Steven Pinker úgy gondolja, igen. És én igazat adok neki. De nézzünk utána alaposan, miért is csökken az erőszak mértéke a múlthoz képest!
Elöljáróban hadd mondjak néhány szót a könyvről. Nálunk egészen friss, idei őszi megjelenés, de Steven Pinker (nagy bánatomra) 2007-2011 között írta a művet. Emberölésre simán alkalmas eszköz, ami igen ironikus lenne, tekintve, hogy pont arról szól, hogy csökken az erőszak a világban. Röpke 872 oldal, igaz, az utolsó kb. száz "csak" jegyzetektől meg hivatkozásoktól hemzseg. Még nem nagyon volt olyan, vagyis igen ritkán, hogy olvasás közben, amikor még csak a könyv kb. 5%-át olvastam el, ajánlót írjak róla, de a Typotex Kiadó e vaskos darabjával most ez a helyzet.
Még csak az első fejezetnél tartok, de máris megvett magának a fanyar, ironikus stílusával. Egyetlen dolgot kifogásolok: már maga az előszó is sok esetben meglepett, de elsősorban azért, mert végig úgy beszél, mintha csak egyedül ő látná úgy a világban, ahogy. Beszél arról, hogy miért jegyezzük meg jobban a negatív eseményeket, sőt, miért arra vagyunk kíváncsiak, hogy egy esti híradó sávját simán kitöltik a naponta történő rémségek, és azért van ez így, mert erre vagyunk kihegyezve. Beszél arról, hogy mennyi ember gondol a "régi szép időkre" nosztalgiával, főleg az erkölcsös eleinkre, akik igazán tiszta életet éltek, és hogy mindig úgy gondoljuk, hogy a következő nemzedék sokkal rosszabb, mint amibe mi tartozunk, viszont mi sokkal jobbak vagyunk, mint az előző nemzedék...
Steve Pinker, kanadai pszichológus, szakterülete leginkább a kognitív és evolúciós pszichológia, fő kutatási területe pedig a tudat és a pszicholingvisztika. A Harvard Egyetem pszichológia professzora.
Nem tudom, Steven Pinker sosem találkozott még olyan emberekkel, akik hasonlóan gondolják? Akik szerint az erőszak mértéke valóban csökkenő tendenciát mutat a régmúlthoz képest? Én pl. ezt már nagyon régen így gondolom, ahogy azok a történészek is, akik "mi lett volna ha" alapon egymástól függetlenül is arra jutottak, hogy ha létezett volna atombomba a középkorban, mi itt már nem élnénk.
Ettől függetlenül Pinker könyve már az első fejezet alatt meg tudott lepni. Miért van az, hogy a régmúltból, több ezer év óta fennmaradt maradványok szinte kivétel nélkül erőszakról tanúskodnak? A híres-hírhedt hauslabjochi ember, vagyis ismertebb nevén Ötzi DNS-elemzése során kiderült, hogy a nála talált nyílhegyen két különböző ember vére van, vagyis megölt valakit, kihúzta a nyilat, majd megölt megint valakit, és kihúzta. A köpenyén egy harmadik ember vére, a teória szerint egy társa sebesülhetett meg, akit a hátára vett. Vele magával pedig vagy a vállába fúródó nyíl végzett, vagy a fejére mért ütés, de ha nem is azonnal halt bele ezekbe, bizonyára hozzájárultak korai halálához.
Az angliai mocsárvidéken a láp tökéletesen megőrzött számtalan több ezer éves maradványt, amelyek mindegyike mészárlásról, gyilkolásról, erőszakos halálról tesz tanúbizonyságot, sok közülük megfelel a druida hagyományok szerinti emberáldozatnak. Sok emlékünk nincs a sok ezer évvel ezelőtti világról, de a tárgyi leletek többsége igen magas arányú erőszakról szólnak.
