A jóslat és a "jóstehetség" kérdése egy igen megosztó téma, sokan hisznek a dologban, sokan pedig nem. Az biztos, hogy bizonyítva nincs.

A minap volt testvérem szülinapja, és elszaladtam még délután venni pár dolgot, csokit, cukrot, különleges söröket, stb., amiket szeret. Végeztem a vásárlással, sietek a buszmegálló felé, de sajnos épp az orrom előtt megy el a busz. Sebaj, 20 perc és indul a következő, 4-5 perc és beáll a megállóba, könyv van nálam. Az mindig van. Egy idős nénike a megálló padjánál pakolászik, hallom, hogy pénz csörög, aprót számol. Beállok mellé a megálló takarásába, mert eléggé tűz a nap, semmit nem látok szinte. A periférián érzékelem, hogy a nénike is észrevette a jelenlétem, és sandán rám les, talán el akarom lopni a pénzét? Rá sem néztem, olvastam tovább. 1-2 percet még pakol, majd odajön hozzám, mond valamit. Nagyon halkan és nagyon rekedten beszél, közben több busz is jön-megy előttünk, így elsőre nem értem, mit mond, ezért rákérdezek. Másodjára értem. Szóval ő jósnő. Na, itt már elkezdtem forgatni a szemem magamban, de hát nem vagyok egy udvariatlan alak, valamit válaszoltam. Megkérdezi, hogy jósolhat-e nekem? Elmondhat mindent, amit lát? Beszélgettünk szerkesztőtársaimmal a Kultúrpara közös karácsonyi bevásárlásán, hogy el kéne menni egyszer valami jósnőhöz, meg hipnotizőrhöz meg ilyenekhez, és írni egy posztot a tapasztalatokról. Hozzátenném, hogy vastagon szkeptikusak vagyunk mindhárman, inkább az érdekesség és a szórakozás kedvéért, mint másért érdekel minket a dolog. Erre a lehetőség - még ha ilyen módon is - az ölembe hullik. Megengedtem az öregasszonynak, hogy jósoljon nekem.

Odavezetett a padokhoz, kérte, üljek le, mondtam ha nem baj, inkább állnék, azért hideg az a fém ülőke... ő azért leült, és elővette a tarot pakliját. A megszokott, 78 lapos tarotpakli helyett csak a figurás, ún. Nagy Arkánum paklija volt, de nem tűnt teljesnek  az sem (ránézésre és amikor válogattam belőle, 16-17 lapnak tűnt maximum a 22 helyett), és a jóslás menete sem illett bele egyik hagyományos tarotkártyás jóslásba sem, inkább amolyan ötletszerű volt, de hát kicsire nem adunk. Eléggé érdekelnek az efféle szemfényvesztések, és azért alapszinten ismerem a tarot történetét, a jóslások formáját, a kártyákat... valahol van is egy paklim :) Szóval a nénike nem mondható "igazi" jósnőnek, de azért belementem a játékba. Első körben az erősen sérült, szakadt, kopott (és bizonyára hiányos) pakliból kellett emelnem. Ezután megfogta a paklit, és random kihúzogatott belőle öt lapot, mindegyikről mondott valamit. Elsőnek a Főpapnőt húzta ki, majd azt mondta, hogy hasonlítok nagymamámra (ez mondjuk történetesen igaz). Másodjára a Szeretőket, és azt mondta, hogy van legalább öt férfi, aki szeret. (Egyről tudok. Vagyis egy ezt állítja.) Harmadjára a Halált húzta ki, erre közölte, hogy van egy férfi, aki párbajozna és meghalna értem (megkérdeztem, mármint nem a nénikét, hanem páromat, nem ő az. Valamelyik másik lesz az ötből akkor.) Utána a Remetét húzta ki, de ő Jézusnak nevezte a lapot, meg is puszilta, és nagyon megörült, hiszen szerinte látszik, hogy eddig is Jézus vezette az utam, és hogy a legfőbb áldását hordozom magamon, és Jézus ezután is irányítani fog. Ez volt az a pont, amikor majdnem elnevettem magam, amióta az eszemet tudom, egyházellenes vagyok, és egy ártó humbugnak tartom a vallásokat. Életem első igazi megrökönyödése és megrémülése volt az a pont, amikor rájöttem, hogy léteznek olyan emberek, akik nem csak megjátsszák, hogy vallásosak, hanem tényleg elhiszik az egészet. Nem baj, visszafogtam magam, és nem engedtem ki egy ironikus megjegyzést sem. Ötödjére kihúzta a Szerencsekerék lapot, és kérdezte, hogy van-e a tág családi körömben olyan, akit valami aprósággal műtöttek? Mondtam, hogy szerintem nincs olyan család, ahol ne lenne. Nemúgyvanaz! Közölte erre, én pedig ráhagytam, és sajnos nem tudtam meg, mit jelent szerinte a Szerencsekerék. És persze ha nem ismerném a Nagy Arkánum pakli lapjait, azt sem tudnám, milyen lapokat sikerült húznia vagy húznom, de szerencsére felismertem őket :)

