...de inkább hármas kémek.
101 éves öreg néni, elátkozott jelzőlámpa,
a házmester néninek pedig nem véletlenül van seprűje.
Mert tudnak.
De mit és mennyit?
Szécsi Noémi bájos, izgalmas, gördülékeny ifjúsági regényében
mese és fantasztikum ötvöződik a mindennapi eseményekkel.
Ja.
A Mandragóra utca 7-ben.
A Magvető Kiadó ismét megjelentette Szécsi Noémi ifjúsági regényét, a Mandragóra utca 7. címűt. 2012-ben jelent meg először, napjainkra pedig legfeljebb kéz alól lehet egyre-egyre szert tenni.
Pedig a varázslat nemcsak Harry Potterben kapós, hanem by Hungary-ben is, erre ez a kötet a legjobb példa. Két kotnyeles kislány, Ida és Tamara, egy nyomokban normális osztály, érdekes tanítási órák, szándékosan rosszul jelző közlekedési lámpa, titokzatos épület, varázslat - íme a recept egy olyan műre, amelyet nemcsak ifjúság fog kedvvel fellapozni, hogy aztán beleragadva meglepetten nézzen fel: már ennyi az idő?A szerző, Szécsi Noémi
Pedig semmi különös, normális leírás egy családról, egy tantestületről, egyszerű ügyek, átitatva misztikummal, alig történik valami, és mégis rágjuk a körmünket. Jó, csak kicsit. Mert ugye, az elvarázsolt ház, a tündér-lidérc-boszorkány azért ott van a mindennapi események mögött. Kicsit kuncogunk, kicsit félünk és sokat nevetünk olvasás közben. Mert Sanyi, az áramfejlesztő és mellesleg hiperaktív hörcsög is egészségtelenül él, de vidáman (egyszer élünk vagy mifene), létezik medvehagymás étvágycsökkentő (hol-hol-hol? Ide vele!) és napsugár befőzve (ha fázik valaki, jól jön az), a tündérek amúgy pótmamanéni-félék és hajlamosak a pánikra, különleges belső szabályzatuk szerint dolgoznak, és a gyermekvédelem terén hiányos eszközökkel operálnak, de ha egy tálca sütemény van náluk, akkor beléphetnek az idegen ingatlanba (itt eldobtam a könyvet a röhögéstől), és a lidérceket is le lehet fogni, de csak tettenérés esetén. Wow. Tiszta büntetőjog és annak eljárásjoga a'la gyermekmódra. Természetesen a tündéreknek szinten aluli varázsolt sütivel bejutni valahova, az házi sütés nélkül nagyon megalázó, juj... olyan dolog lehet ez, mint a cukrászdai vagy a házi képviselőfánk közötti különbség, ami méltánytalanságot csak háziasszonyok tudnak kellő hangsúllyal előadni. Aki eszi, az simán fellegeli, csak legyen.Ahogy haladunk a lapokkal, nézegetjük az illusztrációkat, egyre inkább elvarázsol bennünket a mesevilág, amely nagyon is érinti a hétköznapi élet eseményeit, tanítási gikszerek, szétforgácsolódó család, házastársi hűség megtörése, tűnődő gyereklelkek, akik megpróbálják megérteni szüleiket, tanáraikat. Hogy mi köze ehhez a boszorkáknak, bőrmellényes erdei manóknak (akik kályhacsövön üldögélnek), és hogy dolgozhat egy nagyon gyanús négy lábú egyén egyszerre a gyerekvédelemnek, a Dédinek és a boszorkáknak, rejtély, de meglesz érte a megérdemelt büntetése.
Szóval, nézőpont kérdése, hogy történik-e bármi érdemleges ebben a kedves kis műben, vagy sem, de hogy szeretni fogod, az biztos. Nem mindenkinek jönnek be az illusztrációk, én a kisebb csoportba tartozom, nekem nagyon. Nem lehet minden sziruposan színes és édi-bédi, ilyen is kell. Olyan mindennapokra való mese ez a rideg valóság feloldásáról. Mert sötétben mindenki fél egy kicsit. A lakás másik oldala a Hold másik oldalán is lehetne, nincs az az isten, hogyha nem muszáj, odamenjünk, akármi is történjen ott. A tét óriási: Kié lesz a Mandragóra utca 7. szám alatti ház?
Köszönöm a lehetőséget a Magvető Kiadónak!
A könyv borítójára kattintva elérhető kedvezményes áron!
Kövess minket Facebookon!
Történet egy vézna kisfiúról, aki hadilábon áll az iskolával, de a fantáziája szárnyal, a kézügyessége pedig már-már lekörözi imádott nagyapjáét is. Kattints!