Az emberbarát elnök

2017. február 23. 07:39 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Jimmy Carter: Teljes élet - Visszatekintés 90 évesen

Ki Jimmy Carter? Az első elnök, aki kórházban született. Az elnök, aki visszaadta Magyarországnak a Szent Koronát, olyan kitétellel, hogy arra a szovjetek ne tehessék rá a kezüket. Az elnök, aki mély vallásossága mellett elkötelezett támogatója volt az állam és az egyházak teljes szétválasztásának. A Mély Délről származó elnök, aki elítélte a rasszizmust. Ja, és az első elnök, akit becenevén iktattak be.

Összességében elmondható, hogy nem tartozott a legsikeresebb elnökök közé, a Carter-doktrína és főként az 1979-80-as iráni túszdráma rányomta bélyegét elnökségére. De élete eddigi 93 évéből az elnökség csupán 4 évig tartott, tehát elmondhatjuk: nem ez határozza meg ezt az embert. Tehát ki is Jimmy Carter?

Egy jófej szobor a szülővárosából, Plainsből

1924-ben egy Georgia állambeli kisvárosban, Plainsben látta meg a napvilágot. Édesapja, James Carter farmer, kereskedő, helyi képviselő (ő látható a bal oldali képen, ami Jimmy Carter festménye), édesanyja, Lillian Gordy pedig ápolónő volt. Jimmy születése idején épp a kórházban volt, így a véletlen folytán Jimmy Carter lett az első amerikai elnök, aki kórházban született. A környéken egy másik család kivételével csak négerek éltek, velük nőtt fel, velük játszott Jimmy, ők voltak a barátai. Apja ellenezte ugyan, hogy a fehérek és a négerek együtt éljenek, egy helyen, de tisztességesen bánt velük. Anyja pedig épp olyan ápolói ellátásban részesítette őket, mint bárki mást - erről híres volt a környéken, és ebből nem is engedett sosem, sok támadás érte emiatt. De mégis itt, ebben a kicsi, a Mély Délen lévő városkában fehér és néger békében megfért egymás mellett. Jimmy 14 éves volt, amikor először észrevette, hogy a barátai már másképp viszonyulnak hozzá: kinyitották a kis kaput, majd hátraléptek, előreengedve az egyetlen fehér fiút közülük. Ez volt az első alkalom, az első szakadék, ami életében érte őt.
Feleségével már igen korán találkozott: a környékbeli másik fehér család lánya volt, 3 év van köztük, és Jimmy emlékszik is a napra, amikor átvitték őt és megmutatták neki az újszülött Rosalynnt. Persze sok víz lefolyt a Mississippin, amíg útjaik ismét találkoztak, 1946-ban vette feleségül.

Rosalynn

Elmosolyodott, és a madarak úgy érezték,
nem kell többé énekelniük, vagy tán csak
én nem hallottam daluk. 
A sűrű tömegben azt reméltem, a pillantása
csak engem keres, de tudtam, mily félénk,
és egyedüllétre vágyik.
Mögé vettem a jegyet, nem érdekelt, mi
van a vásznon, csak azt néztem, miképp
vibrál haján a fény.
Ragyogtam, mikor suttogó hangja tisztázta
kavargó gondolataimat, mint szikrázó villám
bevilágít borús eget.
Finom elzárkózása lelkem tájait sivárrá tette,
ám egész valómat bolond boldogság járta át,
amikor társam lett. 
Félénksége tovatűnt, haját szürkévé cirógatta
az idő, de mosolyán elnémulnak ma is a madarak,
s bennem zeng énekük.

(Jimmy Carter verse és festménye a feleségéről)

