Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a családon belüli bántalmazás csak elvétve fordul elő, csupán a ritka kivétel, ami erősíti a szabályt. Nincsenek pontos statisztikák, de az biztos, hogy sokkal gyakoribb a bántalmazás, mint hinnénk, vagy mint hinni szeretnénk. És volt mindig is. Ebben a könyvben számtalan szívbemarkoló és dühítő történetet megismerünk, mind olyan ma élő magyar ember - fiatal és idős, férfi és nő - története, aki élete során mint házastárs vagy mint gyerek, átélte és túlélte a bántalmazást.
Elképesztő történetekkel ismerkedhetünk meg, az "egyszerű" zaklatástól a masszív bántalmazásig, kínzásig, nemi erőszakig, olyan dolgokkal, amiket én csak filmben vagy könyvben bírok, fikcióként, de a valóságban mérhetetlen dühöt és elkeseredettséget ébreszt bennem.
Márta pl. zaklatóval találta szemben magát. Miután meghalt a párja, egyedül maradt a gyerekeivel, egy idő után hiányozni kezdett mellőle valaki. Eleinte csak a testi kapcsolat hiányzott, így regisztrált egy szexpartnerkeresőre, ahol végül akadt egy férfi, akivel hajlandó volt találkozni. Nem tartotta nagyon rokonszenvesnek, de gondolta, arra jó lesz, amire egyébként is keresett, és nála töltött végül egy éjszakát. Hajnalban a férfi barátnője ébresztette, akiről ő nem tudott, és menekült onnan, majd meg akart szakítani minden kapcsolatot a férfival. Ám ő nem adta fel, képes volt hajnalban kelni és 45 km-t vezetni, csak hogy őt kávéval várja a ház előtt, elkezdte a gyerekeit megkörnyékezni, állandóan a nyomában loholt, ráadásul még a férfi barátnője is elkezdte zaklatni, hogy el akarja lopni tőle a szerelmét. Hetekig tartott ez így, amikor elkezdtek szervezni egy évfolyamtalálkozót, és sokszor találkozott egy elvált apukával, akivel közösen szervezkedtek. Végül közelebb kerültek egymáshoz, bár Márta csak barátként tekintett rá. Elmondta neki, hogy van egy zaklatója, és ekkor a férfi felajánlotta, hogy megfenyegeti a zaklatót. Ez meg is történt, és idővel el-elmaradozott a zaklató. Ám egyszer csak felbukkant a volt évfolyamtársa az ajtóban, egy hatalmas nagy kosárral, benne minden földi jóval, hogy gondolta, bevásárol szegény özvegy édesanyának. Kétféle érzés kavargott Mártában: arra tanították, hogy bármit, amit jó szívvel adnak, fogadjon el, ugyanakkor mély ellenérzései voltak a gesztussal kapcsolatban.
Két hétre rá a férfi egy új turmixgéppel jelent meg, mivel amikor legutóbb ott volt, akkor látta, hogy Márta éppen küszködött az addigra már végleg tönkrement géppel. Ekkor Márta megálljt parancsolt, és nyíltan megmondta a férfinak, hogy nem akar tőle semmit. De a dolog nem állt meg, már fényképeket küldözgetett a 18 éves lányának, hogy szerinte az édesanyja melyik képen a legszebb, állandóan követte, hívogatta, és végül bevallotta, hogy rákos, fél éve van hátra. Márta hitte is meg nem is, végül elment hozzá, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba. A férfi hazudott, de kifelé jövet a nő észrevette, hogy a szobájának az egyik fala az ő képeivel van kidekorálva, annak minden négyzetcentimétere. Végül hosszú hetek alatt sikerült leráznia ezt a férfit is, de az első még mindig zaklatja, igaz, már csak e-mailben, néha képeket küld neki, amelyekről ő jutott eszébe, és ennek már több, mint másfél éve. Egészen ijesztő ez a kitartás...
