Nadia Murad kapja Denis Mukwege, kongói nőgyógyásszal megosztva az idei Nobel-békedíjat, a nemi erőszak, mint háborús fegyver alkalmazása elleni küzdelemért.
"A szemébe akarok nézni azoknak a férfiaknak, akik megerőszakoltak, és látni akarom őket a bíróság előtt. De ami a legfontosabb: én akarok lenni az utolsó lány a világon, aki ilyen dolgokat élt át."
Nadia túlélte az Iszlám Állam kínzásait és a jazídik ellen folytatott népirtást. Most megdöbbentő történetével és páratlan bátorságával hívta fel magára a világ figyelmét. Nadia megkapta a Václav Havel emberi jogi díjat és a Szaharov-díjat, valamint ő lett az ENSZ első olyan jószolgálati nagykövete, aki az emberkereskedelem túlélőinek méltóságáért dolgozik. Emberi jogi aktivistaként végzett tevékenységével arcot és hangot adott annak a sokezer embernek, akik ellen elmondhatatlanul borzalmas bűnöket követett el az Iszlám Állam.
Könyve megjelenésekor Nadia kijelentette: „Ha az ember egy népirtás túlélője, az nagy felelőséggel jár, mert én vagyok a szerencsés. Miután számos családtagomat és barátomat elvesztettem, teljes szívemből vállalom ezt a felelősséget, és nagyon komolyan veszem. Aktivistaként végzett tevékenységem nemcsak az én szenvedésemről szól, hanem a kollektív szenvedésről. Nem könnyű elmondani a történetemet és újra átélni a borzalmakat, de a világnak meg kell tudnia, mi történt. A világnak erkölcsi felelősséget kell éreznie, hogy cselekedjen, és ha a történetem cselekvésre bírja a világ vezetőit, akkor muszáj elmondani.”
A könyvvel Nadia Murad folytatja misszióját: abban a reményben osztotta meg szívszorító személyes tragédiáját a világgal, hogy sikerül megállítani és bűneiért elszámoltatni az Iszlám Államot. Az utolsó lány cselekvésre hívó szó, tanúságtétel az emberi akarat erejéről és vallomás egy elveszett országhoz, egy veszélyeztetett közösséghez és egy családhoz, amelyet szétszakított a háború.
Nadia Murad egy jazídi (vagy jezidi, angolból eredő átírással) közösségben született Irakban, a Szindzsár hegység közelében. Ez egy ősi monoteista vallás, amelyben számos más vallásból találunk elemeket. A Bibliát és a Koránt is követik, szent könyvük azonban nincs, hittételeiket szájhagyomány útján őrzik. Féltékenyen óvják a vallásukat, idegen nem láthatja a rituáléikat, nem lehet áttérni jazídi vallásra, csak beleszületni. Ha azonban idegennel házasodsz, akkor már nem vagy a közösség tagja, és ezt sokszor megtorolják: 2015-ben pl. a jazídi férfiak halálra köveztek egy 17 éves lányt, aki egy muzulmán fiúhoz akart hozzámenni. Örök ellentét van a muzulmánok és a jeziditák között, de a közelmúltban viszonylagos békében sikerült egymás mellett élniük. A hívek számát is csak becslik a szakértők – tág intervallumban, hetvenezer és 1,2 millió közé. Be- és elzárkózásuk oka, hogy hitük szerint míg a többi ember Ádámtól és Évától ered, ők maguk csupán Ádám leszármazottai. Ádám és Éva ugyanis összevitatkozott azon, hogy melyiküké a főszerep a gyermeknemzésben. Ezt eldöntendő egy-egy edénybe helyezték magjukat. Éva edényéből kukacok, bogarak és egyéb gusztustalan lények másztak ki, Ádáméból viszont egy csodaszép fiúgyermek, aki ezért az Edény Fia nevet kapta. Edényfi egy hurit vett nőül, és vele nemzette a jazídikat.
"A jazídik hite szerint Isten, mielőtt megteremtette az embert, létrehozott hét isteni lényt – ezeket gyakran angyaloknak nevezik –, akik az ő megnyilvánulásai. Miután egy gyöngyszerű gömb darabkáiból megalkotta a világegyetemet, elküldte a földre legfőbb angyalát, Melek Táwúszt, aki páva alakot öltött, és tollai ragyogó színeivel festette be a világot. A történet úgy folytatódik, hogy a földön Melek Táwúsz meglátja Ádámot, az első embert, akit Isten halhatatlannak és tökéletesnek teremtett, ám az angyal megkérdőjelezi ezt. Ha Ádám szaporodik, mondja Melek Táwúsz, akkor nem lehet halhatatlan, és nem lehet tökéletes. Búzát kell ennie, amit Isten megtiltott neki. Isten azt válaszolja az angyalának, hogy a döntés legyen az övé, és ezzel Melek Táwúsz kezébe adja a világ sorsát. Ádám búzát eszik, kiűzik a Paradicsomból, és világra jön a jazídik második nemzedéke."
Nadia is egy ilyen kis közösségben, Kocsóban született és élt, számos bátyjával és nővérével, amikor 2014-ben elfoglalta az Iszlám Állam a falut, és kiirtotta a férfiakat, időseket. A gyerekek agyát átmosták, fiatal nőket megtartották szexrabszolgának - egy ilyen volt Nadia is. A népirtást azon az alapon rendelték el, hogy mint jeziditák, nem tekinthetőek valódi hívő embernek, mert még szent könyvük sincs - ebből a szempontból kevesebbet érnek az ISIS szemében, mint a keresztények.