Édesanyjának a testvére a haditengerészetnél szolgált, egyfajta példaképpé vált az ifjú Jimmy számára, sokat leveleztek. Ott volt Pearl Harbor támadásánál is, de szerencsésen túlélte az esetet. A későbbi elnök részben az ő hatására a katonai pályát választotta: az annapolisi tengerészeti akadémián végzett 1947-ben, később atommérnöki végzettséget szerzett, mert beválasztották az atomtengeralattjáró-programba. Felesége nagyon élvezte a tengerészfeleség életét, ezért igencsak neheztelt férjére, amikor 1953-ban, édesapja halála után otthagyta a haditengerészetet, visszatért Plainsbe, és átvette a családi gazdaságot.
Carter világéletében tevékeny, tanulékony ember volt, aki hajlandó volt elismerni hiányosságait, illetve tenni ezek ellen. Rengeteg gazdasági szakkönyvet olvasott el, még kurzusokra is beiratkozott, hogy minél sikeresebb legyen. Végül az övé lett a Carter és a Smith (Rosalynn lánykori neve) család földje is, és földimogyorót ültetett minden földjére, ami egyre szebb bevételt hozott. Találékony, barkácsolni szerető és tudó ember lévén még egy saját hántológépet is feltalált, és hamarosan megegyezett a környékbeli gazdákkal, hogy az ő gépét használva hántolják a mogyorójukat. Gyorsan a környék egyik vezetőjévé vált, és végül elhatározta, hogy beteszi a lábát a politikai életbe is: képviselő lett aztán szenátor, végül Georgia kormányzója.

Jimmy Carter festménye az egyiptomi-izraeli egyezményről

Elnökként is hű maradt elveihez, amennyire lehetett. Nem szerette a problémákat elodázni, áttologatni, amit csak lehetett, meg akart oldani. Tevékeny és fontos szerepet vállalt a Panama-csatorna ügyeinek rendezése felett, közvetített Egyiptom és Izrael között, és fontosnak tartotta a közeledő, kommunikációra nyitott politikát a szovjet országokkal, ugyanakkor nevén merte nevezni a szovjet rendszert, pontosan tudta, hogy a "szabad" szovjet országok mennyire nem szabadok. 1978-ban kezdeményezte a Szent Korona visszahozatalát Magyarországra, két kikötése volt: a korona a magyar nép tulajdona mindenkor, a szovjet államnak semmi köze nincs hozzá, és hogy állítsák ki nyilvánosan, hogy bárki megtekinthesse. Nyitott Kína felé is, és aláírta a SALT-II egyezményt a Szovjetunióval.

A plainsi ház, gyermekkora színhelye

Hithű baptista, a baptistáknál nagyon fontos, hogy az ember felnőtt korában, saját belátása szerint (tehát nem kényszer alatt és nem kiskorában) döntsön úgy, hogy baptistává keresztelkedik. Két alkalommal is részt vett misszión fiatal korában, és több későbbi, elnöki ügyét is azáltal tudta sikeresen zárni, hogy valóban hitt. Állítása szerint több kormányfő kért tőle személyes találkozót, és sokszor a hitről esett szó ezeken a találkozókon, sok esetben ilyenkor sikerült elérnie, hogy a másik államfő nyitottabb legyen a békés rendezésre különféle konfliktusaiban. Ugyanakkor sosem hívta meg a Fehér Házba egyik vallási vezetőt sem, és lépten-nyomon hirdette, hogy a hit mindenkinek a magánügye, hogy a törvénykezésben és a jogban egyik egyháznak sincsen semmilyen szerepe, nem is szabad, hogy legyen. Ez egy végtelenül szimpatikus emberré tette a szememben.

Jimmy Carter nem mondható a legsikeresebb elnöknek, de elnöksége csupán egy piciny szelete az életének. A könyvben, amely a Teljes élet címet kapta, őszintén beszél arról, hogy változott meg a feleségéhez való viszonya - eleinte jó déli férfihoz méltón meg sem fordult a fejében, hogy kikérje bármiben is a véleményét. Őszintén beszél a vallásosságáról, a gyerekkoráról, az érzéseiről, a hobbijairól, az aggályairól, a jelenlegi amerikai politika jó és rossz oldaláról, a családjáról. Tudtad pl., hogy nagyon szeret festeni? Hogy verseket ír? Hogy a Carter Center létrehozásával nemzetközi konfliktusok kezelésében segít? Hogy jótékonysági házépítési akciókon vesz részt? Hogy tengerészként és atommérnökként ott volt egy kanadai nukleáris balesetnél, mint segítő? Hogy a tengeralattjárón egy vihar során majdnem életét vesztette? Nem? Akkor olvasd el azt a könyvet! Egy nagyon szimpatikus ember őszinte vallomása önmagáról, az általa látott és megélt világról, egy teljes életről.

Köszönöm a lehetőséget a Partvonal Kiadónak!
Kattints a borítóra, ha szeretnéd elolvasni a 39. amerikai elnök életírását, most 30% kedvezménnyel a tiéd lehet!

Kövess minket Facebookon!

Ha tetszett, olvasd el Sztálin lányáról szóló posztunkat is!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr212273047

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása