Isis Ankhmare áll ennek a történetnek a középpontjában, egészen gyerekkorától kezdve ismerjük meg a történetét, kisebb-nagyobb időugrásokkal. A szerelmet és a kapcsolatokat pedig a csillagjegyek tükrében fedezi fel. Először 8 éves korában tapasztalja meg a plátói, gyermeki szerelmet, mégpedig a fogadott unokatestvére, Shane által. A vér szerinti unokatestvére, édesanyja nővérének a lánya egyidős vele, néhány hónappal fiatalabb, és Isis és családja minden nyáron náluk tölt pár hetet. Isis mindig is felnézett a lányra, Eloise-ra, aki nagyon felnőttesen viselkedett már hétévesen is. Az ő sugallatára tapasztalja először az orgazmust. Aztán megismeri a kos jegyű Shane-t, aki Eloise unokatestvére, ám neki nem vérrokona, és azonnal beleszeret. Gyorsan megtalálják a közös hangot, és alig várják a nyarakat, hogy ismét együtt tölthessék a vakációt. A gyerekek együtt tervezgetnek, Isis pedig komolyan gondolja a szándékait még 18 éves korában is, amikor is kiderül számára, hogy Eloise elrabolta tőle Shane-t, és hogy kettejük között több a hasonlóság, mint a különbség...

Eközben gyorsan kialakul benne a vágy, hogy segítsen az állatokon, kisiskolásként heti néhány alkalommal a helyi állatorvosnál van és figyeli, ahogy gyógyítja őket. Nem is kérdés számára, hogy állatorvos szeretne lenni, amikor nagy lesz, ennek érdekében pedig keményen tanul. A sokévi tanulás meg is hozza a gyümölcsét: ösztöndíjjal felveszik a Kaliforniai Egyetem állatorvos szakára. Itt ismerkedik meg a későbbi legjobb barátnőjével, Camrynnel, és a bika jegyű Seth-tel, akivel négy évig alkotnak egy párt. (És egy bizonyos Doriannel is, akinél arra számítottam, hogy felbukkan még később, de ki tudja, elvégre ez csak egy trilógia első része, lehet, hogy szerepel még.) Nekem ez a rész tetszett a legjobban, a tanulmányai, a barátsága, a kétségei, Seth pedig egy igazán szerethető srác, bár volt pár hülye húzása. Ilyen volt az első kurta-furcsa szakítás, ami végül is az első szexbe torkollott, és ilyen volt a végső szakítás is. Sem Isis, sem Seth reakciója nem volt hiteles szerintem. Persze még csak a második jegynél tartunk, ha megtalálták volna egymás mellett a boldogságot, mégis mi lesz a többivel? :)

Isis eközben elvégezte az egyetemet, és hamar munkát talált a negyvenes, nőcsábász és dúsgazdag klinikai állatorvos, az ikrek Quentin asszisztenseként, akinek a szeretője lett. Betekintést nyert az erőszakos és megegyezés nélküli szado-mazo szex és a felső tízezer puccos világába is, és mindkettőt megvetette. Ennek ellenére két évig élt így, mielőtt otthagyta volna a kontrollmániás férfit. Ekkor még mindig csak 24 éves, de már egy saját állatorvosi rendelőben gondolkodik, ahol a társa Camryn lesz, az egyetemi barátja. Végül itt ismerkedik meg a harmincas éveiben járó, rák jegyű Levvel, akivel gyorsan megtalálják a közös hangot.

Mindig jó érzés, amikor maga a szerző keres fel, hogy szeretné, ha ajánlót írnánk a könyvéről. Hármunk közül én olvastam először az üzenetét, és a cím alapján rögtön le is akartam csapni rá, mert azt hittem elsőre, hogy valami izgalmas sorozatgyilkosos krimi, amit a Zodiákus sorozatgyilkos esete ihletett. :) Aztán persze ahogy megláttam a borítót, rögtön tudtam, hogy nem erről lesz szó. A fülszöveg azonban felkeltette az érdeklődésem, noha nagyon féltem tőle, hogy túlságosan sok lesz benne az én ízlésemnek a spiritualitás. Abszolút nem hiszek ezekben a dolgokban, bár Quentin karaktere volt az egyik legellenszenvesebb, az asztrológia kérdésében neki adok igazat, és nem igazán éreztem úgy, hogy a kis vitájukban alulmaradt volna Isis nézeteivel szemben, elvégre Isis kevés tényt és nagyon sok feltevést használt az érvelésében. A napi horoszkópok az újságokban nettó baromságok, ez nem is kérdés, de szerintem a "valódi" asztrológia is az. Nem a folyton (évezredek alatt, de folyton) változó csillagképek befolyásolják az ember sorsát és személyiségét, főleg, hogy minden nép más és más csillagképeket látott és mást társított hozzájuk. Még akkor sem ez befolyásolja, ha a napjegyekről van szó, a tizenkét állatövi jegyről. Kényelmes megoldás, kényelmes válasz bármire is, akárcsak Isten. Szerencsére ritkán jelenik meg az asztrológia a regényben, érzésem szerint a cím is nagyon erős túlzás, mert annyira nem hangsúlyos, mint azt akár a cím, akár a fülszöveg jelzi. Kissé feleslegesnek is éreztem benne ezt a vonalat.

