Olvastál már félelmetes könyvet?

2017. február 14. 07:38 - Arthur Arthurus

Könyvajánló: Josh Malerman: Madarak a dobozban

Mármint olyan valóban félelmeteset. Nem? Tégy egy próbát Josh Malerman első könyvével: én megijedtem tőle!

BrotherOstavia képe Slendermanről

Mire is mennek rá a horrorfilmek? Mitől ijesztőek? Nem a feszültségről beszélek, a szorongásról, a félelemről, a kíváncsiságról. Az ijedtségről. Az ijedtség egy hirtelen "támadó" erős érzelem, a pupillák kitágulásával, heves szívdobogással, rengeteg adrenalin felszabadulásával jár. Nem kell hozzá feltétlenül előzetesen gerjesztett feszültség. A filmekben előszeretettel alkalmazzák a jumpscare-eket, amelyek pont ezt okozzák: hirtelen felugró valami a képernyőre, hirtelen éles, hangos zenével társítva. És itt a hang az, ami leginkább fokozza az élményt. Tapasztalatom szerint a hangtalan hirtelen képváltás, kerüljön bármilyen ijesztő kinézetű dolog is a képernyőre, belebambulva az arcomba, nem ijesztő, inkább meglepő lehet. Akkor is, ha számítunk rá :) Míg a hang önmagában, kép nélkül is tud ijeszteni. 

Ez a fajta ijedtség megalapozhat egy feszült hangulatot, vagy tovább gerjesztheti azt. Megmondom őszintén, én nem hittem volna, hogy egy írott szöveg képes ilyen erős feszültséget, szorongást, sőt, néha ijedtséget kiváltani. Sőt, meg voltam róla győződve, hogy lehetetlen. Nos, nem az. Legalábbis számomra, páromnak pl. kevésbé tetszett a könyv. Mert ez a könyv nálam legalábbis elérte. Pedig olvastam Lovecraftet is, szorongva vártam Cthulhu hívását (bár vannak annál jobb irományai is, kétségtelenül ez a legismertebb és legnépszerűbb), ahogy az alaktalan ivadék támadását is. De egyik sem volt olyan erős, mint az elsőkönyves, egyébként zenész Josh Malerman látomása. Hogy miért, az érdekes kérdés. Talán azért, mert a legfontosabb érzékszervünket iktatja ki, arra hat: a látásra.

Tény, hogy egy átlagos, egészséges ember világról alkotott képének kb. 80%-ában a látás segít. A nüanszokat, hangulatokat, egyéb fontos dolgokat a többi érzék adja meg, de alapvetően a látásra alapozunk. Az egyik legnagyobb félelem lehet az emberben, ha elveszíti azt. Márpedig Malerman elvette. 

Josh Malerman

Miről is szól a könyv?

Adott egy világ, egy teljesen átlagos, ma ismert világ. Aztán valami történik. Az emberek megőrülnek. Egyre többször és egyre többen, ön- és közveszélyes őrültekké válnak, tudatos gondolkodás nélkül. Mi okozza ezt? Nem tudjuk. De azt tudjuk, hogy nem szabad látni. Be kell kötni a szemünket, elsötétíteni mindent, ha kimegyünk, nagy körültekintéssel tenni ezt, és lehetőleg nem beengedni azokat, akik kint ólálkodnak. Mik ők és hogy néznek ki? Elképzelésünk sincs róla, mert NEM LÁTJUK! Ha látjuk, azonnal megőrülünk, már magába a látványukba. Nem lépnek fel támadólag, nem ellenségesek, fizikailag, sem semmi egyéb módon nem támadják az embert vagy állatot - mert az állatokra is veszélyesek, egyszerűen csak vannak és néznek. Mármint... lehet nincs is szemük persze. 

Hogyan élheti túl egy fiatal anya két kicsi gyerekkel ezt a helyzetet? A már ebbe született gyerekek vajon jobban tudnak alkalmazkodni egy látás nélküli világhoz? Minden bizonnyal igen, hiszen nekik nem is hiányzik ez az érzékszerv, mivel sosem használták. De ha élni akarnak mindhárman, akkor túlélőket kell keresni. Te útnak mernél indulni egy csónakkal, bekötött szemekkel?

