Egy kutatási program 2014-ben azt kérdezte az emberektől, mit tekintenek a legnagyobb fenyegetésnek a világon. A válasz erre az európai és USA-beli kitöltőktől az volt, hogy "az egyenlőtlenségekkel kapcsolatos aggodalmak minden más veszély érzékelésénél nagyobbak". 
Mire gondolok?
A világ embereinek 1%-nál van a világ erőforrásainak 99%-a, 99%-nyi ember pedig osztozik a többi 1%-on.  
Sarkítás? 
Akár, de jól hangzik.
Elvenni tőlük nem lehet azt a mérhetetlen vagyont, hatalmat, ez nem az a rendszer.
De akkor mit lehet tenni?

Erre a kérdésre keresi a választ a Kossuth Kiadó gondozásában megjelent Anthony B. Atkinson Egyenlőtlenség című munkája, laikusok számára is érthető módon kínálva alternatívákat a megoldásra.

A kötet három részre tagolódik. 
Az első rész a jelenlegi helyzet értékelésével foglalkozik, hogyan jutottunk el máig, mit lehet érteni egyáltalán az egyenlőtlenség(ek) címszó alatt, és mekkora ennek napjainkban a mértéke. Világos, egyszerű levezetések, ábrák segítik az olvasó megértését. Az író szemügyre veszi  a különböző korok egyenlőtlenségeit, nem elhallgatva azt sem, ha ezek mértéke csökkent, megvizsgálja, lehet-e abból bármit is jelenlegi korunkra adaptálni. A választott téma a gazdasági egyenlőtlenségek fogalmi körének kibontása, de érintőlegesen szóba kerülnek egyéb egyenlőtlenségek is, mint a politikai, jogi vonatkozásúak is.A szerző, Anthony B. Atkinson (1949-2017)

A második részben az író tizenöt javaslatot terjeszt elő, amelyekkel az országok csökkenthetnék maguknál az egyenlőtlenségeket. Szakpolitikai intézkedések teljes arzenálját javasolja, hiszen nem elég csak új adókat kivetni a gazdagokra, hogy a meglévő programok finanszírozása ne kerüljön veszélybe, friss és új ötletekre is szükség mutatkozik. Bár, ezek az ötletek első hallásra meghökkentők és a gyanútlan olvasó lelkébe (zsebébe) gázolók. Csak mondom. A szakpolitikai javaslatok felölelik a technológia, a foglalkoztatás, a társadalombiztosítás, az osztozás a tőkében és az adózás területeit, ezeket pedig képes megvédeni a hagyományos ellenvetésekkel és kifogásokkal szemben.

A harmadik rész éppen az előző bekezdés utolsó félmondatával foglalkozik: megvédeni a második rész javaslatait. Megfogalmazza azokra a kérdésekre a választ, amelyek óhatatlanul felmerülnek:

- megengedhetjük-e magunknak az egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló programokat?
- hogyan kell ezeket megvalósítani, hogy közben ne szűnjenek meg munkahelyek és ne lassuljon le a gazdaság?
- milyen mértékben valósíthatók  meg a könyv javaslatai?
- mi a jóléti közgazdaságtan és a kisebb szelet torta közötti összefüggés?
- és mit szól mindehhez a politika számtana?

Az író összegzésében megállapítja, hogy a ma feladataira nem lehet a múlt közgazdasági módszereivel maradéktalanul felelni. Kellenek a friss, új meglátások, szokatlan módszerek, mert az élet túlhaladta az ortodox közgazdasági módszereket, valamint az egyén tudatos felelősségvállalása is egyre nagyobb szerepet kap a mindennapokra gyakorolt közgazdasági hatásban, ha hisszük, ha nem.
Nem mindegy, hogy az egyén állampolgárként kire szavaz egy-egy választáson, kitől mit vásárol, akitől vesz valamit, ott fenntartható béreket fizet-e a termék előállítója a munkásának, lehetőleg hazai, helyi vállalkozásokat részesít-e előnyben  beszerzései során, és a folyamat során figyelembe veszi-e a méltányosság és társadalmi igazságosság elveit.
Ennyi.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezményesen beszerezheted!

Köszönjük, Kossuth Kiadó!

Boszorkánymagzat. Érdekel? Kattints!

Ha érdekelnek a könyvújdonságok, hogy mit olvass és mit ne, kövess bennünket a Facebookon!