Fontosnak érzem megjegyezni, hogy az itt leírtak egy része személyes vélemény, és semmilyen, vagy csak kevéssé megerősített kutatás támasztja alá. Tehát nem feltétlenül csak tényeket fog olvasni a kedves olvasó, hanem az én személyes gondolataimat, következtetéseimet is. A másik, hogy nem vettem sorra mindent és mindenkit, akinek szerepe volt a szexualitás alakulásában. Természetesen más korokat is érintek, mint a középkor, de zömében ez a fő témakör. Ez amolyan összesítő, átfogó írás lett. Kéretik így hozzáállni a poszthoz. Köszönöm!
A római birodalom bukása után alakult új államok hivatalos vallása a kereszténység lett. A vallás vezetői emlékezhettek arra, hogy többek között a szabados szexuális kicsapongások is hozzájárultak a birodalom bukásához, ezért úgy dönthettek, hogy minden ilyen fajta tévelygést tűzzel-vassal fognak irtani. Talán úgy gondolták, hogy ha kizárják ezeket az általuk erkölcstelennek vélt dolgokat, az ő „birodalmuk” tovább fennmarad, mint a római. Egyelőre a tények őket igazolják. De mint minden túlzó tiltás, ez is megszülte a szélsőséges ellenállását. Hihetetlen perverzió és kéjvágy uralkodott el a középkor emberein. Burkolt szexualitás ütötte fel a fejét mindenhol. Szobrokon, festményeken, pajzán versekben, történetekben. A legjelentősebb szexuális változást a keresztes hadjáratok jelentették, melyekhez egykettőre prostituáltak kisebb seregei csapódtak. Külön szolgálták a nemeseket és a közkatonákat, és idővel kisebb prostituált céhféleségek is kialakultak. A keresztesek szinte minden bűn alól feloldozást kaptak, így szabadon élhettek akár a perverziók élvezetével is. A prostituáltak szinte mindenre hajlandóak voltak, így a megszokott úri pózok (misszionárius) mellett többfélét is kipróbálhattak a derék keresztesek. Nem beszélve arról, hogy amikor találkoztak a keleti kultúrákkal, ott is egy egészen másfajta szexualitást tapasztalhattak meg. Ezeket aztán visszahozták Európába, és többek között így is terjedtek el a különféle bűnös technikák, pozitúrák.
A középkori ember zömében egy életre választott vagy kapott párt magának. Ott nem létezett több éves „járás”, próbaházasság, ha valaki összeállt valakivel, az egy életre szólt. Az egyház a házastársaknak is komoly kikötéseket tett a szexuális életre vonatkozóan. Maga a klasszikus élvezkedés, örömszerzés bűnnek számított, miképp az orális és homoszexuális szex is. Az utódnemzés volt az egyetlen célja az aktusnak, minden más az ördög játéka volt. Persze a vágyakat nem lehetett akkor sem kordában tartani, az egyház is belátta ezt, ezért a bordélyházak és utcai mulatságok, karneválok engedélyezettek voltak. Ezeken a karneválokon szinte antikvilág-szerű mulatozások zajlottak, leplezetlenül és tabuk nélkül. A meztelenség, ami még házastársak között is tabu volt, itt teljesen szabad volt, a fedetlen mellek és a pénisz látványa szinte bevadította a középkor embereit. Hihetetlen bevételek folytak be a prostitúcióból mind a királyi, mind az egyházi kasszákba.
Az emberek beleszőtték a hétköznapjaikba is a szexualitást. A pénisz méretével már akkor is sokat foglalkoztak, erőt, nemzőképességet tulajdonítottak a nagyobb hímtagú embereknek. Ennek lett egy ismert jelképe, a nadrág elejére kötött bőrzacskó, melynek a mérete utalt a valódi „szerszám” méreteire. De a hosszú, felkunkorodó cipőorr is hasonló jelentéssel bírt.
Az egyszerű ember általában megelégedett a szokásos misszionárius pózzal, mert ez bele is illett a világképébe. A férfi van felül, a nő alul, és ha épp rájött a vágy, a csűrben, a szénában, vagy bárhol magáévá tette az asszonyt.
Volt pár engedmény, amikor nem volt bűn a más pozíció. Ilyen volt az, amikor a hasak mérete miatt nem tudott behatolni a férfi a szokásos pózban. Ilyenkor engedett volt a hátulról, vagy oldalról történő behatolás. De hasonló „kedvezmény” járt a hasukon sérült nők esetében is.
Nem figyeltek a minőségre, az érzelmekre, általában a nő számára ezek az aktusok fájdalmasak, de szerencsére rövidek is voltak. A keleti szexuális kultúra sokáig nem volt jellemző Európában, esetleg trubadúrok, vagy a keletet megjárt utazók rendelkeztek ilyen tapasztalásokkal. A nemes úri hölgyek szívesen tartottak ilyen szeretőket, akik a szokásos pózokon túl mást is megmutattak nekik.