Egy másik történet már sokkal durvább, nem is részletezném, de a kislány 8 éves, amikor a nevelőapja először megerőszakolja, beszél a rendszeres kínzásokról, amikor a testvéreivel egymást kellett verniük, amikor napokra egy szekrénybe voltak zárva. De nem emlékszik sok dologra, később kifejezetten erőszakos szexkapcsolatokat keresett, de addig sosem jutott, mint az anyja. Most 30 éves, és az első gyermekét várja.
Szó van egy fiúról, aki alkoholista apa mellett nő fel, aztán a válás után a kis egyszobás lakásban laknak négyen, a kisszobában ő, a testvére és az anyja, a nappaliban az apja, mivel anyagilag nem sikerült elrendezni semmit. Az anya pedig megismerkedik egy a tömbben lakó férfival, aki az egész napokat ott tölti, manipulálja az anyját, a gyerekektől pár centire közösülnek és piálnak... ráadásul a férfi rendszeresen zaklatja a fiút, fogdossa őt, a nadrágjába nyúlkál. Ettől a helyzettől végül az menti meg, hogy az egyébként is iszákos pasas egy alkalommal túl sok nyugtatót vesz be, és iszik rá, majd nem ébred fel többé.
Húsba vágó történetek, olyanok, amelyekről beszélnünk kell. Szó van az anya felelősségéről, de mindazoknak a felelősségéről, akik tehettek volna valamit. Több esetben az apa, a nagyszülők, sőt, a hatóságok is tudtak a dolgokról, mégsem történt semmi. Miért? Miért kell megvárni, amíg végleges tragédia történik? Erre nincs pénz ebben az országban? Hány ember nő fel úgy, hogy súlyos lelki sérüléseket szenved és olyan traumákat él át, amelyeket elképzelni sem akarunk? Mindez azért, mert elfordítjuk a fejünket, mert az ő dolguk, mert egyébként is az anya a hibás, aki hagyja/csinálja, mert a hatóságok dolga.
A könyv nagy erénye, hogy mindezeket napvilágra hozza, és a végén szakértőkkel, pszichoterapeutákkal, igazságügyi pszichológussal, családsegítővel, családjogi ügyvéddel, pedagógussal van interjú, olyanokkal, akik sok dolgot megmagyaráznak. Az egyik legfelháborítóbb Dr. Illés Blanka családjogi ügyvéd interjúja volt. Nem miatta, hanem amiatt, hogy a rendszer így működik. Elmagyarázza, hogy ma Magyarországon azt hisszük, hogy ha bántalmaznak minket, akkor a rendőrséghez fordulhatunk, és a rendőrség majd megvéd minket. Ennél nagyobbat nem is tévedhetünk, a rendőrség ugyanis addig nem tesz, nem tehet semmit, amíg vér nem folyik, és ezután is csak csigalassúsággal megy át az ügyünk a bürokratikus útvesztőn, hosszú évek alatt. Szó van arról, hogy miért öröm egy bántalmazónak azzá lenni, hogy mi motiválhatja őt. Most, napokkal később is, minthogy elolvastam, folyamatosan az olvasottakon jár az eszem. Erős gyomrom van, bírom a legkeményebb sztorikat is, ahogy boncolást és valódi kivégzést is végignéztem már videón (élőben persze nem, egy boncolásra nem egyszerű "bejutni"), ezeknél a történeteknél sokkal keményebbet is olvastam. A különbség egy dolog volt, vagyis kettő: az fikció volt, kitalált történet, és bár tudom, hogy ennél még rosszabb is előfordul a világban nem is ritkán, mégis. Ráadásul helyileg jóval távolabb történt. Ezek viszont valós történetek magyar emberekkel, ki tudja, melyik egy távoli ismerős netán rokon, ki tudja, mi történik a szomszédban, amit nem tudunk? Ki és mikor fogja megbüntetni azokat az embereket, akik másokat bántanak? Ki és mikor fog segíteni az áldozatoknak feldolgozni mindazt, amit át kellett élniük?
Köszönöm a lehetőséget a Partvonal Kiadónak! A könyv kedvezményes áron megvásárolható a borítójára kattintva.
Kövess minket Facebookon!
