Egy esszékötet, amelyben Radnóti Sándor professzor 
több ismert  magyar szerző művét áttanulmányozva 
leírja a véleményét. 
A Kritikáját. (Igen, nagy K-val.)
Több, mint recenzió: tanulmányok, kitekintve a mai magyar 
irodalom lapjairól, érintve kultúrpolitikai irányvonalakat, 
napi politikát, majd megmerítve az egészet a esztétika tudományának 
széles vizében, hogy kiterítődjék a lényeg az olvasó szemének, gondolatainak. 
(A kép a Magvető Kiadó Facebook faláról származik)

A Magvető Kiadó tavaly jelentette meg Radnóti Sándor A süketnéma isten és más bírálatok című művét. A munka főleg kritikákat tartalmaz kortárs magyar írók műveiről, amelyek eredetileg az Élet és Irodalomban, Holmiban, Revizorban vagy a Jelenkorban jelentek meg. 

Mit lehet tudni Radnóti Sándorról? Mindenekelőtt azt, ha ő valamiről ír, akkor arra oda kell figyelni. Mindegy, hogy Polcz Alaine egyik könyvéről, Esterházy Péterről vagy Tar Sándorról, ott friss hangot hallunk, beleágyazva az irodalomtudományba, az esztétika megfelelő bugyraiba, napi politikai eseményekbe, kultúrpolitikai irányvonalakba. De mindenekelőtt humanizmussal átitatott felkiáltójelekbe, hogy mindazt, amit most látunk, hallunk, tapasztalunk, az nincsen rendben. Sem a tudomány avatottjainak, legyenek azok reál vagy humán beállítottságúak, sem a laikusoknak, akik csak éppen hogy érintik a témát és figyelik a számukra hiteles orgánumokat, sem az utca emberének, aki - valljuk be legalább magunknak -, arra hajlik, amerre a szél fúj, de lassan  neki sincs rendben semmi - és ez nagy szó.

Radnóti Sándor pedig nekik, helyettük is írja a véleményét, szórja kritikáit, érti és elemzi mai kortárs írók műveit és tekint fel belőlük a társadalmi megegyezés magasságaiba, szembesít ígéretekkel, tettekkel és valósággal. Nyilván, ez az ő valósága, de ha jobban figyelünk, akkor mindenki találhat benne egyezést saját gondolataival. Ha részben, akkor részben, ha egészben, akkor úgy. Mindent lehet vitatni, a tudós és hozzáértő sarokkövét is, csak fel kell hozzá kötni a gatyát. Írnám, hogy fel kell nőni hozzá, de még megbántanék valakit ezzel a kiszólásommal.

Elgondolkodtál már valaha azon, miért nem megy manapság hazánkban a politikai kabaré? Sőt, miért lehetett nagy Hofi annak idején? Mert egypárt rendszerben "könnyű" a rendszer mellett vagy ellen kacagni, de próbáld meg ugyanezt ebben a zsákmánykarrierizmusban, amely a több párt rendszert jellemzi. Radnóti Sándor szerint ugyanez a helyzet a mai magyar politikai indíttatású irodalommal. "Az a sanda gyanúm" - írja Radnóti 2011-ben A magyar politikai költészetről című levélváltásban (Bán Zoltán Andrással) -, "hogy magyar irodalmi élet bátortalan politizálásának (és elszánt apolitizálásának) több oka közül az egyik szinte bizonyosan a gyávaság vagy legalábbis a józan megfontoltság."
Értsd: valamiből élni is kell.
Ma Magyarországon magas irodalomból állami támogatás nélkül legfeljebb tizenöt, húsz író tud megélni pusztán a szerzeményeiből. A többinek vagy van civil munkahelye, ahol ugyanúgy megfogható esetleg, vagy kap ilyen-olyan ösztöndíjat, amelynél alap, hogy a rendszer ellen .. khm... nem pofázunk, mert legközelebb megnézheti magát a szerző, amikor újra pályázna valamilyen támogatásért. Ez azért a rendszerkritikus toll hegyét ki tudja törni.

Friss és különleges könyv ez A süketnéma isten és más bírálatok című alkotás, amely összegyűjtötte a professzor írásait. Olyan mű, amelynek olvasásakor pártállástól függetlenül kénytelen elgondolkodni az ember, hogy öcsém, és tényleg. Mindennapi kényelmetlen igazságokkal szembesít és figyel, örömmel és fáradtan, hittel és kétségekkel, de figyel és arra biztat, hogy hallasd te is szavad. Mindegy, hogy vele vagy ellene - hiszen értelmes emberek vitájából születik a közmegegyezés -, de ne hallgass. 
Nem azok az idők járnak.

Köszönöm a lehetőséget a Magvető Kiadónak! A könyv borítójára kattintva elérhető kedvezményes áron!

35 kiló remény

Érdekelnek a könyvújdonságok? Hogy mit olvass és miért? Kövess minket Facebookon!