Azt mondják, az anyák mindent kibírnak.
Hát pedig nem.
Engedd szabadon a feleségedet, anyádat,
hogy képes legyen visszatérni hozzátok.

Marybeth Klein, a túlhajszolt anya.
Az örökbefogadott gyermek, aki felnőtt asszonyként az istennek sem tudott áldott állapotba kerülni, majd a beültetéskor ikrei születtek.
Az élet ikrekkel igen drága.
Európának abban a részében meg főleg.
Adott a feladat: légy jó anya, csábos feleség, kiváló munkaerő és keress pénzt.
Sok pénzt.
És bírjad a tennivalókat otthon, munkahelyen, a gyerekek óvodájában, légy kedves az anyádhoz (is), és fel se vedd, ha senki sem tud / akar megérteni, hogy sok van a válladon.
Amikor pedig szívinfarktust teper le a lábadról, az legyen a legnagyobb problémád, hogy a házadban tucatnyi ember csődült össze, akiknek neked kellene vinned a kaját.

Pazar, nem?
Innen szép győzni.

A lábadozásával kapcsolatban sincs minden rendben. A gyerekei önzők, és ő képtelen kordában tartani őket - képtelen másoknak a gondjára bízni őket, és az isten szerelmére, még csak 4 évesek, az a dolguk, hogy ne értsenek semmit sem azonkívül, hogy itt a mama látszólagteljesen jól, és mégsem foglalkozik velük annyit, mint azelőtt.
A férj elvész a munkájában és a pénzkeresésben, ő is csak annyit lát, hogy mintha teljesen jól lenne a felesége, de akkor meg mit nyavalyog. Túlélte, nem?.
Az anyja? Nos, inkább ne segítene.

Ebből a miliőből menekül el Marybeth, hogy megtalálja önmagát.

Hová tud elmenni, és hogyan él a továbbiakban?
Mely igazságokra jön rá?
Vagy kényszeríti rá a környezete, hogy felfogja a valóságot?
Mi lehet a megoldás?

Torok és gyomorszorító érzéseket keltő regény önmagunk megismeréséről, együttműködésről és a varázslatos nem kimondásáról, amely csodák csodájára mindent helyre tesz és családot hoz össze.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints!

Tetszik, amit olvastál?