És hogy mi a véleményem a regényről?
A könyv első része, Isis gyerekkora szörnyű volt. Na nem a karakter számára, inkább az olvasónak. Véleményem szerint nagyon-nagyon erős túlzásokat és hiteltelenségeket vonultatott fel az első rész, kezdve a mellei hiányáról és nőiségről lamentáló, maszturbáló hét, azaz 7 éves kislánytól az olthatatlan, vággyal telt szerelemre gyulladt nyolc, azaz 8 évesig... Mindegyik leírás tizenéves korban már rendben, de hét és nyolc évesen egy kislány nem így tekint egy korabeli fiúra, és főleg nem maszturbál... ráadásul fogalma sincs az orgazmusról. (Sok nőnek egész életében nincs...) Bevallom őszintén, ezen a ponton majdnem feladtam. De adtam neki még egy esélyt, és jól tettem.

Hiteltelennek éreztem egyébként a kislány és az anyukája hozzáállását is a dolgokhoz. Az anyja nagyon... konzervatív, ennek fényében bizonyos reakciói számomra túl mesterkéltek és karakteridegenek voltak. Isis ráadásul rendkívül idegesítő jelenség volt gyerekként, pontosan tudta, hogy kihasználják, de hagyta magát. Ez a tulajdonsága később is előjött. Az apjával való kapcsolata viszont tetszett, és sajnáltam, hogy jórészt eltűntek a szülők a regényből az egyetem megkezdése után.

A történet Isis egyetemi évei alatt indul be és válik igazán érdekessé, sőt, olvasói szemmel is már élvezhetővé, és pár hullámvölgyet leszámítva ez végig megmarad. Volt pár mondat, amin ráncoltam a homlokom, és a megfogalmazást sok esetben (főleg az elején) esetlennek és életidegennek éreztem, de a második részre vagy levetkőzte ezt, vagy csak nem vettem már észre, mert tényleg érdekelni kezdett a történet és élveztem is az olvasását. Isis különleges képessége egy felesleges szál volt, főleg onnan kezdve, hogy az állatok elkezdtek neki visszabólogatni, de azért okozott pár érdekes részt ez is. Azt hiszem, ez volt az a pont, amikor elkezdtem félig-meddig fantasy-ként tekinteni rá. :)

Amellett, hogy élvezhető és szerethető történetté tudott válni, a könyv hordozott magában jópár (számomra is) nagyon értékes gondolatot. Ilyen volt egy kis lamentálás a szülőségről és a gyerekekről, és főként az állatokról, az állatvédelemről írtak. Nagyon egyet tudtam vele érteni, ebben tökéletesen ugyanúgy gondolkodom, mint Isis. Bár az elején kicsit előzmény nélkül kapunk egy állatos szálat, a végére ez lesz a fő meghatározó és jól kifejtett téma. Ráadásul a könyv vége nagyon izgalmasan és érdekesen zárul, már a felénél tudtam, hogy várni fogom a folytatást, pedig az első pár tucat oldal alatt biztos voltam benne, hogy ez nem így lesz. A vége azonban mondhatnám, kegyetlen. Eloise egyébként egy nagyon érdekes karakter volt a könyvben, és nagyon hamar meg is válunk tőle. Nem is hiányzott, nem is bántam, de ismerve a könyv végét már úgy látom, hogy talán érdekesebb lett volna az elejétől kezdve váltott szemszögből írni a történetet: Isis és Eloise oldaláról szemlélve is, hogy ne szakadjunk ki hosszú évekre Eloise életéből. Így a vége ütősebb és jobban alátámasztott lett volna. Egy kicsit az az érzésem, hogy megalapozatlan, hasraütés-szerű véget kapott, ami alaposabb felvezetést igényelt volna. Kétségkívül izgalmas lett így, de még jobb lett volna, ha jobban - és korábban is - ismerjük a hátteret.

Furcsa volt még az is, hogy néhány gondolatot, jelenetet nagyon részletesen, "valós időben" ismertünk meg, de néhányat, pl. az elütött macska esetét csak későbbi emlékként, előtte szóba sem került. Ezek a kis apróságok azt jelzik számomra, hogy a "dramaturgiai" felépítés egy alaposabb átgondolást érdemelt volna. Mindazonáltal egy jó stílusban megírt, érdekes, olvasmányos regény született, amit egyre nehezebben akartam letenni.

Összességében azt mondom, hogy első regénynek ez tökéletes. Megvoltak a maga "gyermekbetegségei", de a legtöbb olyan dolog, amin a szerző később tud - és remélhetőleg fog is - csiszolni. Örülök, hogy olvashattam.

A könyv az IPC Kiadó gondozásában jelent meg, a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron!

Ha érdekel a szerző Facebook oldala, kattints ide!

Kövess minket Facebookon!