Hmm... először a fedlapon hedonista örömtől sugárzó nő alakja, arca, ruházata fogott meg, ahogyan birtoklóan ölel magához egy rakás paradicsomot.
Méghozzá lucullus paradicsomot.
Nem, még nem tudtam, hogy a fenti mondattal mennyire beletrafáltam a lényegbe: az egész könyv szenvedélyes, néha szemtelenül harsogó, huncutul praktikus, erotikusan... ennivaló. Vad, mint egy induló. Szagos, jellegzetesen könyv szagú, olyan jellegzetesen, akár az emberi test egy erős menet után: senki sem fogja mással összetéveszteni. Minden piros. Nagyon piros. Akár a szív. Vagy a paradicsom.
És olasz.
Nagyon olasz.
Nagyon hagyományos, és egyszerre modern.


Ha pedig vágysz valami hasonlóra, akkor vesd bele magad a könyv által a témába. Az író egyszerre háziasszony és üzletasszony, aki eldobott mindent egy sármos nápolyi férfival töltött szenvedélyes éjszaka után (na jó, nem azonnal). Marketingiroda üzletvezetője volt. Illetve, nem, nem eldobott mindent, hanem az olasz ételek, életfilozófia hatására felcserélte egy hasonlóan kemény, de mégis szabadabb időbeosztású, családbarátibb karrierrel: cateringcéget gründolt, majd piacra dobott egy saját kreálmányú paradicsomszószt. Bagatell. Ez az asszony úgy kemény az üzleti világban, hogy egyszerre puha és nőies, és mégis sikeres. Képes volt nő maradni, sikeres és sikkes lenni mind otthon, mind azon kívül.

Azt hiszed, ez nem is olyan nagy dolog?
Dehogynem.


Az egész kötet tele van paradicsomos receptekkel. Nekem mégis az az érzésem, hogy a mellé tálalt hagyomány, életfilozófia ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb, mint az ételleírások. Pedig óriási repertoáron át mutatja be a hagyományos olasz konyha remekműveit, az autentikus paradicsomszósztól a legbonyolultabb ételkölteményig. Egyfajta szenvedélybe csomagolja, és állítja fel őket, taglitellétől a gnocchiig, marhahústól a szarvasgombával megbolondított tésztaféléig, pizzáig van itt minden. Ölelés, csók és szenvedély is. Mert a vágyakozás az asztalnál, a csábítás az evéssel kezdődik.

Ha rám lenne bízva ennek a könyvnek a marketingje, semmi egyebet sem tennék, csak hatalmas transzparensre összedolgoznám a fedlapon pózoló szépasszonyt és a kötet előszavát, az egész hóbelevancot pedig frekventált helyeken kiaggatnám az emberek feje felé. A képen a nő csábít, a szöveg pedig életreceptet ad az ételrecepteken keresztül a csábításhoz: férfiaknak azért, mert erre vágynak, önbizalomban gazdag, meleg, dögös, főzni tudó nőre otthon, aki, ha elmegy is, de hazajön, a nők pedig ilyenek szeretnének lenni, csábosak, sikeresek, családmelegben, ahonnan, ha elmennek is, mindig jó hazatérni. Az életérzés eladja a könyvet. Vagy nem jól mondom?

A könyvet az Alexandra Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk.

Szeretnél többet megtudni a kötetről? Kattints a képre!

*Játssz velünk nyereménykönyvért! Klikkelj!