Faith és Josiah, a két testvér egyébként sem könnyű élete egy csapásra pokoli rémálommá válik, amikor egy félreértett drogügylet miatt lecsap rájuk az alvilág főnöke, Russo. Két hetet töltenek a maffiafőnök "vendégeként", és ezalatt a két hét alatt Russo és emberei módszeresen kínozzák őket, sóba mártott késsel vagdossák, tüzes billogokat égetnek rájuk. Egy szabály van: ne sikíts. Ha sikítasz, a testvéredet bántják. Nem bírják sokáig a gyűrődést, és mindketten ordítanak. Sokat. Két hétre rá egy váratlan FBI-akció során menekül meg a két fiatal, Russot pedig letartóztatják gyilkosságra való felbujtás, kínzás, drogkereskedelem és csempészet miatt. Faith és Russo a két koronatanú, de tudjuk, hogy az igazság malmai lassan őrölnek: bizonyítékok gyűjtése, rendszerezése, vallomások kicsikarása, akár alkuval, a megfelelő esküdtszék felállítása... várhatóan 9 hosszú hónap múlva lesz csak a tárgyalás... feltéve, ha a két fiatal életben marad. Russo és emberei mindent meg is tesznek azért, hogy ez ne legyen így. Két hónap leforgása alatt hét őket személyesen védő FBI-ügynök veszítette életét, és még számtalan, akiket a védelmükre rendeltek ki, több védett házat is megjártak, de Russo emberei feltűnően gyorsan megtalálták őket. 

"– A könyvek, Crayne, a könyvek! Mindegy, mennyire 
különbözik két ember, férfi, nő, földönkívüli vagy kisnyuszi, a 
könyvek mindig összehoznak mindenkit! Ez a közös pont 
megmásíthatatlan. 
Látszott, hogy próbálja feldolgozni. Ő valószínűleg jelentéseket 
olvas leggyakrabban. Vagy a házi rakétája használati utasítását."

Biztos, hogy besúgó van az FBI-on belül, vagy olyan, aki önszántából köp, vagy olyan, akit a családjával zsarolnak. Lényegtelen is, a lényeg, hogy valaki hathatós segítségével gyorsan rájuk találnak. Crayne ügynök, a jelenleg "pesztra" a legutóbbi akció során, amikor egy idilli, gyönyöű kis hegyi kunyhóból kellett menekülniük, elveszíti a társát, majdnem a saját életét is, de Josiah életveszélyes sebesülés árán megmenti. Crayne pedig megfogadja, hogy véget vet ennek. Felépít egy egzisztenciát kettejüknek, új személyazonosságot és új külsőt ad a lánynak, amíg Josiah - várhatóan hónapokig - lábadozik súlyos sérüléséből. Egy kisvárosba költöznek, és az FBI-tól csak Crayne tudja, hol vannak, mi lett Faith neve, mi a története - még a felettesei sem tudnak semmit. A lány itt megismerkedik a nagybeteg Zach-kel, akinek személyi edzője lesz, majd a bátyjával, Bray-jel is, akivel pedig szépen lassan összemelegednek... de nem koncentrálhatnak a maguk kusza életére, mert valami történik... talán Russo emberei találták meg őket ismét?

Első könyvem volt Beninától, és tuti nem az utolsó. Nem tetszett maradéktalanul, de jó szórakozás volt. Persze az erotikus jelenetek annyira abszurdak az ilyen könyvekben általában, hogy hihetetlen. (Lehet bennem van a hiba, de elképzelni sem tudom, hogy annyitól elélvezzen bárki is, hogy a másik gyakorlatilag csak ránéz... meg esetleg hozzáér a melléhez... és persze ez minden hasonló könyvben ugyanígy van. Örülök, hogy legalább a regényhős férfiak és nők ebben is jól teljesítenek, mint tudjuk, a valóságban legalább a nők fele sosem éli át az orgazmust, a könyvekben viszont minden nő és mindig és nagyon gyorsan és sokszor, akkor is, ha még egyébként szüzek voltak.) De ezt már megszoktam, tegyük is zárójelbe, ezzel együtt szeretem a műfajt és a legtöbb Rubin pöttyöst :) Viszont voltak dolgok, amikkel voltak bajaim. 

"– Minden egyes heg, amit viselsz – kezdte mély hangon, szinte mordulva –, arra emlékeztet, hogy túlélő vagy, nem áldozat. Mindre büszkének kell lenned, mert ők bántottak, de te nem pusztultál bele."

Például Crayne karaktere. Meg ahogyan intézte a dolgokat, igazi superhero lehet az FBI-osok között is, hogy mindent - plasztikai műtétet, Josiah műtéteit és kezelését, az életüket, a háttérsztorijukat - egyedül, egymaga, a felettesei és bárki más tudta nélkül elintézte. Vagy Bray karaktere, aki egyszerűen egész végig nem volt szimpatikus... érthetőek voltak a gondolatai, motivációi, de már az elejétől kezdve valamiért volt bennem egy valamiféle ellenszenv az irányába, ez sajnos végig megmaradt. Igaz, Josiah sem lett kedvenc azért. Meg nekem valahogy nem tetszett a regény szóhasználata és szókimondása sem. Félreértés ne essék, nem vagyok prűd, de azt szeretem, ha természetes és hiteles a szóhasználat. Számomra itt erőltetettnek hatott. Faith - vagyis Honey karaktere egészen elviselhető volt. Sok húzását nem értettem, de ő maga, a reakciói, azzal együtt, amit átélt, hitelesre sikeredett, és tetszett, ahogyan fejlődött. Viszont többet kellett volna foglalkozni az "eredettörténettel", ha úgy tetszik, mert a könyv nagyobbik részén úgy éreztem, hogy az csak egy jól hangzó és kellően elborzasztó háttérsztori, ami alapot ad egy egyébként teljesen romantikus könyvnek, és árnyalja azt, továbbá némi magyarázattal szolgál a felek viselkedésére és dolgaira nézve. Egyébként könnyed kikapcsolódást nyújtott, amire most nagy szükségem volt a legutóbbi, fogalmazzunk úgy, a legkevésbé sem könnyed olvasmányaim után. :) Ötből egy erős három és fél csillag. Lesz ez még jobb is :)

"A velem történtek ellenére is szerettem volna hinni abban, hogy senki nem születik gonosznak. Olykor éppen a társadalom okolható amiatt, ahová süllyedünk. Az emberek ítélkeznek, de nem segítenek."

Kattints a borítóra, és megrendelheted a könyvet kedvezményes áron a Könyvmolyképző Kiadótól!

Érdekel egy másik magyar írónő könyve is? Kattints ide!

Kövess minket Facebookon!