Volt pár új film idén is a mozikban, jobb és kevésbé jó, most felsorolnám azt a tízet, amit nem bántam meg, hogy moziban láttam.
Talán mondanom sem kéne, de azért leírom a félreértés elkerülése végett: itt nem filmesztéta szemmel néztem őket, nem a kamerahasználat, a fényképezés, és a rendezői stílusjegyek voltak a fő szempontok. Hanem csak és kizárólag az, hogy milyen nyomot hagyott bennem a film, hogy éreztem magam közben, elgondolkodtam-e róla később, azaz jól szórakoztam-e rajta. Tehát mint minden ilyen lista, ez is teljesen szubjektív, és az én sajátos nézőpontomat tükrözi. Ha ez egyezik másokkal, örülök, ha nem, akkor sem dől össze a világ. Akkor tehát jöjjenek a filmek visszafelé számolva.
10. Deadpool
A lista további helyezetteit látva, lehet sejteni, hogy szeretem a képregényfilmeket. Na nem a magas kultúrában elfoglalt helyük miatt, sokkal inkább gyermekkori nosztalgia ez, ugyanis akkoriban faltam ezeket a füzeteket. Maga Deadpool kimaradt, nem is igen ismertem a karaktert, lévén idehaza nemigen foglalkoztak vele. De külföldön elég népszerű a figura, így dukált neki egy külön film. Ez az önreflexív, semmit és senkit nem kímélő alak üde színfolt volt a Marvel hősies történetei között. Sőt, még nevetni is tudtam rajta, pedig nem szokásom moziban nevetgélni. Ez a kifacsart antihősös marhaság nálam a 10. helyre volt elég idén.
9. Batman Superman ellen: Az igazság hajnala
Hányatott sorsú film, ami az agyonvágások és siettetett megjelenés miatt vérzett el idén sokak szemében. Annyira le akarták körözni a Marvelt, hogy inkább kiadták úgy, ahogy tudták. És ez kevés, kedves DC, nagyon kevés. DE! Ettől függetlenül a film hozott rengeteg emlékezetes, monumentális, és némileg elgondolkodtató momentumot. A szuperhősök számonkérhetősége, felelősségük és szerepvállalásuk a hétköznapjainkban érdekes felvetések. Vonatkozhatnak-e emberi szabályok és morális elvárások egy földönkívüli félistenre? Sajnos ezekre nem jött mindig válasz, de már fel lettek téve a kérdések, és jó alapot adtak a DC univerzumépítésének. Na meg megkaptuk a szerintem legjobb és leghitelesebb Batmant, aki eddig a vászonra lépett. A bővített verzió annyival nem lett jobb, de azzal kicsit árnyaltabb lett az összkép. A látvány, a film felvetései, a Csodanő belépőzenéje és Batman miatt a kilencedik hely jár neki.
8. Démonok között 2
A horror zsánerben ritkán érkeznek maradandó alkotások. A trancsír, a kegyetlenkedés, vagy az olcsó ijesztések dominálják ezeket a filmeket. De a hangulat, a szerethető karakterek akikért izgulhatunk általában hiányoznak. A kérdés, hogy kellenek-e ilyen szereplők egy horrorba? Szerintem mindenképp, mert ha nem akarjuk, hogy a haláluk csak egy ásítást csaljon ki a nézőből, akkor bizony nem árt jól felépíteni őket. A Démonok között házaspárja (élő emberekről mintázva) ilyen figurák. Gyarlóak, vannak gondjaik, érthetőek a vívódásaik. Az egész környezet a 60-as évek Amerikájába repít minket, két szellemvadász, démonűző hétköznapjaiba, akik a ház egy eldugott szobájában tárolják a démonikus ereklyéket, amiket elhoztak a munkájuk végeztével. (A fene se tartana ilyeneket a házában, de én nem vagyok démonűző.) A film kellően komor, vannak benne rémisztő, feszült jelenetek, amiket jól oldanak egy két poénnal, vagy kedves mozzanattal. A démon maga ismét nem annyira jellegzetes, de az atmoszféra szerintem hibátlan. A két főszereplő, a 60-as évekbeli Amerika, a néhol nyomasztó hangulat miatt nálam bizony ez egy erős 8. hely.