Aztán megjelent az írásbeliség, és a legkorábbi európai irodalmi alkotásként elismert homéroszi eposzok szintén tocsognak a vérben. Gondoljunk csak a hős Odüsszeuszra, aki hazatérte után lemészárolta a felesége kérőit, majd amikor megtudta, hogy a háztartásához tartozó ágyasok némelyike férjhez merészelt menni, fiával lemészároltatta őket is. Badarság azt gondolni, hogy a régmúlt háborúi nem voltak totálisak. Más a homéroszi eposzok is öregek és fiatalok, nők és csecsemők legyilkolásáról beszél, válogatás nélkül. Abban a világban a fiatal férfiak feje felett ott lebegett az erőszakos halál, a nők pedig vagy szintén meghaltak, vagy elvitték őket szexrabszolgának vagy egyéb alantas munkákra. Érdekesség, hogy a háborút, mint olyat, az ókori görögök az istenek szeszélyének tartották, valaminek, ami az embereket érint, de amivel nem tudnak mit kezdeni. Jellemző ez a felelősséghárítás a mindenkori emberre.
"Ha csak egy pillanatra is belehelyezkedünk annak a perspektívájába, aki éppen elfeketedik a pellengéren, vagy kétségbeesetten löki el magától az égő rőzsét, vagy a kétszázadik korbácsütéstől vonaglik, mindjárt másképpen látjuk, hogy szabad-e ilyen kegyetlenségnek kitenni embertársainkat."
A Bibliát pedig azt hiszem, nem kell bemutatni... Isten válogatás nélkül csap le mindenre és mindenkire, kiirtja az emberiség nagy részét, az ő keze által több mint kétmillió ember haláláról esik szó eme szent könyvben. De ennek az elemzését hagyjuk egy következő részre.
Steven Pinker az őskortól indulva vezet minket végig a mai világig, statisztikákkal és hivatalos adatokkal alátámasztva a mondandóját. Nem véletlenül vesz górcső alá olyan, többnyire minden valós alapot nélkülöző mítoszokat és irodalmi alkotásokat is, mint az ógörög eposzok vagy mint a Biblia, hiszen ezen művek és a bennük foglaltak élesen mutatják be az akkori ember nézeteit. Akkor teljesen normális volt, hogy lemészárolsz és rabszolgaságba taszítasz másokat, hogy így megszerezd a vagyonukat, de ha az isten(eke)t merted gyalázni, halál fia voltál.
Persze ma is bőven sok az erőszak, túlságosan sok. Amikor szándékosan bántjuk a nálunk gyengébbet, azért, mert mi magunk is senkik vagyunk, gyengék, megkeressük azokat, akik nem tudnak védekezni ellenünk, és rajtuk töltjük ki a frusztrációt. Ezek sokszor a gyerekek, az állatok, a kiszolgáltatottak. De ma a legtöbben elítéljük ezeket a tetteket. A legtöbben nem hagyjuk, vagy nem hagynánk, hogy ilyen a közelünkben, a jelenlétünkben történjen (remélem). Ma a törvény elítéli. Régen nem, vagy csak nagyon ritkán. Változott a hozzáállásunk, mert empatikusabbak vagyunk, mint elődeink. Persze senki sem mondja - maga Pinker sem -, hogy ez a folyamat nem visszafordítható, vagy nem lesz valami, ami átfordítja, hogy mindig így marad. Csak azt mondja, hogy egyelőre így van.
Aki szeret a "régi szép időkről" beszélni, és szeretne egy kicsit tisztábban látni, melegen ajánlom ezt a könyvet. Azt az egyet sajnálom, hogy 2011-ben fejezte be, szívesen látnám a véleményét a közelmúlt világszintű eseményeiről.
Köszönöm a lehetőséget a Typotex Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a kötet kedvezményes áron a kiadó oldaláról.
Láthatatlan pokol, vagyis erőszak a magyar családokban.
Kövess minket Facebookon!