Jó eséllyel hallottunk a 90-es években indult, 2003-ban befejezett (és 2006-ra tökéletesített) Humán Genom Projektről, amely az egyik legdrágább, nemzetközi összefogást igénylő tudományos lépés volt az emberiség történelmében. De azóta rengeteget fejlődött a genetika és genomika, és a tudósok hirtelen történészekké léptek elő.
Nemrégiben bejárta a sajtót, hogy James Watsont, aki Nobel-díjat is kapott Francis Crick és Maurice Wilkins-szel megosztva a DNS szerkezetének felfedezéséért, rasszista nézeteiért minden címétől megfosztották. A tanulmányuk azonban Rosalind Franklin publikálatlan felvételein alapszik, amelynek felhasználásához nem kérték a nő hozzájárulását. Érdekesség, hogy maga a genetika tudománya is rasszista indíttatásból született - illetve emiatt pénzelték, de semmilyen valós, alátámasztható és megismételhető tudományos vizsgálat nem igazolta azt, hogy a bőrszínnek bármiféle köze is van az intelligenciához. Főleg, hogy még ez utóbbit sem tudjuk megfelelően körülírni, és minden jel szerint sokkal nagyobb hatása van az intelligenciára a környezetnek, ahonnan jövünk, ahol felnőttünk, amilyen hatások értek minket. Ez viszont már nem genetika.
A Humán Genom Projekt célja az volt, hogy a több ezer embertől vett DNS alapján létrehozzanak egy általános emberi genomot, egy mai alapot, amelyhez hasonlíthatnak minden talált leletet. A mai ember a Homo sapiens sapiens, de rengeteg emberféle élt - elődeink és unokatestvéreink egyaránt. A besorolási problémát az okozza, hogy maga a faji rendszer az isteni teremtés változatlanságát veszi alapul, azt, hogy az élőlények mindig is olyanok voltak, mint ma. Nos, ez sajnos nem igaz. Természetesen kézzel fogható és szemmel látható a különbség egy selyemhernyó és egy ló között mondjuk, nekik is van közös ősük, csak lehet, hogy az mondjuk nem 500 ezer éve, hanem néhány millió éve vagy még korábban vált szét a fejlődési águk. Ma aszerint kerül egy élőlény egy már meglévő fajba, lesz belőle alfaj, vagy teljesen új, hogy képes-e nemzőképes utódokat létrehozni egy másik faj egyedeivel, vagy sem. A ló és a szamár, a tigris és az oroszlán fejlődési ága annyira közeli, hogy képesek egymással párosodni és életképes utódokat is létrehozni, ám ők terméketlenek, épp ezért tartoznak a szülők külön fajba.
Ezért hibás elképzelés a fejlődési fa is, sokkal inkább tekinthetjük úgy, hogy minden ma elő ember pl. egy hatalmas óceánban úszkál, és számtalan kisebb és nagyobb patak és folyó fut ebbe bele, sok elfut mellette és megszakad, ezek a kihalt emberfajok, némelyik már azelőtt összeér vagy szétválik, hogy beleérne az óceánunkba. Ha messzebbre megyünk, akkor a korábban szétváló folyamok mára más és más óceánokba futnak bele, és lesznek a ma élő gorillák, kutyák, csigák, pókok, növények...
A mi őseink valahányszor találkoztak unokatestvéreinkkel, a neandervölgyiekkel, szaporodtak egymással. Több keveredési hullám is volt, amikor mi megérkeztünk ide, Európába, a neandervölgyiek már itt éltek. Minden ma élő európai génjeinek nagyjából a 2%-a származik neandervölgyiektől, így ők nem csak az unokatestvéreink, de felmenőink is. Nem kihaltak, inkább beolvadtak. Mai afrikai emberek genomjában azonban nincs neandervölgyi gén. Az ún. gyeniszovai ember, aki társaival valahol Ázsia északi részén élt, szintén ott volt már, amikor a Homo sapiens betette a lábát Ázsiába, és szintén szaporodtak. A mai Tibet, Nepál környékén a magas fennsíkokon, a Himalája hegységeiben élő emberek genomja pl. akár 4-5%-ban is tartalmazza a gyeniszovai ember DNS-eit, neki köszönhető, hogy ilyen jól bírják a magaslati levegőt, és kényelmesen élnek olyan helyen is, ahol mi már szenvednénk. 
Egy időben négyféle ember járta ezt a bolygót, a negyedik maradványait egy kicsi indonéziai szigeten, a Flores-szigeten egy barlangban találták meg, egy alig egy méter magas, nagy lábú nő maradványait. Ők minden bizonnyal (akárcsak a Galápagos-szigetek híres gyíkjai) az elszigeteltségük és életmódjuk miatt lettek ilyen kicsik. Tüzet használtak, főztek, és a szigeten élő óriáspatkányokra és törpeelefántokra vadásztak. Eközben Ázsia sztyeppéin a gyeniszovai ember járt, Európában a neandervölgyi, mi pedig éppen kiáramoltunk Afrikából és szóródtunk szét először Eurázsiában, és szaporodtunk ezzel is, azzal is.
A következő részben a neandervölgyiek és a mi kapcsolatunkról lesz szó bővebben, kitérve néhány genetikai érdekességre.
Köszönöm a lehetőséget az Akkord Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron a kiadótól.
Az emberi gondolkodás története
Kövess minket Facebookon!
