„Aki regényre számít, az történelmet olvas,
aki történelmet szeretne, regényre számítson.”

Onódy Lajos nagy ember volt Magyarországon a maga idejében: a hatvanas évek legsikeresebb üzletember volt, átalakította az idegenforgalmat, megalapította a híres Mézes Mackót, ő hozta be az első grillsütőt, a motelt és Wurlitzert. Hibát ott követett el, hogy be akart épülni a politikába, de a kemény vonal nem fogadta be, inkább kicsinálta. Finoman, módszeresen perbe fogták, , csalással, a társadalmi vagyon megkárosításával vádolták, börtönbe került, megromlott az egészsége, gyakorlatilag száműzöttként halt meg, függetlenül attól, hogy börtönbüntetése után volt, aki a karja alá nyúljon. De a meghurcoltatása előtti életét, annak nívóját és megbecsülését sosem kapta vissza. Igazi vesztese annak, hogy korát megelőzve vállalkozó volt.

Az Onódy ügy másik nagy vesztese Bara Margit volt, a híres, tehetséges színésznő. Kinek és miért állt érdekében azt híresztelni róla, hogy belső orgiákon szolgálta ki Onódyt és az ő kompániáját, már sosem fogjuk megtudni.

Mi történhetett valójában? Sós, a budapesti rendőr-főkapitány mondja ki a regényben kényszeredetten, hogy tud az ügyről és semmit sem tehet benne: valakinek „fönt” szúrja a szemét, amit Onódy csinál. Márpedig, ha valami szúrja valakinek „fönt” a szemét, az ellen a hatvanas években semmit, de semmit sem lehetett tenni.
Bara Margit

Azon tűnődöm, miben bízott Onódy Lajos? A szívességek rendszerében? Hogy egy bizonyos rang és beosztás felett nem lehet a védőháló alá esni? Nem tudom. Anno, amikor vezető lettem a közigazgatásban, pontosan tudtam, hogy bármilyen hülyeséget elnéznének nekem egészen addig, ameddig a feletteseim azt akarják, hogy a helyemen maradjak. Mihelyst valaki szemet vet a státuszomra ÉS megfelelő potentát áll a háta mögött, halott ember vagyok.
Ennyi.
Aki magasan van, az sem hálát, sem köszönetet nem várhat, egyszerűen a körülötte, belőle élő emberek kihasználják azokat a lehetőségeket, amelyeket az illető és hatalmi helyzete teremt számukra. Ha megbuktál és mindegy, hogy hibás vagy-e bármiben vagy sem, már nem is ismernek. Szerencsém volt, lehetőségem nyílt a csúcsról visszavonulni. Mert ehhez az is kell. Hit, becsület, szinten felüli munkavégzés kevés hozzá. Ma is.
Odze György, a szerző

Nos, tehát, miben bízott Onódy Lajos? Önmagában nemigen, a szívességek viszontszolgálatában ugyancsak nem. Miért jött vissza Bécsből, amikor már kiborult a bili? Miért nem maradt kinn? Szerintem ezt a kérdést ő maga is számtalanszor feltette magának a későbbi börtönbüntetése alatt. Vajon miért nem hitte el, hogy a politikai vezetés ügyeletes kedvence státuszából is ki lehet esni? Miért gondolta, hogy az állandó magas színvonalú ajándékkosarak, vadászati meghívások, kormánykitüntetések szabad utat biztosítanak neki a politikai elitbe? Pechére, leváltották Hruscsovot, Leonyid Iljics Brezsnyev vette át a hatalmat a Szovjetunóban, itthon pedig Biszku Béla úgy gondolta, a kilengéseket meg kell szüntetni.
És megszüntették.
Onódy első volt Biszku listáján.

Bara Margit? Kellett valami nagy, ami óriásit pukkan, hát született egy feljelentés. Nagyot is pukkant, derékba is törték szerencsétlen karrierjét. Szirtes Ádám, aki Bara Margithoz hasonlóan szintén vezető színész volt akkoriban, a könyv szerint vissza is adta a pártkönyvét, hogy „basszák meg a pártjukat, ha ez a legfontosabb gondjuk”, hogy Bara Margitot letiltsák a színészi munkáról. „Mindnyájan elbasztuk”, mondta Aczél György a telefonba, de valahogy csak túléljük.
Ők igen.
Bara Margit is.
Onódy Lajos is.
De milyen áron?

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel szerezheted be!

Köszönjük, Nora Libro Kiadó!

Tetszik, amit olvastál?

Tenyérnyi pókok, kengeruk, kígyók és testvériség: Ausztrália. Érdekel? Kattints!