Párbaj - Egy nincstelen lengyel menekült és egy jómódba született ember párharca

2018. augusztus 13. 07:55 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Jeffrey Archer: Párbaj

Ugyanazon a napon, 1906. április 18-án látja meg a napvilágot két újszülött – egyikük Bostonban, egy milliomoscsalád sarjaként, másikuk egy eldugott lengyelországi faluban. Két évtized múltán útjaik Amerikában találkoznak: William Kane, a fiatal, nagyreményű bankár, és Abel Rosnowski, az apátlan-anyátlan árva, nincstelen lengyel bevándorló. Mindketten elszánt harcot folytatnak a pénzért, a sikerért…

Mint Archer többi könyvének, ennek a történetvezetése is zseniális. Két ember életét követi nyomon, egészen születésüktől halálukig, az egyik egy bostoni milliomos bankár csemete, a másik egy nincstelen lengyel gyerek, akit bezárnak a németek, elhurcolnak Szibériába az oroszok, és egy francia orvos segítségével sikerül megszöknie Törökországba, majd onnan felkerül a Black Arrow hajóra, és Amerikába utazik, ahol megcsinálj a maga szerencséjét, mint szállodalánc-tulajdonos és igazgató. Ellenfele, William gyerekkora sokkal nyugodtabb, bár apját hamar elveszíti (a Titanicon utazik), és meggyűlik a baja a mostohaapjával, aki kiforgatja anyját a vagyonából, előremenetele az iskolában igencsak sikeres. Később apja bankjának egyik igazgatója, és ebben a minőségében kerül kapcsolatba Abellel, akinek a barátja a válság idején öngyilkos lesz, mert nem kapta meg a banktól a kölcsönt. Abel William számlájára írja a dolgot, és innen kezdődik életük végéig tartó párbajuk, aminek során megmentik és tönkreteszik egymás életét valóban…

A regény során William részei engem jobban lekötöttek, annak ellenére, hogy Abel gyerekkora igencsak mozgalmasra sikeredett. Abel eleinte egy jó képességű, de tudatlan lengyel gyerek, kissé erőszakos, később, már Amerikában egy józan ítélőképességű, de mégis kissé vak és konok ember lesz, egy felkapaszkodott valaki. William (szigorúan William, nem Will vagy Bill) pedig keményen tanul, hogy elérje azt, amit az apja, ügyesen bánik a pénzzel már egészen kicsi korában, és emberileg is szerethető figura. Nagyon sajnáltam a végén őt. Nagyon tetszett a könyvben, hogy egymás fejezetei szépen váltják egymást, egy picike cliffhangerrel, amennyi kell, de nem zavaróan, nem rágtam le a körmöm, hogy vajon mi történik a másikkal, amíg erről van szó… érdekelt mindkettő. Fordulatos, a történelem díszleteit felhasználó családregény, ahol egy kicsit belelátunk két, valójában sosem létezett család életén keresztül sok valóságos, hasonló életutakat bejárt család életébe. Archer mesteri módon vezet végig e két kivételes, mégis egyszerre hétköznapi ember életén. Aki ismeri a stílusát, annak a csavarok kiszámíthatóak ugyan, de ez a kiszámíthatóság nem árt a könyveinek, mert ettől függetlenül rendkívül jók és szórakoztatóak. Nem véletlen, hogy Archer egyike a hét kedvenc szerzőmnek, és amint megjelenik új könyve, rohanok is érte. Úgy ír, hogy nem hiszed el, hogy csak ennyit olvastál (mármint terjedelemben) az adott történetéről, a családról, és mégis ennyi évtizedet ismertél meg, ráadásul ennyire mélyen, részletesen! Folyton az oldalszámokat néztem, mert nem akartam elhinni, hogy a 200. oldal után ennyi mindent tudok a két főszereplőről, ott voltam a kis William iskolai dolgainál, Abel megpróbáltatásainál, és már el is telt 30 év...