7. Egyiptom istenei
Ez az a film, amit mindenki előre fikázott, aztán úgy állt fel, hogy hát, annyira mégsem volt rossz. Én nem fikáztam, így a végén én azt mondtam, hogy egész korrekt volt a maga módján. Az egyiptomi témájú fantasyk fehér hollók a filmiparban, vagy olcsó múmiás horrorok, vagy múmiás kalandfilmek jönnek ki a témában. De a mitológiára épülő, isteneket felvonultató filmek nem tobzódtak eddig az álomgyárban. A kérdés az, hogy kellett-e? Az egyiptomi kultúra és hitvilág annyira gazdag, hogy mindenképp járt neki egy látványos kalandfilm. Persze az Egyiptom istenei ennél sajnos nem lett több, de ebben a szerepben helytáll. Ha a film hibáira koncentrálunk, akkor sajnos elveszhetünk ezekben, mert annyi van. De ha csak elengedjük magunkat, és sodródunk a figurákkal, jól érezhetjük magunkat a közel két óra alatt. Az egyiptomi téma, a szerethető karakterek, a látvány (CGI néha gáz, de azért zömében korrekt), és hamisíthatatlan kalandfilm mivolta miatt a hetedik lett nálam.
6. Érkezés
Egy okos sci-fi, ami valóban tudományos, de kevésbé fantasztikus. A Kapcsolat és az Androméda törzs nyomdokain haladva egy elvont, elgondolkodtató, kamaradrámaszerű alkotás. Okosan felépített történetvezetés, a rejtély és a felfedezés izgalma végigkíséri az egész filmet. Az elején felsejlő jelenetek kellően megtévesztik a nézőt, hogy aztán a végén meglepődhessen kissé. Nem mondom, hogy nem fura a lezárás, ahogy a forgatókönyvírók és a regény szerzője elképzelte a nagy csavart. Az idővel való játszadozás mindig is a kedvencem volt a filmekben, sok időhurkos, időparadoxonos filmet néztem meg, és szinte mind tetszett. A film mondanivalója egyszerű, de mégis fájóan helytálló. Ha nem fogunk össze, úgy mint emberiség, nem fogunk jutni semmire, és a pusztulás vár majd ránk az út végén. Nem egy sosem hallott gondolat ez, de nem baj ha sűrűbben hangoztatjuk ezt, mert hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a bolygón mi egy nagy közös család vagyunk. A tudósnőt alakító Amy Adams játéka, a filmet végigkísérő sejtelmes hangulat, a morális mondanivaló, és a némiképp furcsa lezárás miatt, az Érkezés nálam a 6. helyre érkezett.
5. Doctor Strange
A cinikus, megosztó, nem egyértelműen pozitív figurák mindig érdekes karakterek. Náluk lehet tökéletesen, érzékletesen bemutatni a jellemfejlődést, ami alapvető elvárás minden jó karakterrel szemben. Ha pedig egy ilyen karakter olyan erőhöz jut, amivel képes manipulálni a teret és az időt, az az igazi csemege. A Doctor Strange az egyik leglátványosabban kivitelezett karakterfejlődéses történet, amit láttam. A nagyképű, önnön zsenialitásától elszállt sebész rájön, hogy ha már nem tud sebész lenni, akkor egy nagy senki. Ez pedig elég sokkoló felismerés, ami aztán el is indítja egy olyan spirituális utazásra, melynek a végén nemcsak önmagára talál rá, de ennél jóval többre is. A Doctor Strange olyan dimenziókat nyit meg a néző előtt, amit eddig ritkán láthatott. Kevés filmnél van értelme a 3D-nek, de ez egy üdítő kivétel. A tér és idő kifacsarodásai, a másik dimenzió megvalósítása olyan pazar, hogy néha azt sem tudjuk, mit látunk. Ami nem feltétlenül erény, de ennél a filmnél az. A főgonosz sem feltétlenül gonosz, motivációi érthetőek, és legalább nem a szokásos, azért gonosz, mert gonosz, és azért pusztuljon minden, mert miért ne típusú rosszfiú. A főszereplő fejlődése, a fanyar humor, a pazar, néhol lélegzetelállító látvány, és a Marvel filmekbe profin bevezetett varázslat miatt a Doctor Strange a varázslatos 5. helyre került.
4. Amerika kapitány 3: Polgárháború
A Marvel univerzum építése példaértékű vállalkozás. Az egymásba fonódó önálló történetek, melyek mind haladnak a nagy, közös végkifejlet felé, zseniálisan vannak összefűzve. Ennek az egyik főbb állomása a polgárháború, mely fontos mérföldkő a képregényben is a hősök életében. A film persze eltér a rajzolt változattól, csak pár dologban egyezik meg azzal, de sok fontos dolgot megváltoztattak. Így igazából ez a film a valódi polgárháború felvezetőjének lenne ideális, nem magának A Polgárháborúnak. De ez csak amolyan képregényes fanyalgás, a film ugyanis működik, és az egyik legjobb Marvel film lett belőle. A tél katonája elkezdett egy komolyabb, és egyben komorabb hangulatot becsempészni ezekbe a (mondjuk ki bátran) mesékbe. A szokásos főgonosz jő, hős üt, főgonosz borul sémát felváltva fajsúlyos kérdések kerültek előtérbe. Árnyaltabbá váltak a figurák, a jó nem teljesen jó, van némi hiba is a lovagi páncélon. De a gonoszok sem csak gonoszok, motivációjuk érthető, sőt, sokszor el is fogadható. Amerika kapitány jó karakter, tetteit valóban hősiesség, önfeláldozás, és felelősségvállalás jellemzi. De lehet téved, és nem mindig a tisztának, jónak vélt út a helyes út. A lehengerlő látvány, a sok-sok ismert arc együtt, a morális, elgondolkodtató problémák ( az analógia a Bosszúállók és a világ csendőre szerepét játszó Amerika között kifejezetten erős), na és pókember miatt, ez a film bizony a negyedik helyre vetődött be nálam.
