Élők és holtak - mikor hamvasztottuk először halottainkat?

2017. november 14. 00:02 - Arthur Arthurus

1968-ban Jim Bowler geológus és csapata az ausztráliai Új-Dél-Walesben, a Mungo-tó közelében megfeketedett csontdarabokat talált. Nem vártak a lelettől sokat, de azért elszállították, és hamarosan rájöttek, hogy egy fontos maradványt sikerült fellelni. A csontmaradvány ugyanis a legkorábbi ismert hamvasztásos temetésre utaló lelet a világon. Vajon mióta hamvasztunk?

Az emberré válás egyik fontos lépcsőfoka volt a temetkezési rítusok megjelenése. A halottait minden emlős meggyászolja valami módon, hiszen az érzelmi és szociális rész az ún. emlősagyban található, kötődnek egymáshoz, a háziállatok hozzánk is. És számos emlős még a halottairól is gondoskodik. Az elefántokról elég köztudott, hogy vannak halotti rítusaik, köröznek az elhullott társuk körül, és jóval a halál után is óvatosan bánnak az agyarakkal, koponyával, sőt, több esetben levelekkel és ágakkal próbálták "eltemetni" halott társukat. Végeztek is egy kísérletet, melyben 19 elefántcsorda viselkedését vizsgálták. Az első során elhullott elefánt koponyáját helyezték el a területükön, a második során elefántok és bivalyok, orrszarvúak koponyáit, itt arra voltak kíváncsiak, hogy másképp viselkednek-e velük, vagyis hogy meg tudják-e különböztetni, a harmadik során pedig a csorda nemrégiben elhullott vezérnőstényének és más vezérnőstények koponyáját helyezték el, hogy felismerik-e a társuk maradványait. 
Az első fázisból kiderült, hogy másképp viselkednek, ha egy elefántkoponya van a közelükben, és sokkal több figyelmet szentelnek annak, mint bármi másnak. A második fázisban kétszer annyi ideig vizsgálták és bökdösték a saját fajtársaik koponyáit, mint a többi állatét, vélhetően felismerték. A harmadik fázis során három csordát figyeltek meg, akik nemrég vesztették el a vezérüket. Az elefántok bonyolult társadalmi kapcsolatban élnek le évtizedeket, erős kötődések alakulnak ki náluk, az egyik legfontosabb és legtöbb változást hozó esemény a vezérnőstény halála. A vizsgált elefántoknak a három egykori vezérnőstény koponyáit mutatták meg, de láthatóan nem tudtak köztük különbséget tenni, nem ismerték fel. Ez mondjuk szerintem várható volt, ha elég tennének 3 koponyát, én sem mondanám meg, melyik volt valamelyik nagyszülőm esetleg, feltéve persze ha mindhárom felnőtt, nem deformálódott, és azonos nemű. Bár nem vagyok benne biztos, hogy hirtelen meg tudnám különböztetni a férfi és a női koponyát, sosem tanultam ilyesmit.

Szóval az tény, hogy az elefántok gyászolnak és vannak halotti rítusaik is, a tetemet napokig őrzik, ám ha oszlásnak indul, otthagyják. A csimpánzok hasonlóan viselkednek, ahogy a legtöbb majomféle is, érezhetően változik a viselkedésük és őrzik a tetemeket, és ugyanígy járnak el a leopárdok, medvék, antilopok és jávorszarvasok is sok esetben. Az oroszlán viszont ezzel szemben megszagolja, megnyalogatja, majd miután konstatálta, hogy nincs benne élet, falatozik belőle. 
Az ember egészen másképp áll halottaihoz. Sok igazságot érzek Tolkien szavaiban:

"A királyok ragyogóbb sírboltokat építettek, mint az élők házai voltak, és többre becsülték az őseik ősi nevét, sem mint tulajdon fiaikét."

Igen, szerintem túlságosan sokat is foglalkozunk ezzel, túlságosan sok a külsőség: a gyászruha, és micsoda dolog, ha nem hordod x hónapig, az, hogy a temetésen nem sírsz - engem megszóltak érte, amiért szeretett nagymamám temetésén nem sírtam, de nekem az nem "közösségi kötelezettség", hanem magányos "elfoglaltság"... tele kell pakolni a sírokat mécsessel, koszorúkkal... az élőkre kevesebb hangsúlyt fektetünk sokszor, talán azért, mert a halottakkal könnyebb foglalkozni. Nincsenek már igényeik, gondolataik, vágyaik, problémáik... na mindegy.

Szóval: 1968, Ausztrália, Mungo-tó. Az ott talált maradványokról kiderül, hogy nagyjából egy 35-40 ezer évvel ezelőtt élt nő csontmaradványai, akit halála után a társai elhamvasztottak, majd csontjait apró darabokra szedve ismét elégették, végül elhantolták. A Mungói Hölgyre keresztelt maradványok után pár évvel ugyanezen a területen megtalálták a Mungói Férfit is, aki minimum 40 ezer évvel ezelőtt élt, testét láthatóan egy meghatározott pozícióba fektették halála után, festékkel meghintették, majd eltemették. Ma Ausztrália ezen részén egy kihalt holdvilág található, de egykor emberek éltek itt, és igen fejlett kultúra nyomaira bukkantak, és ezek a leletek alaposan felforgatták mindazt, amit tudni véltünk Ausztrália őskoráról. Amikor az európaiak felfedezték a kontinenst, gyakorlatilag kőkori életmód szerint élő embereket találtak itt, ezért feltételezték, hogy Ausztrália benépesítése jóval később következett be, így az itt élők is évezredes lemaradásban vannak. 
A mungói leletek pontos kormeghatározása a mai napig vitatott kérdés, de az biztos, hogy őseink már 50 ezer évvel ezelőtt is éltek Ausztrália földjein, ami két dolgot jelenthet: vagy korábban történt a nagyjából 60 ezer évvel ezelőttre datált elvándorlás Afrikából, vagy pedig nagyon gyorsan történt. Ráadásul az eddig fellelt bizonyítékok azt rajzolják elénk, hogy az 50 ezer évvel ezelőtt ott élt őseink igen fejlett társadalomban éltek, ami korában a világ legfejlettebb civilizációja lehetett. Vannak olyan erősen vitatott kutatások is, mely szerint a mungóiak genetikailag nem voltak azonosak az Afrikából elvándorolt ősökkel. 
A kutatások a mai napig is folynak a területen, ki tudja, milyen leletekre bukkannak még, ami akár alátámasztja, akár megcáfolja, mindenesetre fenekestül felforgatja mindazt, amit az emberi őskorról tudunk.

Ha már halál... itt a legkegyetlenebb kivégzési módszerekről olvashatsz! Figyelem, felkavaró tartalom!

Kövess minket Facebookon is, ha nem akarsz lemaradni a legfrissebb könyvekről és érdekességekről!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr8213241775

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása