Stephen King filmadaptáció általában nem sikerültek túl jól, sőt, a horrorisztikusabb témái sikerültek a legrosszabbul, mivel azt a légkört nem tudják átadni, ami a könyvekben benne van. A legújabb King-feldolgozás, az Az kapcsán sem voltak illúzióim, sejtettem, hogy nem fogja visszaadni azt, amit a könyvektől kaptam. De az eddigi King-adaptációkhoz képest mindenképpen pozitív csalódás volt.

Mielőtt a filmről szólnék pár szót, egy kis személyes: Stephen King ezen művével pont akkor találkoztam először, amikor leginkább fogékony voltam a könyv mondanivalójára, ami nem egyenlő az esztelen félelemkeltéssel, inkább azokat a problémákat fejti ki és járja körbe, ami az embert a legérzékenyebb korában érint: a gyerekkor és a felnőttkor határvonalánál. Én is egy új közegbe kerültem akkor, új barátok, új ismeretségek, új félelmek, új lehetőségek. Pontosan ezek miatt érintett meg a regény tényleges mondanivalója. 

Ahogy a regényben, úgy a filmben is hét gyerek a főszereplő. A régi, 1990-es filmfeldolgozásban is és a mostani Azban is a gyerekek története viszi el a hátán a filmet. A Tim Curry-féle Az-alakítás színtiszta ripacskodás volt, sajnos ezen a hibán Skarsgard sem tudott túllépni szerintem. Más a kettő, mindkettőnek megvoltak az előnyei és a hátrányai, de tény, hogy Skarsgard Azja sokkal félelmetesebbre, vészjóslóbbra sikerült, mint az 1990-es filmben. Könnyen lehet, hogy ez eleve rendezői koncepció volt mindkét filmnél, nem pedig a színész képességeinek hiányossága: lehet, hogy nem akarták ennél jobban elmélyíteni Az karakterét, de talán nem ártott volna a történetnek, ha mégis bevállalják. 
A filmet áthelyezték az 50-es évekből a 80-as évekbe, ami talán szükséges húzás is volt, hiszen így a következő rész, a gyerekek felnőttkorában játszódó történet már a jelenkorban játszódhat. Miről is szól ez a történet?
Egy tipikus King-féle fiktív Maine-állambeli kisvárosban, Darry-ben játszódik, ami már több King-regénynek adott otthont. A legelső jelenetben Dadogós Bill egy papírcsónakot készít az öccsének, akit leküld a pincébe viaszért. Ez a pincés jelenet megalapozza a film hangulatát: egyféle komor, nyomasztó érzést kelt, a gyermeki félelem megtestesülését. És emellett megmutatja, milyen szoros kapcsolat van a két testvér között: ezért is sokkoló a csatornás jelenet, ami az új filmben szokatlanul durvára sikerült, nem szoktunk hozzá, hogy gyerekekkel a főszerepben ilyen véres jeleneteket láthatunk. Ez volt az első olyan benyomás, amiből azt gondoltam, hogy talán egy méltó adaptáció lesz. Ugrik a történet, véget ért az iskola, elkezdődik a nyári szünet, mi pedig apránként megismerkedünk a film főszereplőivel, akik mind egyfajta archetípusai a hátrányos helyzetű gyerekeknek. Van itt néger, kövér, zsidó, testi fogyatékos, antiszociális, hipochonder, és a serdülő lány, aki most kezd megismerkedni a saját testével. A casting tökéletesre sikerült, úgy éreztem, mintha a regény lapjairól lépnének le a film szereplői. A korhatárbesorolás nem is inkább a durva jeleneteknek szólt, inkább a gyerekek egymás közötti szabadszájú beszéde miatt volt szükséges, amin semmit nem finomítottak. Ebben Richie vitte a prímet, az ő szájába adták a legerősebb szövegeket, amelyek a film fő poénforrásai lettek. A történet első kétharmada az ő viszontagságaikról szól, ahogyan Az megkísérti őket a saját félelmeiken keresztül. Bemutatja vívódásaikat, családi háttereiket, és azt, hogy hogyan lesz hét különböző emberből egy csapat: a vesztesek klubja. Megismerhetjük Henry-t is, aki a vesztesek fő nemezise Azon kívül. Henry egy karikaturisztikusan eltúlzott pszichopata gyerekszereplő, az ő szemétkedései és a felnőttek közönyös reakciói is jelzi, hogy Darry-ben valami nincs rendben: Az befészkelte magát az egész városba, eggyé vált vele. 