De azért sok időnek kellett eltelnie, hogy a szexualitás ne tiltott, hanem épp ellenkezőleg, túlontúl fontos dologgá váljon a nyugati ember életében.
Az újkor szexualitása Európában
Főképp a reneszánsz és a felvilágosodás hozta el a legnagyobb változást a szexuális életben. Az orális szex például annyira közkedvelté vált Franciaországban, hogy gyakorlatilag így is nevezték el az aktust. Persze ez ellenkezett a közfelfogással, de azért ez nem gátolta az embereket a gyakorlásukban. François Rabelais, akit Villon méltó örökösének tartanak, nyíltan ír a feleségével folytatott orális játékairól. Ami leginkább tetszett ebben az aktusban az embereknek, az két fontos dolog volt. Egyrészt a férfi dominanciát is gyakorolt a pénisze szájba adásával, másrészt egyfajta bizalmat is mutatott a nő felé, hisz azért mégiscsak a fogai közé vette a legérzékenyebb részét. Néhány feljegyzés beszámol arról, hogy sok erőszakoskodó vesztette el hímtagját, miután megpróbálta beleerőszakolni azt egy nő szájába. Ezért ez a fajta aktus szigorúan önkéntes alapon működött, és az egyik legkéjesebb gyönyörszerzésnek számított. Az említett François Rabelais leírja, hogy a még ernyedt pénisze miképp keményedett meg felesége szájában, és ezt mind ő, mind az asszony igen élvezetesnek találta.
Itália is komolyan kezdte venni a testiséget, bár főképp a szodómia terjedt futótűzként akkoriban. A szó eredetileg az állatokkal való közösülést jelentette, de akkortájt használták homoszexuális aktusokra, esetleg nem elfogadott pozíciókra is. Itáliában a korosabb férfiak azzal avatták férfivá fiatalabb társaikat, hogy közösültek velük. A fiatal, éretlen fiútestek csodálata begyűrűzött a művészetekbe is, elég csak Donatello Dávidjára gondolnunk. Leonardo da Vincit is megvádolták szodómiával, de Michelangelo sem úszta meg a vádakat. A hatalom is komoly veszélyt látott ebben, ezért erőteljesen kezdték el támogatni a prostitúciót, és a női testet kezdték visszahelyezni az érdeklődés középpontjába.
Megjelentek a művelt, olvasott úri szeretők, az úgynevezett kurtizánok. Ezek a nők nem voltak hagyományos prostituáltak, kegyeiket nem osztogatták bárkinek, sőt, elég drágák is voltak a hétköznapi embernek. A leghíresebb kurtizánok királyok szeretői voltak, mint pl. Veronica Franco, aki III. Henriknek volt a szeretője.
Az 1500-es évek elején Giulio Romano egy komplett sorozatot készített különféle szexuális pozitúrákból. Kis túlzással amolyan európai káma szútraféleséget álmodott meg. Főképp a legjobban tiltott pózokat festette meg, tehát a nők voltak felül, a férfi hátulról közösül a partnerével. Természetesen botrány lett belőle, menekülnie kellett a törvény elől, de alkotásai megmaradtak metszetek formájában, amit széles körben terjesztettek is.
A felvilágosodással együtt a szexuális kultúra is szinte teljesen felszabadult. Isten helyére az ember került, és az ember elfojtott vágyai előtérbe kerülhettek. A szerelem, a testi vágyak kiélése pótolta isten elvesztését, de mint a túlbuzgó hit, úgy a túlhajtott testiség is káros méreteket öltött. Ennek a kornak a szülötte De Sade marki, aki új szintre emelte a perverzitást. Igaz ő nem csak a szexualitást csavarta ki, hanem a fájdalom és a kínok élvezetét is gyakorolta. Nem túl hízelgő módon, de jogosan nevezték el róla a szadizmus kifejezést.
A nyugati világ erkölcsi válsága a szexualitás túlzott előtérbe kerülésével is magyarázható. A keleti kultúra teljesen máshogy állt hozzá ehhez a kérdéshez, és több ezer évvel megelőzte a mi szexuális felvilágosodásunkat.
A keleti világ érzékisége
A legfontosabb különbség a keleti és a nyugati felfogás között az, hogy a keleti ember szerint a test és a lélek nem különül el, ha azt akarjuk, hogy teljes életünk legyen, mindkettőnek meg kell kapnia a maga örömforrásait. Egész könyvek íródtak a középkor hajnalán az örömszerzés különféle módjairól. Ameddig itt nyugaton tilos volt még a meztelen feleségünk látványa is, addig az arab világban, vagy a Távol-Keleten arról írtak, hogy az ujjainkkal miképp izgassuk a partnerünket, hogyan juttassuk el a gyönyör legmagasabb fokaira. Persze az egyik legrégebbi és egyben legjobban összeszedett keleti gyűjtemény az indiai Káma Szútra, ami a mai napig az alapja a szexuális kultúrának.
