A múlt fájó árnyéka

2017. március 21. 07:43 - GReni

Könyvajánló - Arnaldur Indriðason: Rókalyuk

Erlendur felügyelő története folytatódik! Ezúttal a helyszín szülőhazája a Keleti Fjordoknál, ahol két évtizedekkel korábbi eltűnési ügy felderítésén dolgozik. Felnőtt fejjel visszatérni szülővárosába rendkívül megrázó számára, főleg, mert az egyik eltűnt személy nagyon is közel áll hozzá. Ő nem más, mint Beggi, az öccse, akinek 8 éves korában nyoma veszett.

1_16.jpg

Erlendur tíz éves volt, mikor öccse eltűnt. Őt megtalálták a hórengetegben, testvére azonban sosem került elő. Évről évre vissza-visszajárt Bakkaselbe. A helyi öregek úgy emlegették, mint a lidérc, aki keresi elveszett fivérét.

Visszatérésének fő oka egy másik eset volt. 1942-ben egy hóviharban eltűnt fiatalasszony, Matthildur felderítetlen ügye. Mivel évtizedekkel ezelőtt történt először az asszony életét próbálta felderíteni a helyiek elmesélései alapján. Nem tudta, hogy bűncselekmény vagy a természet áldozata lett. Miközben az ő múltját kutatta, saját emlékei is felszínre törnek. Egyre több részlet kerül elő a múltból, akár a mozaik apró darabjai, hogy aztán fény derüljön az igazságra, kiderüljön mi történt Beggivel azon a végzetes napon.

bakkasel.jpg

És ezen a ponton nyer értelmet a regény címe. A róka gyűjtögető lény, a rókalyuk tele van apróságokkal. Némelyik szemét, de akadnak köztük különleges darabok is. Ilyen az emberi elme is, egy élet alatt rengeteg dolog gyűlik fel benne, ami ha kicsit megrázzuk magunkat a felszínre tör.

A nyomozás során eleinte nehezen boldogul a helyiekkel. Az itt élők legtöbbje zárkózott, magányos, aki bizalmatlan a kívülállókkal. Végül azért megnyílnak a felügyelőnek, mert bár már nem itt él, itt nőtt fel, így közéjük tartozik.

A vad és kietlen izlandi vidék rengeteg veszélyt rejt. Nem barátságos, nem békés. A helyiek is tisztelik és félik a természetet, amely évtizedekkel ezelőtt, amikor egy apa két fiával elindult a vadonba elragadta az egyik gyermeket. Már az is csoda, hogy ketten egyáltalán hazatértek.

Matthildur esete azonban merőben más. A hóvihar sokakkal végzett aznap, de ők a nővel ellentétben élve vagy holtan ugyan, de mind előkerültek. Sok pletyka keringett arról, hogy mi is történhetett. Apránként egy szerelmi háromszög kezd kirajzolódni. Vajon mégsem baleset volt? Ha valaki végzett, vajon ki volt és miért? Megcsalás, bosszú? Vagy más?

iceland-mountain-snow.jpg

És mi köze a két eltűnésnek egymáshoz?

A regény végén a legtöbb kérdésre megkapjuk a választ, de azért mégis akadnak lezáratlan dolgok. A történet nem az a tipikus nyomozós krimi. Zord, kegyetlen történet, ami bemászik a fejedbe és még napok múlva sem hagy nyugodtan. De ezzel a különös hangulattal lesz nagyszerű. A tájakról és a vidék hangulatáról nem is beszélve, melyek lenyűgözőek. Szinte érzed, hogy ott vagy, amikor a farkasordító hidegről, a végtelen fehérségről ír vagy a ködről, amely elvakít. Nem egy könnyed olvasmány, de sokakat fog magába szippantani ez a különös világ.

„A napsugarak már napok óta nem tudták áttörni a felhőréteget. A köd vastag takaróként borította a fjordokat, az időjárás-előrejelzés szerint a hőmérséklet további csökkenése mellett havazás is várható volt. A természet már téli álomba merült.”

rokalyuk.jpg

Tetszik, amit olvastál?

Akkor kövess minket a Facebookon is!

Ha pedig kíváncsi vagy az Animus Kiadó egy másik kötetére is, akkor kattints!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr4712347913

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.