Aki úgy gondolja, hogy csak napjainknak van még szívderítő, néha szívszorító, máskor felháborító Mikulástörténete, akkor erősen ki kell ábrándítsam. Régi újságokban böngészgetve, nézzétek csak, mire bukkantam!
A korabeli fotókat, cikkrészleteket az Arcanum Adatbázis Kiadó engedélyével hoztuk nyilvánosságra.

1877-ben sok neve van a Mikulásnak, ahogy a Vasárnapi Újság kifejtette egyik decemberi számában. Németországban Helechrist, Rauche Clas, Ruprecht szolga, Butzegraal, Hans Trapp néven is ismerik. Érzékeltette, hogy Alsó-Ausztriában például egészen más szokások dívnak, mint minálunk, hogy csak úgy ki a cipőket az ablakba, nem, nem. Ott a Ripprich vagy Halige Niglo pogányul kikérdezi őket tudományuk felől, majd eltűnik. A gyerekeknek ilyenkor kell lehúzni a csizmájukat, cipőjüket a lábukról, kivinni a kertbe, bokrok alá eldugni, majd este 10-kor - előbb semmiképpen sem! - kimenni értük, amelyek akkorra megteltek dióval, almával és "czukorsüteménnyel".

1895-ben Pécsen is történt egy kirívó eset, amikor eltűnt az ablakból a cipőcske. Itt a gazdája, egészen pontosan a "kertucai sokablakos" ház lakása kisgazdájának kardos anyukája igencsak kitátotta a száját és elmondta mindennek a szemét tolvajt. Másnap reggel kivallatta a ház többi lakóját is a cipő felől, eredménytelenül. Estére belefáradt a hiábavaló keresésbe, és mindenki számára érthető módon tájékoztatta a nagyérdemű lakóközösséget, hogy másnap bejelenti az esetet a rendőrbiztosnál. Reggelre kelve a "Mikulás" visszalopta a cipőt az ablakba. (Pécsi Figyelő, 1895)

Már 1899-ben is berzenkednek a túlköltekezés szokása ellen, ahogy írja az Alkotmány című újság, valamint a szerzőt mélyen sérti az is, hogy a Mikulás névadójából, a jó, öreg Miklós püspökből félnivaló, költekező krampuszt csinál a haszonra éhes kereskedőréteg. Szintén ebből az évből származik - a Pécsi Figyelő december 19-i számából  - az alábbi pajkos történet, amikor egy huncut leányzó öltözött be Mikulásnak és vekzálta családtagjait különféle illetlen kérdésekkel, amíg a sógora meg a rokonai meg nem unták a szemtelen Mikulás kérdéseit és már majdnem széttépték, amikor szerencsére elaludt a lámpa, ő pedig meg tudott szökni a lakásból. Szegény lány szentül megfogadta, hogy soha többé nem öltözik be se Mikulásnak, se semminek.

Fedák Sári hamar ismert színésznő lett, olyannyira, hogy a humor tolla hegyére is tűzték az 1913. decemberi Borsszem Jankóban.

1914-ben háborús Mikulás járta az utcákat, a Borsszem Jankó így látta a helyzetet a Kinek mit hozott a Mikulás c. cikkében: 
1919-ben már sanyarú sors jutott a Mikulásnak, a gyerekeknek és szüleiknek egyaránt. A Nagy Háború véget ért, Kun Béláék terrorja szintén, az antant szoknyája körül sündörgő csehszlovák, román csapatok előrevetítik Trianon árnyát. Ahogy a decemberi Pesti Napló írja, a Mikulástól senki sem kérdezi meg, honnan szerezzen a cipőcskékbe (milyen cipőcskékbe?!) ajándékokat. A Mikulás nem ismer gazdasági kérdéseket, nem érdeklik behozatali vámok, gőze sincs arról, hogy Svájcban már nem is jegyzik a magyar koronát. Nem gondol árdrágítással és azzal sem, hogy ebben az évben csak a gazdag papák gyerekei kapnak valamit a Mikulástól. A szegény papák gyerekei ki sem teszik cipőcskéiket az ablakba, mert ha van is cipő, olyan rongyos, olyan lyukas, hogy maguk is restellik. A szerző már nem is vár egyebet a Mikulástól, csak reményt, hogy lesznek még jobb idők.

