Az új nő születése

2017. november 21. 00:05 - Carbonari

Könyvajánló - Soma Mamagésa: Félelem nélkül - Az új nő születése

A boldogság titka Soma Mamagésa szerint

Nagyon sokáig nem bírtam Soma Mamagésát, az az Spitzer Gyöngyit. Emlékszem rá, hogy valamelyik kereskedelmi adón tűnt ő fel, és én eleve fenntartással fogadok mindenkit, aki ott szerepel. Az mindegy, hogy a mértéktartó Nők Lapjában IS feltűnt. Sznobéria? Gyanakvás? Decens orrfelhúzás? 10-20 évvel ezelőtt mindezek simán belefértek az ítéletalkotási folyamataimba.
Szerencsére az idő múlott és múlik, és annak előrehaladtával magam is érési folyamaton mentem keresztül.
Tizenpár éve Soma nekem sok, sőt sokk volt.
Mert mi az, hogy a házaspárok elmehetnek külön is nyaralni, és attól még házaspárok? Meg el is vonulhat valamelyikük, ha éppen besokall a mindennapoktól? Mi ez a hülyeség?
Sőt, még 10-20 éve felhúztam az orrom, amikor aktuális életem párja közölte (ingerülten és kialvatlanul): képtelen vagyok veled együtt aludni! Nekem KELL a külön hálószoba, értsed meg! Vagy keresetlenül tudomásomra hozta: a program, ami nekem olyan kedves, a háta közepére sem hiányzik, tehát leszek szíves egyedül elmenni oda. Egyedül, hökkentem meg, egyedül, mindenki azt fogja hinni rólam, hogy válunk…
És nekem pedig megállíthatatlanul ömlöttek a könnyeim: úristen, nem szeret! Mert ki hallott már arról, hogy egy pár (egy pár!) külön szobában aludjon? Hogy egy pár külön utakon járjon?

Aztán megjött az eszem és nagyon tudom becsülni partneremben a szókimondást – na meg a külön szobát is. Meg még ezernyi mindent.
Igen, előfordul, hogy az agyára megyünk egymásnak, főleg ő az enyémre, de kimegyek az udvarra, jól kiköpködöm magam, majd lenyugodva bemegyek és bűbájosan elmosolyodva odafordulok hozzá: és mit vacsoráznál, édes lelkem?

A fenti folyamatok ilyetén abszolválásában nagy szerepe van Somának, akinek sorai sokáig ott fészkelődtek, kényelmetlenkedtek a fejemben: se kiköpni, se lenyelni nem tudtam őket. Most aztán új nemzedéknek írja a könyveit (jó, meg a régieknek is), legutóbbi műve a Félelem nélkül – Az új nő születése. Soma évek óta intenzíven foglalkozik az emberi lélekkel, az emberek érzéseivel, vágyaival, félelmeivel, kérdéseivel és problémáival. Nemcsak a ma embere foglalkoztatja, hanem a tendenciák, az egyén döntésének ereje is. Megítélése szerint egy új korszak fecskéi vagyunk, paradigmaváltást élünk meg: az új férfi és az új nő már nem kívülről irányítódik, hanem folyamatos felismerések, megérzések és felelősséget vállaló döntések során belülről.
Nos, erről szól a kötet.
Gyakorlatilag azért hozzá kell tennem: a társadalom elvárásai, a hagyományok, a kívülről jövő irányítás ma is él. Én, az öntörvényű egyén, akinek a társadalom avítt elképzéseire legfeljebb csak egy vállvonogatás a válasz, a mit mondanak mások rólam-ra meg ha nagyon nyugodt vagyok, csak mosolygok, hogy nem érdekel, ha nem vagyok nyugodt, kicsúszik a számon, hogy ki nem szarja le… szóval, nem olyan egyszerű új nőnek lenni, önazonosnak lenni. Sőt, van egy kicsi csoport is, amelynek építő tagja vagyok, na, még ott is vannak, akik ki nem állhatnak, ez tuti. Most mondjam nekik, hogy teljesen rendben van, nem felelhetek meg mindenkinek? Vagy hogy fiatalok vagytok, vagy éretlenek vagytok (bocs, csajok), ahogy múlik az idő, meg fogjátok látni, hogy a kényelmetlen, általában metsző és visszatetsző kíméletlenségem nem több, csak saját igényeim kifejezésre juttatása az érdekérvényesítés során, amíg nem dőlt el még semmi abban a témában, amiben éppen zajlik az élet? Hogy a vita nem azt jelenti, hogy nem szeretlek benneteket, vagy haragszom rátok, hanem csak és kizárólag azt jelenti, hogy abban az adott kérdésben nem értek egyet veletek. Hogy egy vitában esetleg dühös is lehetek és vagdalkozhatok is, naná, hogy előfordul, én is emberből vagyok, de az nem jelenti azt, hogy megsérült kapcsolatunk alapja. Csak és kizárólag azt jelenti, hogy a megítélésem szerint valamit elcsesztetek, valamit sérelmezek és azért mérges vagyok, valamiért harcolok, ami nekem fontos, még ha nem mindig a megfelelő módot választom is ennek nyilvánosságra hozására (én sem vagyok tökéletes, de ezt felejtsétek el amúgy). Hogy szerintem csak saját harcunkat kell felvállalni, és mások harcait másokra hagyni. Megordítjuk a témát, aztán közös nevezőre jutunk, mert naná, hogy arra jutunk, akit tisztelek és szeretek, azzal nem hagyom, hogy ne jussunk közös nevezőre, mert én is engedek, ti is engedtek és kész is a béke. Na, mindezeket Somának is köszönhetem.
Mondhatom, hogy ezek a stratégiák, életvezetési elvek óriási nyugalmat hoztak az életembe. De főleg: nem félek a változásoktól és a konfliktushelyzetek felvállalásától. Ez mind-mind nagyon fontos másoknak is!

Erről szól a könyv. Visszatekint a történelemben, előreszalad az időben, vendégeket faggat a jelenben és megoszt velünk egy-egy receptet, amely mentén kialakítható mindenkinek saját magára szabott stratégiája az életére. Persze, a „műtét”, amellyel kivágja magát a társadalom visszahúzó szövetéből, nem fájdalommentes. Hiszen az önazonos, új embernek is szüksége van a társadalomra. Csak az nem mindegy, mely területeken és milyen mértékben.
S hogy mi a boldogság titka Soma szerint? Nem több és nem kevesebb, mint megtalálni saját utunkat, ami csak a miénk, és képesek vagyunk-e annyi bátorságot összevakarni magunkban, hogy járni is merjünk rajta. A sikert mindenki áhítja, de az árát már kevesebben akarják leperkálni. Pedig anélkül nem megy ám.
Hát.. tényleg.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a Jaffa Kiadótól mindenkor kedvezménnyel be is szerezheted!