Mi van, ha minden összedől az ember körül, közélet és magánélet egyaránt?
Mi van, ha sok ember lába alól egyszerre húzzák ki a talajt?
Mi van, ha egy város lába alól húzzák ki a talajt?
Az Animus Kiadó újabb Fredrik Backman könyvvel lepte meg a rajongókat az elmúlt hetekben, a Björnstadt trilógia második részével, amely az Egymás ellen címet kapta. A történet kapcsolódik az első részhez, de önállóan is megállja a helyét. Igényes, gyönyörű kötet, végtelenül komor és nehéz tartalommal. Mi van, ha minden összedől az ember körül, közélet és magánélet egyaránt? Mi van, ha fiatal, középkorú és öreg lába alól kihúzzák a talajt? Mi van, ha egy város lába alól húzzák ki a talajt?
A cselekmény
"Van egy város az erdő sűrűjében, távol mindentől. Szívós és szorgalmas emberek lakják, akik tudják, hogy az élet se nem könnyű, se nem fair. De bármilyen nehéz idők is járnak, van egy dolog, ami lelket önt beléjük, és elfeledtet minden mást: a hoki.
Az előző szezonban történt tragikus események utáni hónapokban járunk. A két barátnő, Maya és Ana egy eldugott szigeten tölti a nyarat, megpróbálják kizárni a külvilágot, de semmi nem úgy alakul, ahogy remélik. Björnstad és a szomszédos Hed közötti rivalizálás a pénzért, a hatalomért és a túlélésért folytatott őrült küzdelemmé fajul, ami a két hokicsapat egymás elleni meccsén tetőzik. Egy fiatal játékos legféltettebb titkáról lehull a lepel, és a város ismét választásra kényszerül. Azt mondják majd, hogy ebben az évben Björnstadba látogatott az erőszak, bár ez hazugság. Az erőszak már rég itt volt."
Húsz szavazat alapján 100%-os az értékelés eddig a molyon (moly.hu). Mondhatnám fanyalogva: ez azért túlzás, mint ahogy az is vagy nem, ezt még rágnom kell. Az Ove írója erős, jó tollú író, és akit jókor talál meg szinte bármelyik műve, az egekbe magasztalja a szerzőt. Meg is érdemli. Ugyanakkor megítélésem szerint inkább a fiatalabb, életben járatlanabb, tapasztalatokban kevésbé tobzódó réteg az, akinek AHA élményt okoz legújabb könyve (de szinte bármelyik könyve), az Egymás ellen című mű.
Ne azt nézd, milyen nemzetiségű ruhában van a gyerek, csak azt, hogy gyerek és hokizik
Nagy erőssége a kötetnek, hogy én, aki előtt az élettel együtt járó mozgatórugók, okok és következmények, emberi lélek sajátosságai kamasznál, középkorúnál, idősnél jobbára nyitott könyvként hevernek, hiába bólogattam, hogy igen, így van, igen, tudom, igen, értem, nekem sem ment a könyv letétele, hogy jól van, hagyjál lógva - pedig olvasás közben állandóan le akartam tenni. Ezzel együtt folyamatos rossz érzésem volt (ugye, nem elég, hogy le akarom tenni, de nem megy), mert mitől ne lett volna, ha ilyen katartikus a téma, mint amilyen ebben a könyvben. Magam 53 éves vagyok. Próbaképpen átadtam Backman műveit négy idősebb ismerősömnek, akik 60 és 90 év között vannak. Szeretnek olvasni, a legkülönfélébb műfajokat kedvelik, elvileg Backman ellen sincsenek beoltva. Kivétel nélkül mind azzal adta vissza őket, hogy nem érdeklik az ilyen témák, ők ezeken a problémákon már túl vannak. Olvasni, újra élni túl fájdalmas, amúgy pedig nincs vele semmi baj, csak már nem nekik írták ezeket a műveket (Még Ove sem jött be nekik, amin nagyon csodálkoztam.)
Backman megfogja a művei mondanivalójára rezonáló emberi lelket és nem ereszti. Tehát vagy nem olvasok Backmant - ami elképzelhetetlen - vagy helyén kezelem a témát és annyit engedek be magamba belőle, amennyi nekem még egészséges. Na, ennek megvalósítása igazi művészet. Muszáj lesz félretennem a kötetet boldogabb időkre és újra, pihenten, és Backmanra felkészülten átszűrni magamon.
A szerző, Fredrik Backman
Kinek ajánlom ezt a könyvet?
Fiatal, éppencsak felnőtteknek, akiknek az iskolákban azt tanítják, amit tanítanak. Akiket mindenre felkészítenek, csak a gyakorlati életre nem.
Gyakorló szülőknek, akiknek kis és nagy kamasz létekkel kell elboldogulniuk, hogy tudják, mi mozgatja gyerekeiket, hogyan reagálnak kis és nagy traumákra, mit gondolnak rólunk, felnőttekről, hogyan bukdácsolnak a felnőtté válás rögös útján. Hogy mi rejlik pimaszságuk, nyegleségük mögött. Hogy miért fontosabb a kortárs kritikája, véleménye. Hogy mikor térnek vissza a szülőkhöz felnőttként felnőttnek, mikor mondják azt, hogy ciki, de az ősöknek igaza ... volt... van. Vagy nem, de akkor is visszatérnek.
Válságban lévő házaspároknak, akik még hisznek abban, hogy képesek együtt élni, máshogy, esetleg még máshol is, de együtt.
Azoknak a felnőtteknek, akik (még) hisznek az őszinte politikában, hogy nyíljon fel a szemük.
Mindenkinek, aki vevő a tőmondatos nagy felismerésekre.
Akit még nem rontottak el nagyon, az nem fogja szeretni ezt a könyvet: nem is érti, nem is hiszi.
Akit elrontottak, az meg azért nem fogja szeretni, mert tükröt tart elé és pontosan érti.
Mindenki más: imádni fogja.
Tőlem is megkapja a 100%-ot a molyon, mert az, hogy a művet nem nekem szánták, még semmit sem von le az értékéből.
Csak. Fájt. Olvasni.
Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel megkaphatod!
Köszönjük, Animus Kiadó!
Érdekelnek a könyvújdonságok? Hogy mit olvass, mit ne? Kövess bennünket Facebookon!
Mit hozott az Animus Kiadó az idei könyvhétre? Érdekel? Kattints! (éppen most jön haza pl. hozzám a Zero. Igen nagyon várom!)