3. Legendás állatok és megfigyelésük
A Harry Potter világa annyira varázslatos volt, és annyi embert elbűvölt, hogy nehezen hihette bárki, hogy ennek nem lesz valamilyen formában valami folytatása. Az írónő lezárta a történetet, de aztán mégiscsak jött egy színdarab, időutazással karöltve, csak hogy ismét elő lehessen venni a régi karaktereket, akik elvitték a hátukon a művet. De mozivászonra valami mást kellett kitalálni, olyat, ami megalapoz egy újabb történetfolyamnak. De hova is nyúljunk? A hőskorba, Griffendél Godrikhoz, és Mardekár Malazárhoz? Inkább kicsit közelebbi dolgot kerestek a Harry Potter idővonalhoz, de mégis jóval előrébb, nehogy valami kísértésbe eshessenek, hogy belerakják az ismertebb figurákat. A helyszín is átkerült Amerikába, pontosabban New Yorkba. Érdekes kis utalásokat láthatunk az amerikai mágusok életére, a varázstalan emberekhez való viszonyukra, a kirekesztésre, és egyéb, a korra jellemző tünetre. A film jól adagolja a humort, a komor, már-már nyomasztó jeleneteket, és a kalandos helyzeteket. Rögtön egy komolyabb hangot üt meg, mint az első Harry Potter, látszik, hogy ezt már nem feltétlenül gyerekeknek szánták, hanem azoknak, akik a fő sztorin nőttek fel. Az amerikai varázsvilág bemutatása, a szerethető szereplők, a látvány, és a hangulat miatt ez a film a dobogó harmadik helyre léphetett.
2. Zsivány Egyes: Egy Star Wars történet
Féltem ettől a filmtől, mert úgy éreztem, megint el akarnak adni valamit Star Wars név alatt, aminek semmi értelme nem lesz. Félig igazam volt, mert persze, hogy el akartak adni valamit, de hogy volt-e értelem a Zsivány Egyes mögött? (Akármennyire is eltolt ez a magyar cím) Volt. Egy nem tipikus Csillagok háborúja filmet kaptunk, hanem egy látványos, fantasztikus háborús filmet a George Lucas által megálmodott világban. Igazi, komor, a Disneyre alig jellemző hangulatú film készült, ami nem csak a Csillagok háborúja világának, de a neves stúdiónak is komoly kihívásnak bizonyult. De a végeredményt látva bizton kijelenthetem, hogy a kihívást sikeresen teljesítették. Annyira, hogy bátran merem ajánlani azoknak is, akik eddig húzódzkodtak a sorozattól. A látvány, a hamisíthatatlan Star Wars hangulat, a cameók, és a komor, néhol nyomasztó atmoszféra miatt a Zsivány Egyes a második helyre küzdötte fel magát.
1. Warcraft: A kezdetek
Külön ki kell hangsúlyozzam, hogy nem azért lett ez az első, mert ez a legjobb film idén. Sőt, még a 10-es listámon sem ezt gondolom a legjobbnak. Amiért mégis ez lett az első, az annak köszönhető, hogy igen komoly hatással volt rám. Kétszer is megnéztem moziban, amit pedig eddig sose tettem, egy filmnél sem. Az okok egyszerűek. Érzelmek, nosztalgia, meg persze a szerepjátékos énem feléledése. Anno sokat nyomtam a Warcraft: Orc&Humans játékot PC-n. A film ezen játék történetét dolgozza fel, sok ismerős karaktert láthatunk a filmvásznon (Murloc a híd alatt), és a mágia végre úgy néz ki, ahogy mindig is akartam, hogy kinézzen a filmekben. Egy igazi fantasy kaland, látványosan, kellően komoran és érdekesen tálalva. A film nem tökéletes, nem teljes, a kivágott részek ezt is elrontották. De mégis, bennem olyan emlékeket kavart fel, amiket rég nem láttam filmtől. De ez nyilván csak egy kisebbségre vonatkozik, és teljesen megértem, ha valaki ezt a filmet épp a legnagyobb csalódások közé sorolja. Nálam az említett okok miatt ez a legjobb film idén.
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon is!