Aztán elérkezett 1945, egy újabb világégés utáni Mikulás. A kor szellemének megfelelően Horthy tehet mindenről, aki krampusz képében mutogatja, mi lesz idei Mikulás-kínálat. Ludas Matyi, 1945. decemberi szám - figyelitek, hogy romlik a fizetőeszköz értéke? 400 pengő a lap ára.
Természetesen az új idők új szokásokat és új félelmeket is hoztak. Voltak, akik azért nem rakták ki a cipőiket, mert féltek, hogy ellopják (bal oldali karikatúra), írja a Ludas Matyi ugyanebben a számában, vagy mert ha "a szomszédok meglátják, hogy cipőnk van, azt fogják hinni, hogy feketézünk". Már pedig azt abban az időben komolyan büntették. Mások azért nem tették ki az ablakba lábbelijüket, mert speciel, éppen nem volt ablakuk, de abbéli reményüket fejezték ki a mélyen becsült Mikulásnak, hogy segít rajtuk eggyel - már ablakkal. Igen, ez az az időszak, amikor a jobb oldali hirdetésnek - ami szintén ebben a Ludas Matyi számban jelent meg - teljes létjogosultsága volt. Mai idők gyermeke, akire rárohad a szekrényben a több mázsa ruhája, csodálkozz!

Nagy idők, nagy változások, eltűnt a hivatalos magyar szótárakból a Mikulás kifejezés (megvetett kispolgári csökevénnyé vált), helyette megjelent a Télapó elnevezés. Persze, a zsenge gyermeki fej nem értette kristálytisztán, hogy miért ugyanaz a nagyi által elpötyögtetett Mikulás, Jézuska, mint a Télapó. Erről 1959-ben még nem nagyon mertek írni - mindenkiben élénken élt még 1956 -, de arról már igen, hogy minden rossz, ami van, azt a Krampusz hozta és minden jót meg a Mikulás. Kicsi, belterjes lap volt a Műszaki Egyetem saját lapja, a Jövő Mérnöke című újság, az figurázta ki az akkori viszonyokat, kesernyés humorral. Mert mondjuk az órarendet a Mikulás hozza, de az óra-összeütközéseket a Krampusz. A tévét a Mikulás hozza, a műsort a Krampusz, és ezen logika mentén citálja a többi visszásságot is a kor jellemzőiből. 

1968-ra langyosabb szelek fújtak, itt már a Ludas Matyi is merészebben cincálja a Mikulás-Jézuska-Télapó problémát, ahogy látni is lehet a sárga színű képek által közvetített akkori valóságon. Tréfálkozni már szabad volt vele, de istenigazából (sic!) az iskolákba, óvodákba hivatalosan még a Télapó járt.1986 - ekkorra már bérmikulások járták a nagyvárosok lakótelepi házait, kocsiból pattantak ki és számukra innentől minden csak a pénzről szól. Ugyanúgy, ahogy az akkori újság, az Új Tükör decemberi száma írta: "megkapunk, megadunk majdnem mindent. A csodák maradnak el most is."Aztán megjöttek a szép, új idők, a Mikulást úgy hívjuk, ahogy akarjuk, az kerül a puttonyba, amit akarunk, a lényeg, hogy fizessük ki az ÁFA-t. A Mikulás fáradt és unja is az egészet, a Krampusz meg tiszteletlen és harácsoló. Aki élt felnőttként abban a korban, pontosan tudja, hogy tényleg. (Ludas Matyi 1993. december)Ezzel ünnepélyesen elérkeztünk 2018-hoz. Itt már szakma a Mikulásság. Akik komolyan veszik feladataikat, akiket akár rövid gyorstalpalón el is igazítanak, hogy mit szabad, mit érdemes és mi az, amit semmi szín alatt sem szabad megtenni, reagálni egy adott helyzetben. Nem is tudom... nekem teljesen jó ebben a világban élni, ezekkel a Mikulásokkal. Komolyan mondom. A régi újságszemelvények, képek forrása: arcanum.hu

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon is! 

Amúgy tudsz róla, hogy nyáron Mikulás Kongresszus volt?