Édes egy barátaim az úrban, a poszt címe egy fejezetcím
olyan könyvből, amelyet pszichológusok neve fémjelez,
a mű címe pedig Fr@ncba az érzelmekkel!
(Így, felkiáltójellel.)
Sőt, az egész könyv tele van francokkal,
egészen pontosan Fr@ncokkal.
Mer' most mit nem értesz?
A Jaffa kiadó híres arról, hogy sorra ad ki önsegítő könyveket kiváló, hozzáértő szerzők tollából. Jelenleg egy pszichológus szerzőpáros, Michael I. Bennett és Sarah Bennett (apa és lánya) tudását és tanácsait tartalmazó mű került az olvasók elé Francba az érzelmekkel! címmel. A könyv humora nehéz helyzetekben is megnevettet, ami adott esetben igen fontos: ugyanis az élet megoldhatatlan problémáival kapcsolatban ad az általánosan kicsit túli útmutatást.
Eleged van abból, hogy mindig elszúrod? * Szeretnél optimistább lenni? * Bunkók a kollégáid? * Azt hiszed, hogy meg tudsz menteni egy függőt? * Túl akarsz lépni azon, hogy bántalmaztak? * Sehogy sem értesz szót a szüleiddel? * Tisztára kéne mosnod a neved? * Vissza akarod hódítani az exed? * Szeretnél kiegyensúlyozott kapcsolatot? * Valaki folyamatosan zaklat? * Félsz, hogy tönkreteszed a gyereked életét? * Szívesen szabadjára engednéd a dühöd?
Sőt, nagyon túlmutat a megszokott általánosságokon! Azt állítja, hogy az olyan kérdésekre, mint amelyeket a fenti szövegdobozban olvashatsz, nem elég a köldöknézegetős, önboncolgatós duma, hanem csapj az asztalra és térj a lényegre. Térj a lényegre! Vizsgáld meg a kérdést, és merj realista, földhöz ragadt lenni. Az érzelmek fontosak, de vakvágányra vihetnek bárkit, aki nem mer túllépni a társadalom által elvárt sztereotípiákon. Ezek gyakran nem egyebek, mint romantikus tévhitek, káros beidegződések.
Sok példát citálhatnék a könyvből, de én sajátot hozok, mégpedig az anyukámét. Sokszoros áttételen keresztül tette tönkre az életét, méghozzá butaságból, ostoba majd én megmutatomból.
Azzal indult az életének elrontása, hogy szerelmes lett egy hozzá hasonló anyagi helyzetű Mudri fiúba. A szülők - vagy a fiú egyedül? ma már senki sem tudja, aki tudja, attól én meg nem kérdezem, mert már olyan mindegy - úgy döntöttek, hogy nem anyámat, a szegény Balázsi lányt veszi el feleségül, hanem a gazdag egykét, vagyonnal. Anyámat sértette és felháborította ez a helyzet, ez volt ez első igazán fájó nem az életében. Csakhogy egy másik Mudri fiú is kerülgette, és amikor rövid udvarlás után megkérte a kezét, bár nem kedvelte, nem szerette a fiút, akkor is igent mondott. Mert majd ő megmutatja annak a másik Mudrinak, hogy akkor is Mudriné lesz, ha addig él is.
Megtörtént. Olyannyira megtörtént, hogy az unokatestvéremtől 4 nappal vagyok idősebb, a kórházban még össze is cseréltek minket, Mudri, Mudri, lett is belőle nagy ribillió.
Anyám házassága nem sikerült jól. Mi történt? Rádöbbent, hogy hibázott, de addigra nem volt hová és nem volt mire kitáncolni a kapcsolatból. És ahelyett, hogy igyekezett volna kihozni a legtöbbet a helyzetből, inkább - igaz, tudatlanságból - még tovább is mérgesítette az egészet. Sokat verekedtek, veszekedtek. Apám állandóan féltékeny volt. Később alkoholista is. 
Eltelt három évtized, apám viszonylag hamar meghalt. Annyira nem hamar, hogy anyám tönkre ne menjen bele, de amikor meghalt, anyám utána sem tudta elengedni sérelmeit. Nem és nem. Állítom, hogy élhetett volna még bőven, de idő előtt sírba tette a saját sérelmein való állandó rágódás.
Mit tanácsolna neki ez a szerzőpáros?
Azt mondanák arra, amikor
- az első igazi nemet megkapta az élettől, hogy nem téged, hanem a másik lányt veszem el, anyámnak el kellett volna fogadnia, hogy az élet nem igazságos, tudomásul kellett volna vennie, hogy ilyen megtörténhet és túl kell lépni rajta. Azaz: francba a seggfejekkel!
