Pacalban az irodalom, irodalomban a pacal

2017. november 27. 07:05 - Carbonari

Könyvajánló - Cserna-Szabó András: 77 magyar pacal

pacal2.jpg
Pacalban az irodalom, irodalomban a pacal, 
avagy a gyomor csodálatos élete 

Nemrégen jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában Cserna-Szabó András könyve, a 77 magyar pacal, benne számos régi és új receptúrával, anekdotával, novellával, történeti kitekintéssel nevezetes ételünkre, a pacalra.
Írt róla Márai, Karinthy Frigyes, Konrád György, 100 ével ezelőtt a pacal gyakran került asztalra, de inkább állateledelül szolgált. Hinnéd-e, hogy napjainkban drágább a „rendes” húsnál?
Főztek pacalt a római korban, a középkorban, az újkorban és mostanában is. Számos korabeli receptet citál a könyv, ahol készítik csak magában vagy gombával, csülökkel, körömmel, hízott libamájjal (!), búzadarával, sáfránnyal, gyömbérrel, és így tovább.
pacal.jpg
„Cserna-Szabó Andrással egyszer elautóztunk Kolozsvárra Budapestről. Zugló magasságában hozta először szóba a pacalt, a Királyhágónál a nemzetközi összehasonlító elemzés is megvolt, s már feltűnt a Mátyás-szobor a kincses város főterén, mikor előadását kényszerűen berekesztette. A pacal Paganinije most egész concertót írt vágyai tárgyáról. A csíkokra vagdalt bendő rajongóinak kötelező, mindenki másnak ajánlatos.” Nyáry Krisztián

„Nem ismerek még egy könyvet, amely a pacal és a nemzeti kultúra kapcsolatát akárcsak tizedekkora mélységben feltárná, továbbá nem ismerek olyat, amely a szerző fáradhatatlan kutatómunkájára támaszkodva ennyire biztos kézzel tudná felmutatni a pacalban az irodalmat és az irodalomban a pacalt.” Váncsa István

Khm. Annak ellenére élveztem a művet, hogy két féle ember létezik: az egyik szereti a pacalt, amíg a másik nem.
Sőt: NEM.
Kissé pironkodva jelentem: jómagam a második kategóriába tartozom, akik nem kultiválják eme gasztronómiai csodaételt.
Nem, a marhagyomorral a világon semmi bajom nincs. Semmi, de tényleg. Zsenge lánykoromban, mielőtt kilőttem volna a határszélről Budapestre élni, dolgozni, bő 3 hónapig adminisztrátor voltam Nyíregyházán a Húsipari Vállalatnál (híztam is 6 kilót, olyan jól tartottak). Mindennap örömmel mentem be, és tartottam nyilván a fogyó bors, só, rizs, stb. tonnáit dekagrammra pontosan (fontos meló volt, beláthatod!), de volt egy, az az egy nem szeretem része a napomnak, amikor leszáguldottam az üzemi részre a napi adatokért.
Jeeeeeee….
Az utam azon a részen vezetett át, ahol a marhagyomrokat kifordították.
Ha azt hiszed, elegendő volt, hogy befogtam az orrom, nagyon tévedsz.
Se azóta, se azelőtt én még olyan bűzt nem tapasztaltam.
cserna.jpgCserna-Szabó András

Aztán évek múltak el, persze, a szagot sem elfelejteni, sem kiszellőztetni nem lehetett a fejemből, az agy furcsa, önfejű jószág, ha nem érzi is, is érzi, ha ő úgy akarja, mit neki józan beszéd, hogy nem büdös! Szóval elérkezett annak az ideje, hogy életem párja bőszen pacalt főzni kezdett a szent konyhámban, ami ilyen büdöset még kajaként sosem tapasztalt. Bocs, szagolt. Én sivalkodni kezdtem, hogy mijezaszarszag’, a gyerek pedig látványosan öklendezett, aztán ennyiben maradtunk.

Még jó pár év telt el, amikor egy vendégségben szintén elém tették, hogy tegyek próbát vele.
Én akartam.
El voltam szánva rá.
Hogy legalább megkóstolom.
Odáig el is jutottunk, de tovább egy tapodtat sem.
Hiába, van az az étel, amit, ha nem muszáj, akkor inkább elkerülöm.

Nos,  a pacal ilyen.
De a könyv nem! Gyöngyszeme az a magyar gasztrokultúrának, a magyar irodalomnak, kit érdekel, hogy ki nem állhatom a pacalt? Végül is nem enni kell, hanem olvasni. Azt pedig tudok! Még a pacalról is. Mert olyannyira ott van a könyv, a régi és új receptek, és a csuda se gondolta volna, hogy ennyiféleképpen lehetséges ezt az átkozott marhagyomrot megfőzni, hogyha szeretném, vagy nem tudnám, hogy nem szeretem, próbát is tennék vele... és az adomák, a történetek, a leírások, a magyarázatok, a nyálcsurrantó novellák, hát igen: le a kalappal.

Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel hozzájuthatsz!

pacal2.jpg

 

 

 

Köszönjük, Magvető Kiadó!

Tetszik, amit olvastál?

Akkor kövess minket a Facebookon is!

 

Hagyomány és modernitás a konyhában Fűszeres Eszterrel. Érdekel? Kattints!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr8413270355

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása