Róma, Gaius Julius Caesar, 
"Te is fiam, Brutus, 
Gordianus, a Nyomozó, 
Sub Rosa sorozat utolsó darabja és 
március idusa, amikor 
"legalább egy gyilkosságra biztosan sor kerül". 

Az Agave Könyvek elhozta számunkra Steven Saylor Sub Róma sorozatának - valószínűleg - utolsó részét, Caesar trónja címmel. Hogy utolsó rész, azt nem is bánom: minden rétestésztának megvan a maga nyújthatósága. Amekkora örömmel akartam ezt a könyvet, számomra olyan csalódás lett. Félreértés ne essék: első betűtől utolsóig abszolválásra került a mű. Elbűvölt a régmúlt Róma életébe való betekintés, imádtam lubickolni Cicero, Cinna, Brutus, Antonius és egyéb hírességek fényében. Caesar halála komor balsejtelemmel színezte át az egész történetet, hiszen pontosan tudtam, hogy hamarosan jól megszurkálják szerencsétlent, ugyanakkor a másik összeesküvés, amely baromi nehezen indult, egyáltalán nem érdekelt és nem kötött le. Értem, hogy sok újat Caesarról nem lehetett írni, több bőrt lehúzni róla képtelenség, de a másik ehhez képest kismiska, szót sem érdemel, családi tragédia, amelyben sokmindenki bűnös, de és? Hol mérhető ez Caesarhoz?

A történet ott indul, hogy Cicero magához kéreti Gordianust, a Nyomozót, hogy megbízza Caesar körüli szimatolással. Az idős férfit nem kifejezetten Caesar léte, nemléte érdekli, inkább attól tart, hogy Róma életének olyan fejezetére kerül sor a közeljövőben, amelyben nem ő irányítja a sorsot. Még ezen a napon más hírt is kap Gordianus: valószínűleg szenátor lesz, a diktátor javaslatára, és itt is megfogadják (felkérik) egy kis nyomozgatásra, méghozzá maga a diktátor bízza meg.

Gordianus a nagy örömhírre betéved a Parázna Kocsmába, ahol Cinna, a költő fogadja, és eszméletlen iszogatásba kezdenek jó sorsuk alakulásán: március idusán a nyomozó szenátor lesz, Cinna pedig új költeményt fabrikál, amely Gaius Julius Caesar személyes kedvence, még csak ő láthatta idáig. 

Másnap Gordianus nyakába veszi a várost, és szaglászni kezd, de a híres orrú detektív semmi olyanra nem képes fényt deríteni, amely a diktátor életét fenyegetné. Már itt komolyan tamáskodni kezdtem: most tényleg? Ne már, hová lett az a híres ösztönöd, egyem meg a szívedet? Vártam, vártam, hajtottam egyik lapot a másik után, akartam a kibontakozást, valami izgalmat, valamit, bármit, de nem jött. Helyette Helvius Cinna költeménye utáni hajszát kaptam, és egy vérfertőző költemény részletes, gazdag tartalmi leírását, amelyet szájtátva méltattak a korabeli hallgatók, én meg méla undorral lapoztam át, hogy nem érdekel (igaz, anno Oidipusz se lett szívem csücske).

A két hét időtartamot átölelő történet laposan követte az eseményeket, Caesar halála mintegy mellékkörülményre ledegradálva, és igazán izgalmas csak azután lett, amikor - ahogy várható volt - elintézték Caesart, és az összefüggések kezdtek összeállni. Onnantól érdekelt, hogy mi lesz, hogy lesz, ki a másik összeesküvés áldozata, amikor végre Gordianus is szagot fogott és hozta a formáját. Megítélésem szerint rettenetesen nagy hiba volt ennyire híres ember közismerten hírhedt halálát olyan regényben feldolgozni, ahol a történet feléig csak arról olvashatunk szinte, hogy mennyire semmi jele sem volt annak, hogy Caesart meg fogják gyilkolni, míg a másik összeesküvés (vagy ilyesmi) meg langyosan, sehogyan sincs tálalva, egyszerűen képtelenség rájönni, hogy itt és most valami készülődik. Lehet ezt szenzációsnak is felfogni, mert ha úgy vesszük, akkor meg ez a mű erőssége, nézem ebből az aspektusból is, csak.... na.

Ahogy írtam fent, a csalódásomtól függően első laptól az utolsóig elolvastam a kötetet, ami azt jelenti, hogy a fanyalgásom azért nem volt akkora, hogy letegyem a művet. Hiszen Gordianus azért akkor is Gordianus, csak megöregedett és lassabban kapcsol, vagy valami, Róma pedig Róma, minden örömével és bajával együtt, az ókorba belecsöppenni pedig sosem haszontalan.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel szerezheted be!

Köszönjük, Agave Könyvek!

Érdekelnek a könyvújdonságok, hogy mit olvass és  mit ne? Kövess bennünket Facebookon, és nem maradsz le egy lehetséges könyvedről sem. 

A cikkben a kép az írót, Steven Saylort ábrázolja.

A Kreml és a CIA ügynöke - egyszerre. Érdekel? Kattints!