Összepakolta ismét a kezében kicsit már szétcsúszó lapokat, és megkért, hogy húzzak ki kettőt a pakliból, bármelyik kettőt. Kihúztam, letettem, de még nem fordította fel. Mondta, hogy most ezen a két lapon múlik a sorsom, és annyi szerencsém lesz, amennyit ráteszek a két lapra (pénzt persze). Apróm nem nagyon volt, egy ötszázast tettem rá. Felháborodott, hogy hát ez kevés, a szerencséért több kell, és ez páratlan! Mondtam nem páratlan, de ő csak erősködött, hogy párosan kell rátenni, még egy papírpénzt, és nagyobb címletet! Minél nagyobb, annál nagyobb szerencse kísér utamon! Mondtam, hogy az előbb azt mondta, hogy Jézus áldása kísér életem végéig, akkor most mégsem? Vagy Jézus áldása is csak pénzért működik? De tegyek rá még, mert ez páratlan. Mondtam értse meg, nem teszek rá, és az ötszáz az páros szám, érje be ennyivel. Na nagy nehezen végül elfogadta, és megnézte a két lapot. Az Állhatatosság és a Csillag volt a két lap. Rettentően megörült, hogy ezeket húztam ki, és magához ölelte a két lapot meg az egész paklit, és mondta, hogy az áldás így is rajtam marad, és Jézus majd vezet, nagy szerencse ér, és úgy általában minden szép és jó lesz. Mire végeztünk, beállt a busz is, szóval hamarosan elköszöntem és felszálltam, ő még áldásokat meg szép napokat meg szerencsét kívánva kiabált utánam, aztán fogta a kis motyóját, és elsétált.

Mondanom sem kell, hogy a nénike abszolút nem "szabályosan" "jósolt", de sebaj :) Azért egyszer valamikor megejtjük majd azt a "hivatalos" jósoltatást is. Abszolút hülyeségnek tartom az egészet, és szerintem jóslás ebben a formában nem is létezhet. Létezhetnek ún. "megérzések", és az egyik dolog, amiben különbözünk az állatoktól, hogy számunkra van holnap. Az állatok mindig az aktuális igényeiket kívánják kielégíteni, míg mi képesek vagyunk gondolni a holnapra is, megtervezni a jövőt, és agyunk folyamatosan jövőszimulációkat futtat le, alvás közben is. Ezek a gondolatok esetleg álmok lehetnek egyfajta "jóslatok". De hogy egy vadidegen ember egy pakli középkori eredetű kártyából semmi értelmes dolgot nem fog mondani pár általánosságon kívül, az is biztos. Hát, így esett az én kis találkozásom egy egyébként aranyos, kicsit erőszakos, magát jósnak tartó nénikével. Ha lesz még hasonló élményem, ígérem, beszámolok róla :)

Addig is, ha érdekel, itt utánanézhetsz a már említett jövőszimulációknak meg hasonlóknak.

Kövess minket Facebookon!