A film műfajából fakadóan nem marad idő a karakterek kifejtésére, elég gyorsan, kapkodva jutunk el a végkifejletig. Alapvető dolgok maradtak ki a könyvhöz képest, a végére a már unott közönnyel fogadott jumpscare-ek helyett talán több juthatott volna ezekre is. Az felbukkanásai hatásosak, és folyamatosan terelgetik a szereplőket a végső megoldás felé: csak egy csapatként, közösen lehetnek képesek legyőzni ezt a gonoszt. A film lezárása megágyazott a folytatásnak, reménykedtem is, hogy nem a gyerekek szálával fejezik be a történetet. Talán majd a folytatásba jut az egyelőre kimaradt dolgokból is: van még mit mesélni a történetből, ahogy Azról magáról is remélhetőleg több fog kiderülni a második fejezetben.

Nekem simán benne van az öt legjobb King-adaptációban, a régi Aznál jóval emlékezetesebb lett, kisvárosi drámának, humoros, misztikus ifjúsági történetnek elsőrangú, de mint horror, inkább elcsépelt, jumpscare-ekkel dolgozó középszerűség. Ettől függetlenül a megnézése ajánlott, nem csak King rajongóknak.
És akkor most egy kis spoileres összehasonlítás a könyvhöz képest. 

Ami hiányzott:

- a füstlyuk: a regényben a nyomozás során a gyerekek rájönnek, hogy Az már régóta a környéken él, és szinte eggyé vált a város történelmével. Azt is tudták, hogy ennek valami nyoma van a környéken. A füstlyukban mindenféle füvek meg egyéb dolgok kábító, fullasztó füstje kavarog, és ha kibírják ezt a fuldoklást, a révület hatására bepillantást nyerhetnek abba, a mi a legjobban érdekli őket, megismerhetik a környék történetének egy kis szeletét. A végén ketten maradnak bent, így szemtanúi lehetnek, hogy Az miként érkezett a bolygóra: több tízmillió évvel ezelőtti táj, hatalmas dinoszaurusz-szerű élőlények veszik őket körbe, amikor füst és villámlás közepette megérkezik Az. Ebből a jelenetből rájöhettünk volna, hogy Az sokkal több, mint a szokásos démoni gonosz: ő egy ősi, szinte mindig velünk lévő, a dimenziókon túli valami.

- a regényben elég hatásos jelenet volt, a filmben talán nem sikerült volna jól, igazából nem hiányzik, bár azért kíváncsi lettem volna rá: a fiúk és a lány közötti szexuális érintkezés egy az egyben kimaradt. A regényben a csatornákban elveszve, a teljes kilátástalanságban a gyerekek átlépték azt a képzelt határt, ami a felnőttek szerint a legnagyobb bűn, és jóval később kellett volna meglépniük. De ők ott, akkor már nem gyerekek voltak. Ez a jelenet egy nagyon erős kapoccsá vált közöttük, de megértem, hogy miért nem került bele a filmbe. 

- az elátkozott ház és a vérfarkas: az elátkozott házban nem egy leprás alakként jelent meg Az, hanem vérfarkasként. Ellene kezdtek el szervezkedni, és ott sebezték meg először Azt egy ezüstgolyóval. Az 1990-es filmben benne volt ez a jelenet. A sebből vakító fénysugár tört elő, ami jelezte, hogy Az jóval több, mint az álarc, amit visel.
Ami viszont jó, hogy benne volt, és más volt, mint az 1990-es feldolgozásban:

- az apokaliptikus kőcsata: bár nem volt olyan grandiózus jelenet, mint a regényben, mégis benne volt: ott váltak először csapattá, ott vették fel először a küzdelmet és álltak ki egymásért ténylegesen

- Henry kegyetlenkedései: A fiúnak fontos szerepe lesz később, Az erőteljesen manipulálja őt, és ennek a jelei már most megmutatkoztak. Sokkal őrültebb, sokkal kegyetlenebb volt a vesztesekkel, mint amit esetleg megszokhattunk. 

- apró utalások a folytatásra, Easter-eggek azoknak, akik ismerik a történetet: ilyen pl. Silver, Bill kerékpárja

Érdemes megnézni a trailert, ha még nem láttad:

Jártál már a setét toronyban?

Kövess minket Facebookon!