Nadia néhány társával együtt Moszulba került, ahol a férfiak egyszerű tárgyként tekintettek rá, adták-vették, miközben egy könyvbe felvezették, mikor kié éppen. Mintha egy használati tárgyról lenne szó. És úgy is bántak vele: ütötték, verték, ostorozták, megerőszakolták. Minden egyes ilyen momentummal a lelkét akarták megsemmisíteni. Aztán egy szerencsés véletlen folytán sikerült megszöknie, és egy olyan család került az útjába, akik mindenáron szerették volna a fiukat is kimenekíteni ebből a pokolból, így segítettek a lánynak is. Az útja nem volt egyszerű Kurdisztánba, aláaknázott hídon, őt, mint szökevényt is köröző csoportok mellett sikerült szerencsésen eljutnia egy menekülttáborba, ahonnan aztán Németországba került.
"A félelem jobb volt. A félelem abból a feltételezésből fakad, hogy ami történik, az nem normális. Persze, az ember úgy érzi, hogy a szíve bármikor felrobbanhat, és elhányhatja magát, kétségbeesetten kapaszkodik a családjába, a barátaiba, megalázkodik a terroristák előtt, majd kisírja a szemét, de legalább csinál valamit. A közöny már majdnem olyan, mint a halál."
Az átélt trauma ellenére vállalta, hogy felemeli szavát az Iszlám Állam ellen. A jazídi túlélőket segítő civil szervezet, a Yazda és a neves ügyvéd, Amal Clooney segítségével a legkülönbözőbb szervezetekben és kormányzati intézményekben tartott beszédet, beleértve az ENSZ-t is, és arra biztatta a világ vezetőit, hogy segítsenek véget vetni a népirtásnak és más, az emberiség ellen elkövetett bűnöknek, amelyekért az Iszlám Állam felelős. Sokat kell dolgoznia azért, hogy teljesítse küldetését, vagyis elérje, hogy az ISIS-nek bíróság előtt kelljen felelnie tetteiért. „A fogságban megfogadtam, hogy ha kiszabadulok, tanúskodom az Iszlám Állam ellen, és kiharcolom, hogy felelősségre vonják őket – mondta Nadia. – Bár a harcosoktól továbbra is halálos fenyegetéseket kapok, eltökéltem, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság elé állítom őket népirtás vádjával. Régen a saját jövőmért, a testvéreim és anyám jövőjéért imádkoztam. Most a vallásom és a népem túléléséért imádkozom.”
Néha az az érzése az embernek, hogy amikor szóba kerül a népirtás, mindenkit csak a jazídi lányok szexrabszolgasága érdekel, és azt akarják hallani, hogyan harcoltak a rabszolgatartóikkal. Én pedig mindenről szeretnék beszélni – a bátyáim meggyilkolásáról, anyám eltűnéséről, a fiúkon végrehajtott agymosásról –, nem csak a nemi erőszakról."
Bevallom, egészen az utolsó mondatig nem tudtam, miért ez a könyv címe. Nem erősségem a fülszöveg elolvasása, nagyon sokszor nem is szoktam - most sem tettem. Elképesztő, amin ez a nő keresztülment. És elképesztő az az erő, amivel a világ elé mert állni, harcolni mert. Saját magáért, a népéért, minden nőért, és minden emberért. A könyv olvasása közben pedig keserűen csapott arcon ismét a valóság: ezek az aljas emberek a vallásra hivatkozva, a saját vallásukat teljesen kifordítva gyilkolnak, erőszakolnak, megállás nélkül. A vallás csak egy máz. Ezek az emberek nem hisznek semmiben, még saját magukban sem. A kegyetlenkedés élteti őket, a szenvedés. Mások szenvedése. Nehogy azt gondoljuk, hogy egyediek. Nehogy azt gondoljuk, hogy ők, ez a piciny kisebbség képviseli a teljes muzulmán lakosságot és az iszlám hitet. Nehogy azt gondoljuk, hogy a kereszténység erre nem képes. A kereszténységnek megvoltak a maga évszázadai erre - mára túlléptünk rajta. Hamarosan az iszlám világ is túl fog lépni az ISIS-en. De ahogy a mai napig vannak radikális, fundamentalista, gyűlölködő keresztény csoportosulások, úgy lesznek radikális, fundamentalista iszlám csoportok is. Mindig is. Addig, amíg létezik vallás. Amíg létezik ember.
A nemi erőszak mindig is háborús eszköz volt. A megszállt területek megtörésére, és nem mellesleg a frusztrált katonák kielégítésére. Ugyanezt tették régen is, ugyanezt tették a németek, a szovjetek, a magyarok. Le a kalappal azon emberek előtt, akik harcolnak ez ellen. Akik felelősségre akarják vonni a népirtás és a kegyetlenkedések felelőseit. Mert nem csak a vezetők felelősek. Felelősek az őrök, a katonák, és azok a civilek, akik a segítségükre voltak.
Köszönöm a Libri Kiadónak a lehetőséget! A borítóra kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron.
A túléléshez nem vezet ajtó. Kattints ide!
Kövess minket Facebookon!
