Próbálj talpra állni egyszerű parasztként az 1600-as évek pestisjárványa után! Növeld a gazdaságod, alapíts családot és etesd őket. Erről szól a nagy sikerű Agricola társasjáték.
A Szellemlovasnál van lehetőség rá, hogy kipróbáljuk a játékokat. A vételár otthagyása után amennyiben egy héten belül visszavisszük hiánytalan állapotban, visszakapjuk az árát, vagyis 10%-kal kevesebbet, így maximum párezer forintért kipróbálhatunk egy drágább társasjátékot otthon, kényelmesen, hogy lássuk, egyáltalán tetszik-e vagy sem. Múlt héten a névnapom alkalmából kaptam egy lehetőséget az üzlettől, hogy két társasjátékot ingyen kipróbálhatok - vagyis miután visszaviszem hiánytalan állapotban, a teljes befizetett összeget visszakapom. Nos, az első játék az Agricola lett.
Mint mindig, most is ketten játszottunk párommal. A játékidő nem hosszú, amennyiben már érted a szabályokat, maximum 30-40 perc. Amíg nem érted, és a szabálykönyvből próbálod megérteni, ehhez képest aránytalanul sok, mert förtelmes a szabálykönyve. De erről majd később. A játék elején kapsz pár kártyát, szám szerint hét kis fejlesztést és hét mesterséget, ezekből kell gazdálkodnod a játék során. Némelyik kártyát tovább kell adni, miután felhasználtad, másoknak vannak bizonyos előfeltételei, amelyeknek teljesülni kell, mielőtt felhasználhatnád. Kapsz egy táblát, öt emberkét, tizenöt kerítéselemet, és kezdetben két embered van. A fő játéktábla szakaszokra és körökre van osztva, minden kör elején húzni kell egy megfelelő kártyát. A randomitás elég kicsi a játékban, ami szerintem negatívuma, bár érthető a témáját tekintve: egy gazdálkodó, állattartó parasztnak nem sok lehetősége van, nem sok választása, vetni kell, aratni kell, az állatokat és a családot etetni kell, és persze a sorrend sem mindegy.
Az iskolában tanulhatunk mesterséget (az első ingyenes, a többi egy ételbe kerül), ami bizonyos dolgokban segít, gyűjthetünk különféle alapanyagokat, amelyekből aztán kerítést ácsolhatunk, házat bővíthetünk vagy fejleszthetünk, kis és nagy fejlesztéseket hajthatunk végre. Csinálhatunk szántóföldet, ahol búzát és zöldséget termeszthetünk, bekeríthetünk legelőket, ahol állatokat tarthatunk, és szaporodhatunk is. Alapvetően annyi emberünk lehet, amennyi szobánk van a házban, és minden szakasz végén etetni kell a családot. Kaját gyűjthetünk napszámból, kaphatunk a learatott búzából és zöldségekből, vagy az állatok révén. Ha evett a család, van egy legelőn két egyforma állat, és rendelkezésre áll még hely, az állatok is szaporodnak.
A játék hat szakaszra oszlik, az első szakasz négy körből, a második háromból, a következő három kettőből, a legutolsó pedig egy körből áll. Minden szakaszhoz meghatározott kártyák tartoznak, olyasmi, mint kőfejtő (ebből kettő van, keleti és nyugati, és alapanyagot, követ lehet szerezni), olyan, mint birka- malac vagy marhavásár, vagy tervezett gyermekáldás. A randomitást egyedül az adja, hogy az adott szakaszhoz tartozó 2-4 kártya milyen sorrendben bukkan fel a játék során - valljuk be, ez elég kevés. Mindig van egy kezdőjátékos, ő rakja le valahová az egyik emberét, hogy begyűjtsön valamit, tanuljon, fejlesszen, állatot vásároljon, stb. Egy mezőn nem lehet két ember, ezért valamennyire akadályozzuk egymást. Utána a másik játékos rakja le az első emberét, majd ismét az első, és így tovább, amíg van még ember. A kezdőjátékos kiléte nem változik alapvetően körönként, van egy mező, amire ha lehelyezed az emberkédet, mint nem kezdőjátékos, a következő körtől te leszel a kezdőjátékos, és pluszban egy kis fejlesztést is végrehajthatsz, ha akarsz, és megvannak a feltételek.
A játék az utolsó kör után ér véget, amit - ketten legalábbis - igen hamar elérünk, nagyjából fél óra volt második alkalommal ki- és elpakolással együtt. Minden pontot ér, az állatok, a növények, az emberek, a szántóföldek, és persze levonást is kapunk a felhasználatlan területek után. A játékot az nyeri, akinek több a pontja.
Aranyos kis játék volt, a grafikája is nagyon aranyos, gyerekeknek is való, viszont a szabálykönyv, hát az valami förtelmes. Este, amikor fáradtan hazaértünk, rögtön ki is akartuk próbálni, elvégre nem egy hosszú játék. Addig jutottunk, hogy kipakoltuk, majd megpróbáltuk értelmezni a szabálykönyvet. Akkor még nem tudtuk, hogy ezzel nagyjából lehetetlen vállalkozásba kezdtünk. Egy órákon át tartó bonyolult fantasy-stratégiai játék - fajokkal, varázslatokkal, kalandokkal, meg mindenfélével - szabálykönyvének megértése sokkal egyszerűbb feladat, mint ezé a játéké. Logikátlan felépítésű, egyik dolog nem következik a másikból, érthetetlen. Így kell egy alapvetően egyszerű szabályzatú játék alapján egy érthetetlen szabálykönyvet alkotni! Vagyis nem is egyet, rögtön kettőt. Az első játék késő este, miután másfél óra alatt a feléig sem jutottunk, és nem is értettük már az egészet, mert nem volt egyértelmű utasítás arra vonatkozóan pl., hogy ha a 7-7 fejlesztésből és kis mesterségből egy-kettőt kiválasztunk, kell-e húzni helyette újat, vagy sem, hogy minden körben etetni kell-e az embereket, és mindenkit, vagy csak a "gyereket", hogy mik azok, amelyekre a játék folyton hivatkozik, viszont se a táblán, se a kártyákon nincs szó róla (mint kiderült, azok a szakaszok, amelyek különféle neveket kaptak, csak a szabály teljesen elfelejtett informálni róla, hogy az aratás pl. egy szakasz neve, nem egy bármi másé - a táblán meg csak simán szakasz állt.) Szóval... úgy döntöttünk, nem tartjuk meg a játékot, de nem volt rossz, miután másnap sikerült megérteni, mit is akar az egész. Én a randomitást hiányolom belőle, ha lejátszottál 2-3 játékot, már újat nem tud adni. Ami persze igaz sok más játékra is, pl. a Carcassonne is ilyen, ahogy a Monopoly és társai, de ez mégis egy kicsit más...
Mindenesetre gyerekeknek is tudom ajánlani, csak a szabálykönyvet tegyétek félre :)
Egy kis őrületre vágysz? Ne habozz!
Kövess minket Facebookon!
