Hunyadi Mátyás személyiségéből fakadt-e a humanizmus? 
Miért támogatta két pápa is Mátyás törekvéseit? 
Miért lettek legádázabb ellenfelei hűséges alattvalói? 
Fekete volt-e a Fekete Sereg? 
Miért utálta a nép - nemes és nemtelen egyaránt -  Beatrix királynét? 

Nagyon kényelmetlen kérdésekre nagyon kényelmetlen válaszokat ad Pálosfalvi Tamás a Hunyadi Mátyás című ismeretterjesztő művében, amely a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg, a Sorsfordítók a magyar történelemben sorozatban.

Aki valaha is forgatott középiskolás fokon túli történelmet és ezen belül leszűkítve magyar jogtörténetet is, az csak elnézően mosolyog, amikor I. Mátyás, a mi híres igazságos Mátyás királyunkról olvas legendákat, mondákat, meséket. Ugyanis Hunyadi Mátyás sok minden volt, de igazságos semmiképpen sem. 

Ezen a világon semmi csodálkozni való nincs. Hogy is lehetne igazságos egy uralkodó? Aki volt valaha akármilyen kis szemétdombon is vezető, pontosan tudja, hogy bármilyen pozitívum végrehajtása valaki másnak mindig negatívum. Ő az, aki dönt, hogy kinek az érdeke kívánja meg jobban elgondolása végrehajtását. Nála van a mesterterv, ami évtizedekre szól és akár két lépést vissza, egyet előre stratégiát is követhet. Ő az, aki új utakat tör, irányvonalakat jelöl ki és igazítja ki, finomítja azokat, ha szükséges. Az új utak mindig kockázatosak. Egyéneket, emberi csoportokat egyértelműen megrémíti minden új, minden változás, kimozdítani őket komfortzónájukból emberfeletti erőfeszítést igényel. Hányszor mondhatná a vezető, hogy érted haragszom, nem ellened? - nem is lehet megszámolni.

Miért lett volna Mátyás más, mint bármelyik felelős vezető bármely korban? Eltökélte, hogy modernizálja a Magyar Királyságot, ez pedig sok ember húsába vágott bele: érintett hatalmakat, politikai és gazdasági befolyásokat, amikor pedig csattog a fejsze, hull a forgács. Ez a forgács társadalmi csoportokat és egyéni érdekeket egyaránt sérthetett. 1467-ben Mátyás fiskális reformjai ellen volt egy nagyobb erdélyi felkelés, amelyet a király még tőle is szokatlan brutalitással torolt meg. 1474-ben óriási politikai feszültség keletkezett azért, mert a cseh háborúra költötte az oszmán terjeszkedés megelőzésére beszedett adók jó részét, ezt pedig számon kérték rajta - nem sok eredménnyel. A király válaszul egyre ritkuló időközönként hívta össze az országgyűlést.... ki mondhatja meg, igaza volt-e, amikor nyugati terjeszkedésre fordított inkább pénzt, mint az oszmán problémára? Lehet, hogy többet nyerhetett volna a réven, mint a vámon? A történészek ma is vitáznak erről, pro és kontra érveket felhozva.
Amikor pedig az, aki egyengette útját a trónig, fogságba esett, nem volt hajlandó kiváltani, mert Szilágyi Mihály a fogságba esését megelőző években sokadjára is makacsul szembement Mátyás akaratával. Konokságáért az életével fizetett, hiába volt a király rokona.

Ne ringassuk magunkat illúziókba: egy autokrácia kemény döntések eredményeképpen válhat sikeressé. Nincs barát és nincs ellenség, csak érdekek és politikai realizmus. Hát még ha a király személyisége a fiatal korában átélt viszontagságok hatására képtelenné vált bizalomra és tartós együttműködésre: ilyen remény nem jöhetett szóba  szinte egyetlen közeli emberével kapcsolatban sem - akkor sem, ha ő emelte maga mellé jó embereként. Megállapíthatjuk, hogy Mátyásunk környezetében csak úgy lehetett hosszú távon megmaradni, ha az illető magáévá tette az akkori nádor, Guthi Országh Mihály szavait: "Akit szent koronával koronázva látsz, imádd, szentséges királynak tekintsd és tiszteld, ha ökör volna is."
Magyarán szólva: "Nem kérdezni, végrehajtani - az értelmiségi töprengés nem kifizetődő, és még veszélyes is lehet arra, aki túlságosan belefeledkezik."

Miért volt mégis sorsfordító? A könyvben ott a válasz.
És hogy miért támadt igazságos híre Mátyás királynak, miért szálltak szájról szájra legendák róla halála után? Mert rendet tartott. Mert beszedette ugyan az adót, de egy jogcímen csak egyszer és utána békén hagyott. Mert az utána következő káoszt össze sem lehetett hasonlítani Mátyás korával sem eredményességben, sem kiszámíthatóságban: az akkori jelenben a közelmúlt sokkal kecsegtetőbbnek tűnt, mint amilyen volt valójában. Mert akkor rend volt. Olyan, amilyen, de rend.

Szóval: érdekel az igazi Mátyás király, illúziók és mesék nélkül? Akkor hajrá!

A kötet a Kossuth Kiadónál jelent meg a Sorsfordítók a magyar történelemben sorozatának részeként. Köszönöm a lehetőséget a kiadónak! A képre kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron.

Érdekelnek a könyvújdonságok? Hogy mit olvass és mi ne? Kövess minket Facebookon!

Fantasztikus időutazás a Föld körül az európai időszámítás különböző időpontjaiban, Ormos Mária tolmácsolásában. Érdekel? Kattints!