- bosszúból hozzáment az első pasihoz, aki megkérte a kezét, nagyot hibázott, mert ha olyasvalami miatt érzi csak rendben az önbecsülését, ami felett nincs hatalma, akkor azonnal összeomlik, ha elhagyja a szerencse. Tehát: francba az önbecsüléssel! (nem érted, mi? Pedig logikus. Kell ez a könyv neked.)
- a házasság nem sikerült jól, se kilépni nem mert belőle, se úgy benne maradni, hogy kihozza belőle a legtöbbet - a szerzők szerint ide a francba a szerelemmel illik a legjobban.
- saját sérelmein rágódott élete végéig: francba a franccal. Nekem pedig annyi dolgom volt ezzel, hogy ne vállaljam át élete elromlásáért a felelősséget, hogy ne okoljam magam azért, mert képtelen voltam kimozdítani abból a helyzetből, hogy apám halála után sem született meg a belső békéje. Ahogy apámnak az alkohol lett a függősége, anyámnak a sérelmei dédelgetése jelentették ugyanezt.
"...Az emberekkel akkor tudjuk leginkább elfogadtatni, milyen kemény az élet, ha megnevettetjük őket."
"Mivel az élet kegyetlen és igazságtalan, a Francba az érzelmekkel! szerzői hisznek abban, hogy a csúnya beszéd megnyugvást és erőt ad, valamint növeli a tisztánlátást. Segít kifejezésre juttatni a dühöt, mindenfajta önvád nélkül, segít erősnek maradni a fájdalomban, és végül segít képviselni az elhatározást anélkül, hogy elérzékenyülnénk. Más szóval mi nem toleráljuk az igazán obszcén f-betűs tartalmakat, mint például "fair" vagy a "fejlődés".
A szerzőpáros óriási emberismerettel, szokatlan megoldásokkal, realista szemlélettel és óriási humorral igyekszik felülkerekedni olyan nehéz kérdéseken, amelyekbe - mint látjuk anyám példáján -, aktuálisan akár bele is halnak emberek. Nem kell ennek így lennie, csak kicsit fordítsunk a kérdésen, változtassunk a nézőponton, tojjuk le, hogy mit vár el adott kérdésben tőlünk a társadalom, a szomszéd, a rokon, és tegyük azt, ami nekünk jó. Hogy vékony a mezsgye az önzés és a nekem jó, de mégsem önzés között? Persze, hogy az. De kit érdekel, hogy a tetteimet, a nekem jót ki hogyan értékeli? Miért kötelezne engem bárki véleménye olyan változtatásra, ami nekem nem elég jó? Miért félnek az emberek tárgyilagosan megmondani a saját anyjuknak, apjuknak, gyereküknek, nagybátyjuknak, szomszédjuknak, stb. hogy bocs, de ezt így nem? Kellenek az érzelmek, fontosak az érzelmek, de ugyanolyan fontos a realitás is.
Én már csak tudom. Ha mindig ítéletalkotás és fenntartás nélkül adnék mindenki velem kapcsolatos véleményére, ha mindig empatikus lennék olyankor is, amikor annak semmi helye sincs az adott helyzetben, ha folyton aggódnék, hogy jaj istenem, mit fog erre gondolni rólam ez vagy az, akkor engem állandóan kihasználnának, hülyére vennének legközelebbitől a legtávolabbi emberekig mindenki. És jól is tennék.
Sokan nem kedvelnek a realizmusom miatt, tudom én. Vagyok megbélyegezve kínosan konkrét helyzetekben számítónak, érzéktelennek, hidegnek, hálátlannak, voltam már rohadék is.
De szerinted: érdekel? Néha ez az ára a realitásnak. Nem mindenki hajlandó kifizetni érte. Inkább gyógyszereket vesz.
Olvasd el a fenti könyvet - hasznosabb, mint a legtöbb önsegítő könyv. Készülj fel, a szerzők megoldási javaslatain meg fogsz hökkenni elsőre. Nekem ez a könyv már későn érkezett: kénytelen voltam saját káromon, magamtól kitaposni a műben javasolt utat. Vele azért könnyebb lett volna.
Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!
Köszönjük, Jaffa Kiadó!
Érdekelnek a könyvújdonságok? Hogy mit olvass és miért? Kövess bennünket Facebookon is!
Tudtad? Legbiztosabban a házastársad tehet tönkre! Hogy miért? Kattints, megtudod!
