A csillagképek léte két dologtól függ: a szemlélő helyzetétől és fantáziájától. A mai csillagképek jellemzően a görög és arab kultúra emlékei, de az őket alkotó csillagok valójában tőlünk is és egymástól is több száz fényévre találhatóak, némelyik már nem is létezik, csupán a fénye tart még kitartóan felénk. Mégis, ezek az égi képek nagyban meghatározták az emberi kultúrát. Elsőként az égbolt egyik legimpozánsabb csillagképével, a hatalmas Orionnal ismerkedünk meg.

A csillagkép számtalan csillagból áll, a legfontosabb azonban nyolc fényes csillag, amelyeknek neve eredeti arab nevüket őrzi. Legfényesebb csillaga a Rigel, a hetedik legfényesebb objektum az éjszakai égbolton, egy kék szuperóriás, amely nagyjából 800 fényévnyire van tőlünk, nevének jelentése a lábbal hozható összefüggésbe. Érdekesség, hogy az északi népek szerint a Rigel Orwandil nagylábujja, a másik nagylábujj fagyási sérüléseket szenvedett, Thor letörte, és az északi égboltra hajította azt. A letört lábujj pedig az Alcor csillag, amely a Göncölszekér közelében található. 
A csillagkép főcsillaga mégis a második legfényesebbike, a Betelgeuse, a kb. 600-700 fényévre lévő vörös szuperóriás, a Napnál kb. ezerszer nagyobb. Neve a Yad al-Jauzā (Orion keze) elírásából eredeztethető, ezért lett B az első betűje. 
A harmadik legfényesebb csillaga a Bellatrix, eredeti arab nevén Al Najīd, vagyis a hódító, amely szabad fordításban lett "női harcos". Kínai nevének jelentése roppant logikus: "a Három Csillag (csillagkép) hét csillagából az ötödik". 
Negyedik legfényesebb csillaga az Alnitak, az Orion övének egyik tagja, amely valójában egy hármas csillagrendszer, fő tagja egy kék szuperóriás, melyet két szintén kékes fényű csillag kísér. A három csillag szabad szemmel egynek látszik, de már az 1800-as években megállapította róla egy német csillagász, hogy kettőscsillag, később derült ki, hogy hármas. Nagyjából 750 fényévnyire találhatóak. Nevének jelentése arabul: fűző, öv.
A Mintaka, Orion övének másik tagja szintén egy hármas csillagrendszer, amely közül kettő változócsillag (közös tömegközéppont körül keringő két csillag). 1200 fényévnyire található tőlünk. Számos kisebb csillag tartozik még ehhez a rendszerhez, de a három fő csillag alkotja a Mintaka csillagot földi szempontból.
Az Orion következő csillaga a Saiph, amelynek arab jelentése: kard. Egy 650 fényévre lévő szuperóriásról van szó, amelynek Saiph nevét csak 2016-ban jegyezték a katalógusokba. A csillagokat szokás a csillagképük és egy görög betű alapján elnevezni, úgy hivatkozni rájuk, ez a Kappa Orionis, ám végül úgy döntöttek, hogy minden csillag megérdemli a saját nevet, így a régi arab név alapján katalogizálták. 
Az Alnilam egy kék szuperóriás kb. 2000 fényévnyire, Orion övének középső csillaga. Nevének jelentése: zafír.
A Heka vagy Meissa csillag neve az Al-Maisa - a legfényesebb - arab kifejezésből származik, de eredeti arab neve Al-Hakah, vagyis Heka (istennő). Szintén egy kettőscsillagról van szó, nagyjából 1100 fényévnyire tőlünk.

Ezek az Orion csillagkép legfontosabb csillagai. Érdekesség, hogy Orion öve számos kultúrában külön csillagképnek számított, feltűnő jelenség az égen, és rengeteg történet kapcsolódik hozzá. A kínaiak szemében a szent Hármas Csillag volt, de nevezték Jákob vagy Péter botjának, Yard-botnak is (fontos tájékozódási pontok), Mária botjának, a Háromkirályoknak, a három Máriának. A finneknél Väinämöinen öve, Kaleva kardja vagy Frygg  vagy Freyja rokkája. 
Szláv népeknél és a régi magyar mondavilágban pedig a Kaszással aposztrofálták. 

Maga az Orion csillagkép szintén igen gazdag mitológiával rendelkezik. Névadója a görög Orion, Poszeidón fia, egy óriás harcos és vadász, aki igencsak népszerű volt a hölgyek körében felesége halála után, állítólag ötven utóda született ötven nimfától. Orion feleségül akarta venni Meropét, Oinopión lányát, ő azonban ehhez nem járult hozzá, mire Orion részegen megerőszakolta a lányt (más változat szerint elrabolta). Oinopión ezért leitatta, megvakíttatta és a tengerbe dobta, ahonnan Éósz, a hajnal mentette ki és adta vissza szeme világát. Ezután Éósz szeretője lett, ezért is tartózkodik hajnalban még sokáig az égbolton. Ezután a pleiászokat addig üldözte szerelmével, amíg azok az égboltra nem menekültek előle, ők lettek a Pleiádok csillagcsoport. Bosszúból Artemisz egy óriás skorpiót küldött utána. A két óriás nem bírt egymással, végül az istenek megunták a harcukat, és az égboltra száműzték őket. Ezért van az, hogy sosem tartózkodik egyszerre az égbolton a Skorpió és az Orion csillagkép. (Más változat szerint Artemisz szarvassá változtatta, két kutyája pedig nem ismerték meg, és darabokra szaggatták, ám ezt Artemisz később megbánta, és megkérte Aszklépiószt, hogy gyógyítsa meg Oriont. Zeusz ezt megakadályozta, viszont őt és két kutyáját (Nagy kutya, Kis kutya csillagképek) az égre helyezte.)

Mezopotámia területén Orion neve "Anu igaz pásztora" volt, az akkádok pedig Papsukkal és Ninshubur isteneknek szentelték. 
Egyiptomi hitvilág szerint Orion megegyezett Ozirisszel, ezért építették meg a piramisokat úgy, hogy a sírkamrájuk pont az Orionra nézzenek, és az elrendezésük is ezt idézte. Oziriszt Széth megölte, Ízisz pedig feltámasztotta addig, amíg megfogant Hórusz. Ozirisz ezután az alvilágba költözött. Mindig is őt, akit az égen az Orion jelenített meg, tartották a fáraók előképének, hozzá kellett eljutni a fáraóknak haláluk után, ahogyan mindig is Hórusz jelképezte a trónörököst. 

A következő részben megismerkedünk Orion hű társaival, a Nagy kutyával és a Kis kutyával.

Ha lemaradtál, a Napról szóló mondavilágról itt találsz részleteket!

Kövess minket Facebookon!