A negyedik majom folytatásában egy új sorozatgyilkos járja Chicago utcáit, miközben Sam Porter nyomozó egyre mélyebbre ás a Négy Majom Gyilkos sötét múltjában.
A tavalyi év egyik legnagyobb könyvsikere volt nálunk J. D. Barker krimi-sorozatgyilkosos kategóriában debütáló regénye, A negyedik majom, és szerencsére nem kellett sokat várni a folytatásra sem.
Az ötödik áldozat főszereplői ugyanazok, akik az első kötetben is, hiszen a 4MGy elszökött, nem sikerült elkapni. Négy hónap telt el azóta, az ügybe bekapcsolódott az FBI is, és csakhamar letiltották erről az ügyről Sam Porter nyomozót és csapatát, majd Portert fel is függesztették. Négy szálon fut a történet, amelyek össze-összeérnek és össze is függenek. A legfontosabb, hogy egy új sorozatgyilkos tevékenykedik a városban, fiatal lányokat rabol el, akár napokig fogva tartja őket, mert kellenek a kísérleteihez. Sajnos a kísérletezésbe már több lány belehalt... Ebben az ügyben nyomoz Nash, Clair és Kloz.
"A fizikai reakciókat sok gyakorlással kordában lehet tartani, legalábbis bizonyos mértékig, ezért ezek az emberek akkor is nyugodtak tudtak maradni, amikor negatív érzelmi hatások érték őket. A tekintetük viszont sok mindent elárult. A szemet nem lehet betanítani."
Az FBI a 4MGy nyomait próbálja követni, élükön egy tehetséges, ügyes ügynökkel, Frank Poole-lal, aki nem áll bele a CPD és az FBI közötti kicsinyes, gyerekes szurkálódásba. Jó szimatú nyomozónak tartja Portert, és nem is csalódik, amikor követi azt, amit ő fontosnak tartott. Eközben Porter elutazik, hogy beszéljen azzal a nővel, aki feltehetően Anson Bishop anyja, és a tőle kapott információk után kutat. Természetesen teljesen illegálisan, ugyanis a rendőrfőnök felfüggesztette, és határozottan eltiltották Bishop ügyétől. A negyedik szálon pedig magát az új sorozatgyilkost ismerjük meg, a módszerét és az áldozatait, hol a férfi, hol a lányok szemszögéből. De nem ők az egyetlen áldozatok, az eltűnt (és megölt) lányok szüleit, az apját vagy az anyját is megöli valaki...
Ezek a szálak összefutnak, és minden Bishop körül összpontosul. Nagyon élveztem ezt a könyvet, direkt halasztottam egy kicsit, hogy előbb végezzek más könyvekkel, de tovább már nem akartam. Nagyon tetszett, de közben bizonyos dolgok egyre inkább zavartak. Sajnos sem Bishop karaktere, sem a kapcsolatrendszere nem hiteles a legkevésbé sem. Egy agyafúrt sorozatgyilkos nem ilyen, ennyire nem lehet időzíteni, legalábbis olyan dolgokkal, amikkel ő tette, ennyi ismeretsége és ennyi befolyása egyszerűen nem lehet, ahogy ekkora szerencséje sem. Bishop már-már félisten, de a fekete kötött sapkás férfi is megközelíti ezt a szintet. Barker elkövette azt a hibát véleményem szerint, hogy túlságosan zseniális és tökéletes bűnözőket alkotott. Ilyen, mint tudjuk, csak a regényekben és filmekben van. Igaz, ez egy regény, szóval semmi probléma.
"A megérzés kizárólag a régi fekete-fehér filmekben és a ponyvaregényekben működik."
A szerző dedikálja új könyvét
Barker egészen elképesztő módon húzza-vonja-alakítja-csavarja a szálakat, mindig leköt, élvezem a stílusát, de látom a hibáit is. Ez a sorozata nálam átcsúszott a guilty pleasure kategóriába: úgy okos és csavaros krimi, hogy túlságosan az akar lenni, és egy kicsit erőltetettnek érzem, miközben végig leköti a figyelmemet és a kevésbé kritikus énem egyszerűen lubickol a történetben. Már-már hihetetlen módon megkedveltem Bishopot. Beteg elme, amilyeneknek nem szabadna szabadon rohangálni, de elképesztően okos és alapos. Túlságosan. Mellé a nyomozók és ügynökök meg inkább átlagosak, jók, de nem kiemelkedőek. Nash-t továbbra sem sikerült megkedvelnem, de Clair és Kloz kedvenc lett, Poole-lal együtt. Porter nálam már átlépett egy határt: túlságosan a 4MGy megszállottja lett.
"Amikor az ember belép valahová, azonnal megérzi, ha van bent még valaki. Az emberi test ösztönösen érzékeli a másik jelenlétét, és azonnal elővigyázatosságra int. Az adrenalinszint kissé megemelkedik, miközben a test befogadja a másik ember látványát, hangját, testbeszédét és magatartását, és az agy szinte azonnal ítélkezik. Szimpatikus nekem ez az ember vagy undorodom tőle? Közömbösen viselkedjek vagy meglepődjek? A testünk és a tudatunk egyetlen szempillantás alatt levonja ezeket a következtetéseket.
Feltéve, hogy az a másik ember életben van."
Összességében részemről megérdemli az 5 csillagot, mert Barker nagyon élvezhető stílusban, csavarosan ír, okosan vezeti félre az olvasót és jól adagolja az információkat. Nem akarom a szemére vetni, hogy beteg félistenbűnözőket alkot, mert ettől függetlenül tetszik a tevékenységük. Az FBI és a CPD kapcsolatát is túlságosan sablonosnak éreztem, de szerencsére nem vitte túlzásba. Azért ezért a befejezésért még számolunk, Mr. Barker...
Köszönöm a lehetőséget az Agave Könyvek csapatának! A borítóra kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól.
Érdekel az első rész? Kattints ide!
Kövess minket Facebookon!
