Fogadjunk, nem tudtad, hogy volt nekünk, magyaroknak egy ilyenünk? 
Pedig volt. Sárkánycsontokat gyűjtött és még albán trónörökös címet is nyert.
Úgy hívták: báró Nopcsa Ferenc. 

A képek az Arcanum adatbázisából származnak, engedélyükkel közzétéve. 
(Marosvásáhelyi Mentor Kiadó könyvei / Hála József: Hogyan gyűjtöttek elődeink? Néhány fejezet a magyar néprajztudomány történetéből)

A Szépmíves Kiadó igényes, kemény kötésben adta ki báró Nopcsa Ferenc életéről szóló művet Sárkányok magyar királya címmel. A könyv Nopcsa Ferenc naplói és levelei alapján született meg, összeállította, írta és szerkesztette Gyurkovics Györgyi.

Ki volt báró felsőszilvási Nopcsa Ferenc dr.? 1877-ben, Déván aranyhímzéses pólyában született és 1933-ban a bécsi Központi temető egyik zugában földelték el a hamvait tartalmazó urnát. Híres és hírhedt családból származik, Jókai Mór például egyik családtagjáról mintázta Fatia Negrát (Szegény gazdagok). Egyáltalán nem szokványos élete során sok mindent kipróbált, igazi tudományos kalandor volt. Paleontológus, az ő nevéhez fűződik annak a dinoszaurusz csontjainak összeállítása, amelyet elsőnek találtak a Kárpát-medence területén, a neve is Erdélyhez fűződik, Telmatosaurus transsylvanicus (erdélyi törpedinoszaurusz). Ezentúl geológus, geográfus, néprajzkutató, osztrák-magyar hírszerző, albán trónörökös. Polihisztorsága mellé azonban kemény és kellemetlen modor társult, amely rettenetesen visszavetette őt az érvényesülésben. Sokak megítélése szerint ezzel a durva pokróc viselkedéssel leplezte szeretetéhségét és a romantikus hőst, amely benne lakozott.

Nem volt könnyű élete, pláne nem, mert férfi létére férfiak iránt érzett vonzalmat, amely abban az időben sok kellemetlenséggel járt, ha kitudódott. Gúny, megvetés, kirekesztés. Zaklatottságát ezekkel és minden mással kapcsolatban versekbe írta ki. Ráadásul valószínűsíthetően beteg volt, abban az időben gyakori, de akkor még gyógyíthatatlan kórt szedett össze, a neuroszifiliszt. Erre az a jellemző, hogy megfelelő orvosi kezelés mellett akár 30-40 évig is lappang, aztán hirtelen kitörve elmebetegséget, agylágyulást okoz. A báró tudta, mit várhat a betegségétől és mit a családjától, így nem várta meg a kiszolgáltatott helyzetet.22 évesen már előadásokat tartott az általa fellelt és összeállított dinoszaurusz kapcsán, amellyel sok ellenfelet szerzett magának, bírálták fiatal kora, világhíre és arroganciája miatt. 1899-ben megjelent dolgozata a Földtani Közlönyben, 1923-ra pedig merőben új gyíkrendszert állított fel.

Keresztül-kasul járta Európát, néha beköszönt Afrikába is, közben folyamatosan kutatott, leleteket küldött meghatározásra, fáradhatatlanul gyűjtött, utazott, levelezett, esszéket írt és jelentetett meg. 1899-ben került először kapcsolatba a Balkánnal, Albániával, mert rájött, hogy ott még lehet keresnivalója: szinte feltérképezetlen mind geológiailag,  mind geográfiailag. Korfutól Konstantinápolyig, Krétától Belgrádig megismerkedett a Monarchia legtöbb külképviseletével, amelyeknek kifejezett politikai célzata volt. Albániába még sokszor visszament és miután megismerte az ottani népet, szokásaikat, mélyen tiszteltre is őket. Az volt a véleménye, hogy "a hazámban virágzik a korrupció, melyet én bűnnek tartok. A pénz úrrá lesz mindenen. Mindenki eladja a tudását, becsületét. nincs többé tisztesség. Albániában nem ezt tapasztaltam. Szerettem is azt a világot, ahol a nyerseség őszinteséget takart. A bátorság hősiességet. A vérbosszú igazságot. Mindezt nem európai szemmel... Európa egy második háború küszöbén áll, ám elítéli az albánok "balkáni viselkedését". Az albánnál kedvesebb, vendégszeretőbb néppel nem találkoztam Európában."Persze, ezt szembe lehetne állítani azzal az állításával, amikor szeretett volna Albániába fegyveresen bekerülni, csak kis furfanggal tudta rávenni albán ismerősét, hogy ne pénz ellenében akarja őt becsempészni, hanem kihívásként tette fel az illetőnek megoldandó problémáját... szóval, ha kicsit megvakargatjuk a problémát, mindjárt más képet kapunk, de ezt gyorsan abba is hagyom.. szinte érzem: a báró úr rám üvölt,  hogy nem értek én semmit sem...

1906-ban került mellé Bajazid Elmast, aki haláláig vele maradt. Ő az egyetlen ember, akiben nem csalódott, "aki csakugyan hű és ragaszkodó volt hozzám, aki feltétel nélkül, igazán szeretett. Teljesen megbízhattam benne, egy pillanatig sem kellett attól tartanom, hogy visszaél bizalmammal. Hibái neki is vannak, de ezeket a hibákat elnéztem erényeiért." - írta Nopcsa Ferenc arról az emberről, akit maga előtt küldött a halálba.

Sokat és szívesen tartózkodott Albániában. Itthon, a háború után nem lehetett próféta saját hazájában, ha Pesten járt, az előkelőség csak Franzi pubiként emlegette. Több felelős posztot betöltött, pl. Földtani Intézet igazgatója, felvették az MTA tagjai közé,  de több volt ezekben a gáncsoskodás, mint az öröm. Végül meghasonulva, betegen és szegényen halt meg, önkezével vetve véget saját és hűséges Bajzidja életének.

De akkor is ő magyar sárkányok királya - most már mindörökké.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel szerezheted be!

Köszönjük, Szépmíves Kiadó!

Tetszik, amit olvastál?