbben mégis őt okolták, és a lázadások egészen az I. és II. duma felállításáig mindennaposak voltak. Ekkor került a képbe Raszputyin is, aki hatalmas befolyásra tett szert a cári család felett, még inkább hiteltelenítve az uralkodót a nép szemében.

Az 1917-es februári forradalmat követően Miklósnak nem maradt mozgástere: maga és a fia nevében is lemondott a trónról az öccse javára, ám öccse még ugyanaznap szintén lemondott. Miklós a feleségével, Alekszandra Fjodorovnával és öt gyermekükkel, a 22 éves Olga, a 20 éves Tatyjana, a 18 éves Marija és a 16 éves Anasztaszija nagyhercegnőkkel, és a 13 éves Alekszej nagyherceggel még öt hónapig az ideiglenes orosz kormány foglyaként élt. Megpróbálták őket Angliába küldeni, ám unokatestvére, V. György nem fogadta őket, attól tartott, hogy elveszíti a vidéki szocialisták támogatását. 1917-ben Tobolszkba, Nyugat-Szibériába küldték őket, majd 1918 februárjában az uráli Jekatyerinburgba. Miklós és családja már semmiféle fenyegetést nem jelentett az időközben hatalomra törő bolsevikoknak, ám egy bolsevik őrzőorsztag 1918. július 16-áról 17-re virradó éjszaka brutálisan kivégezték a cári családot és a három főnyi személyzetüket. Megpróbálták a holttesteket eltüntetni, de fejetlenségük és totális szervezetlenségük miatt ez csak részben sikerült. 

A sajtó másnap hírt adott az egykori cár kivégzéséről, ám akkor azt mondták, hogy a cárnét és a gyerekeket egy biztonságos helyre szállították. Ez később rengeteg találgatás alapja lett, és az, hogy nem találták a maradványokat, sok szenzációéhes csalónak adott lehetőséget pár perc hírnévre: egy népszerű teória szerint a legkisebb lány, Anasztaszija túlélte az éjszakát, és azóta álnéven Európában vagy Amerikában él. Legalább egy tucat nőről tudok, aki élete végéig állította, hogy ő Anasztaszija nagyhercegnő. 

A kivégzés indoklása az volt, hogy a fehérek serege már közel járt Jekatyerinburghoz, és kiszabadították volna a cári családot. Csak egy hónappal később érték el a várost, addig pedig további 17 Romanov-házból származó embert öltek meg.

Szeretem a történelmet, az életrajzokat, és érdekelt egy könyv bővebben a Romanov család utolsó napjairól, ezért nem is volt kérdés, hogy várom ezt a könyvet. Végül mégis kissé csalódtam. Helen Rappaport kedvenc témája ez, és nem vitatom, hogy rengeteget tud róla, de a könyv stílusa akkor is hagyott bennem kérdőjeleket. Bizonyos részei jók voltak, jól megírtak, de amikor a tényleges tragikus részeket taglalja, akkor nem éreztem mást, csak hatásvadászatot. Van egy folyóirat, amit régen szerettem, sok érdekes cikk, téma van benne. Jópár éve leszoktam róla. Na, utoljára ott találkoztam ennyire hatásvadász szöveggel, ami nem vitt közelebb az egészhez, inkább csak eltávolított, és az ismert borzalmak olvasása közben is gúnyosan mosolyognom kellett néha a szófordulatokon, a gyönyörű, de oda nem illő leírásokon. Nem tudom, nem ezt várom egy történelmi könyvtől. Kicsit komolyabb hangvételt. Főleg, hogy egyébként amikor mellőzi ezt a stílust, érdekes és hiteles, alátámasztott és logikus. Nem bántam meg a legkevésbé sem az olvasását, azt bánom, hogy ilyen módon lett megírva. Ettől még számtalan új, előttem ismeretlen információt tudtam meg erről a gyalázatos tettről. Rappaport nem részrehajló, nem elfogult: tényszerű, és sok olyan részletet is felkutatott levéltárakból és megmaradt iratokból, amelyeket más nem. Az orosz kormány a mai napig tagadja hivatalosan, hogy az akkori orosz vezetésnek köze lett volna a cár, de főleg a családja kivégzéséhez - Helen Rappaport hathatósan rámutatott a Romanovok fogvatartó katonák és (az ő későbbi sorsuk alapján) az orosz kormány kapcsolatára.

Köszönöm a lehetőséget a Libri Kiadói Csoporthoz tartozó Helikon Kiadónak! A kötet borítójára kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól.

A háború: béke. A szabadság: szolgaság. A tudatlanság: erő

Kövess minket Facebookon!

Helikon, Budapest, 2019
332 oldal
keménytáblás
ISBN: 9789634791652
Fordította: Kovács Lajos