A Káma Szútra nem csak egy képes oktatóanyag a testi örömökhöz, hanem komoly lelki tanításokkal is bír. Verses formában tanít az életre magára, és bevezet a testi és lelki élvezetek birodalmába. Kitér a különféle szerelmi gyönyörök osztályozására, az udvarlás mikéntjére, a lányok ajánlott képességeinek a fejlesztésre. De persze a különféle pózok, aktusok képei is ott vannak, hogy bemutassák a szex testi mivoltát is. Külön foglalkozik például az öleléssel, a csókkal, de a karmolást, nyomást, csípést is alaposan kitárgyalja, mint fontos részeit a szeretkezésnek. De előkerülnek a különféle vágyfokozó szerek, a szexuális játékszerek és segédeszközök is. Például a fából készült gyűrűk, amihez hozzáteszik, hogy óvatosan kell bánni velük, mert lehet ép az ellenkező hatást érik el velük. Tehát jól látható, hogy a nyugati embertől eltérően a szex nem csak, sőt inkább zömében nem a szaporodás eszköze volt a keleti felfogásban. Pár tanító azt vallotta, hogy a szex mesterei istenekké, istennőkké válhatnak, és olyan lelki mélységeket érhetnek el, amit egyedül sosem.
Mind az arab világ, mind Kína, India és a többi ősi kultúra számtalan praktikát talált ki arra, hogy a vágyat fokozzák, a gyönyört elnyújtsák, és a beteljesedést katartikussá tegyék. Ezért fókuszáltak elég komoly szinten az előjátékra, ami az európai szexualitásból sokáig hiányzott.
A legfőbb technikák arra koncentráltak, hogy maga az aktus kilépjen az állati, ösztönvilágból, és ne csak egyszerű közösülés legyen, hanem valami több. Például az időhúzásos módszer konkrétan addig tolta az előjátékot, amíg a férfi már nem bírt magával. Az izgató nő nem adta oda magát könnyen, idomait takarta, sejtelmes, átlátszó selyemmel borította. Fokozatosan szabadult meg ruháitól, közben ingerelte a férfit, simogatta az egyre keményebb péniszét. A férfi is gyakorolhatta az önfegyelmet, ami az életben is nagy erény. Egy ilyen játék végén maga az aktus, és az orgazmus is fokozott gyönyörrel párosult, és sokáig fenntartotta az érdeklődést a partner iránt.
Magát az orális szexet is komolyan vették, külön felhívták a nők figyelmét, hogy ne vessék rá magukat azonnal a péniszre, ne vegyék teljesen a szájukba, inkább óvatosan rágcsálják a makkot, mint a datolyát.
A tantrikus szex Nepál és Tibet tájain terjedt el, és eredetileg nem kifejezetten a szexre fókuszált, sokkal inkább filozófiai tanítás volt, és a harmóniát kereste az élet különböző területein. Aztán beleültették az erotikába, és igen hatásos eredményeket értek el vele. A test, a lélek összhangja, a vágyak beteljesítése mind-mind belépő egy teljesebb világba.
Kína sem maradt ki a szexuális praktikák tökéletesítésében. Természetesen belevonta a saját ősi, jól bevált módszereit. Főképp a Tao tanításai voltak bátrabbak az erotikus élet kifejtésében és tanácsaiban. Az akupresszúrát és a helyes légzési technikákat vezették be leginkább a szerelmi játékokba. Az egyik leghatásosabb pont a herék és a végbélnyílás között helyezkedik el, ingerlésével komoly szinten lehet fokozni a vágyat. De a masszázsok, különféle olajok, sőt, az ecsettel való simogatás is fontos része volt a tökéletes együttlétnek.
Japánban főképp a gésák jelentették a szexuális kultúra magas fokát. Elég univerzálisan bevethetőek voltak, ha kellett kémek, ha kellett kéjnők, ha pedig az kellett, orvgyilkosokká váltak. Az egyik legfőbb praktikájuk volt az, hogy a túl hamar elélvező partnerrel a végletekig tudták húzni az aktust. A lényege, hogy a makkot finoman ingerelték a szeméremajkaikkal, de sosem engedték, hogy teljesen elmerüljön a gyönyörben a férfi. Rövid időre behatolhatott, de aztán újra kezdődött a játék. A műpénisz (harikata) is elég elterjedt volt, előszeretettel használták különféle technikákhoz.
Egy közös pont van az összes keleti szexuális játékban. A teljes harmóniára való törekvés a test és a lélek szempontjából. Ha bármelyik is hiányt szenved, akkor az együttlét nem lesz teljes, nem lesz kielégítő. És ez az, amit mi itt nyugaton elfelejtünk.
A befejező részben a modern kor szexualitását vesézzük ki, a szerepét a hétköznapokban, a művészetekben, párkapcsolatokban. Valóban egy új Róma alakul ki lassan a szexuális forradalomból? Valóban minden lelki bajunk visszavezethető a szexre? Hazugság volt-e a szex, mint az új ember megváltó eszméje? Ezekre keressük majd a választ.