Nagy Sándor

Nagy Sándort, az ókori macedón uralkodót mindenki ismeri.

Zászlóst, Öklöst, Vöröskét és Matthaioszt viszont senki.

Tán még maga Nagy Sándor sem, pedig a könyvben ők érte és céljaiért harcoló macedón katonák voltak. Ugyanabban a korban, ugyanabban az időben, a híres-hírhedt afgán hadjáratban, amely Nagy Sándornak a legtöbb fejtörést okozó hódítása volt.

Miről híres ez a háborús vállalkozás a kötet szerint?

- hogy három hónap időtartamra tervezték, de csak három év múlva lehetett úgy-ahogy befejezni
- hogy kesernyés szájízű győzelem lett belőle
- hogy a vége felé a a hódítók ugyanolyan hévvel vágyták a békét, mint a védekezésre berendezkedett helyiek
- hogy a kegyetlenkedések - mindkét oldalon - korábbi hadjáratokban soha nem tapasztalt méreteket öltöttek
- hogy Nagy Sándor csak úgy lehetett úrrá a helyzeten, hogy apósává tette az afgán hadurat

Akkor tényleg győzött Nagy Sándor?
Vagy csak jobb híján hagyták győzni?

A főhős, Matthaiosz, a történet elején tartalékos haderő tagjaként lépett, de inkább úszott partra a szíriai Tripoliszban. Se fegyvere, se lova: az egy másik szállítmánnyal érkezik majd. A tábor szervezetlen, mindenki akkor eszik, amikor kap, ott alszik, ahol ki tud taposni magának egy kis helyet, és ha éppen leszakad a cimborájától, a szemét is kilopják. Zsold egyenlőre hetek óta nincs, pénz nélkül kaja sincs, hiába járna: mindenki lopni kényszerül.

Innen indulva kezd Matthaiosz beleszokni a katonaéletbe. Átesik a tűzkeresztségen, idősebb katona (Zászlós) veszi őt és újonc barátait goromba szárnyai alá, és tanítja őket kemény eszközökkel, nem kímélve egyikőjüket sem.

A sereggel haladnak, bevonulnak Baktria meghódolt városába, Afganisztán éléskamrájába. Nagy Sándor innen azonnal indulni akar tovább, üldözőbe venni az elszelelt ellenséget. Sebesült katonái csak a legvégső esetben vonulnak kórházba: tudják, hogy a gyógykezelés karrierükre nézve biztos kudarc. Inkább saját maguk metszik le az üszkösödő ujjat, vagy katonatársukat kérik meg erre, de maradni - lemaradni! - senki sem akar.

Váltakozó szerencsével folyik a hadjárat, míg végül három év küzdelem után Nagy Sándor a béke zálogaként feleségül veheti Roxanét, az afgán hercegnőt, hőseink pedig az esküvő napján egy eltervezett bosszú elszánt harcosaiként megteszik az első lépéseket.

Miért pont házasságkötés, és hogyan érte el Nagy Sándor?
Miért a bosszú, és sikerül-e?

Nem mondom el. El kell olvasnod a könyvet hozzá. Lebilincselő, letehetetlen, kegyetlenül realista, pontos képet fest a mindenkori katonaélet viszontagságairól, kíméletlen, vaskos humorral megspékelve. Folyton folyik a vér, gurulnak fejek a törzsekről elválasztva, ömlenek ki a belek a felhasított hasakból. Azért van benne szerelem is... miért ne pont egy afgán kislányba szeressen bele ez a Matthaiosz?

A könyvet a Partvonal Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre, amelyet itt is köszönünk a kiadónak!

Többet szeretnél megtudni a könyvről? Kattints a képre!