Történetvezetésileg meg egyébként is rengeteg hibája van ennek a könyvnek, ezzel tisztában vagyok. Mégis, ahogyan hatni tud az érzékekre, számomra a legerősebb első regények közé emeli. Már több mint két éve, hogy olvastam, de máig élénken él bennem az élmény. És rájöttem, hogy egy ilyesféle apokalipszis során én meghalnék. NEM BÍRNÁM KI, hogy ne nézzem meg, hogy is néznek ki azok a valamik, amelyektől megőrülök. Valahogy úgy képzelem egyébként, mint a poszt elején látható Slenderman kép. Nem tudom miért. De megnézném. Biztos vagyok benne. És megőrülnék.

A könyv a Fumax Kiadó Thriller részlegének egy kötete, tegyetek egy próbát vele a borítóra kattintva!

Ha tetszett, talán érdekelne ez a könyv is!

Kövess minket Facebookon!

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr9612239910

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jóléti Dán Kekszesdoboz 2017.02.15. 18:34:51

Erről olvastam valahol egy éve talán? Nekem bejött az ötlet nagyon. Ideje lenne elolvasni.

Arthur Arthurus 2017.02.15. 18:38:58

@Jóléti Dán Kekszesdoboz: Könnyen lehet, nem mai könyv már :) Egy próbát mindenképp megér!

Dr. Gy. Dr. Fűegér 2017.02.16. 09:48:17

olvastam, nem rossz, de mondjuk Lovecraft-nem a lába nyomába nem ér, ami az atmoszférateremtést illeti. továbbá, ha valaki olyan súlyos, és dramaturgiailag is központi motívumot használ, mint a pusztán a látványukkal őrjítő lények, akkor ezt valamilyen módon ki kellett volna bontani, hogy ne szimpla blöffnek érezze az ember. (spoiler: én pontosan annak éreztem. )

Arthur Arthurus 2017.02.16. 09:51:43

@Dr. Gy. Dr. Fűegér: Épp most olvasgatom ismét hosszú idő után Lovecraft műveit. Szerintem annyira nem jók azért, amennyire szokás dicsérni, bár kétségtelen, hogy némely írása nagyon jó. De szerintem kevésbé lenne ismert, ha a világára nem épültek volna nagy sikerű egyéb dolgok, pl. társasjátékok. Egy bajom van vele: szuperlatívuszokat ismer kizárólag és modoros.

Malerman könyvén nagyon erősen érződik, hogy első könyv, telis tele van hibával, logikátlansággal, a vége meg egyenesen hülyeség, le is zárja meg nem is... de bizonyos részein olyan erős hangulatot tudott teremteni, hogy nálam a jobbak közé emelkedik :)

Dr. Gy. Dr. Fűegér 2017.02.16. 18:31:09

@Arthur Arthurus:

Lovecraft alapvetően magát dilettánsnak tartotta, és az is, viszont volt fantáziája, és valamiféle elképzelése arról, mi van a rémtörténetei "mögött", ezt ma "Univerzumnak" neveznék. na pont ez nincs itt, mintha a Gyűrűk Urában úgy vonszolnák át három könyvön a szereplők a Gyűrűt, hogy egy büdös szó sem esik róla, hogy egyáltalán mi van náluk. ezt a sztorit King megírta volna, jobban, 15 oldalban.
így aztán, mivel a szerző sem tudja, mik a Lények, és egyáltalán mit akar velük, és ez sajnos elég gyorsan ki is derül, marad kalandnak a bekötött szemmel elvergődés A-ból B-be.

Arthur Arthurus 2017.02.16. 18:33:11

@Dr. Gy. Dr. Fűegér: Igen, Lovecraft felépített egy világot, viszont - véleményem szerint - kevéssé tudta azt megfogni, leírni. Malerman ezzel szemben egy zenész, akinek volt egy ötlete, és azt jól-rosszul leírta. Ilyen szempontból nem összehasonlítható. Azzal meg vitatkoznék, hogy King jobbat írt volna: herótom van King stílusától, nagyon nem szeretem, de persze ezek mind szubjektív dolgok :)
süti beállítások módosítása