"Metszően ​éles regény egy nőről, aki olyan mélyre ereszkedik az őrületbe, hogy talán többé meg sem találja a kivezető utat… "

Samantha James, akit mindenki csak Samnek hív, hat éve dolgozik New York egyik bentlakásos pszichiátriai intézetében, karrierjét pedig gondosan építgette az elmúlt időben. A Typhlos egyik vezető pszichiáterének számít, az intézet egyik legjobbja, aki a legfurcsább, legőrültebb esetekben is megtalálja a kiutat. A munkatársai és a szakma legalábbis ezt gondolják, éppen ezért elvállalja egy furcsa beteg, Richard kezelését. Richardról annyit tud mindenki, hogy börtönben ült, de hogy miért, azt nem, és hogy nem hajlandó beszélni senkinek. De olyan pletykák keringenek róla, hogy erőszakos, hogy az előző terapeutáját megtámadta, meg egyébként sem lehet haladni vele, mert a legalapvetőbb klinikai papírok kitöltésére nem hajlandó, nem beszél a gyerekkoráról, a múltjáról, a családjáról. Viszont név szerint Samet kérte.

"Tisztességtelennek tűnik, és hülyeségnek, sőt néha viccesnek, de semmiben sem különbözöm az itt lakóktól. (…) Nekem van kulcsom és irodám, nekik nincs."

Sam eközben az élete problémáival küzd, az alkoholizmusával, a függőségével, a messiás-komplexusával, ami akár még előnyére is válhat. És egy olyan problémával, amelyet mindeddig el tudott rejteni, ám most felszínre tör... Ráadásul még meg is nehezíti a saját életét, a párja egy kontrollmániás, erőszakos seggfej, aki rendszeresen bántalmazza őt. De Sam akkor is meg akarja menteni... Vajon meg tudja menteni mindeközben saját magát?

Először is szeretném leszögezni, hogy ez a könyv nem egy pszichothriller. Akkor sem, ha így hivatkoznak rá, és megtalálható a borítón vagy a címkék között. Nem az. Közelebb áll egy pszichodrámához. A történetben két nagyobb csavar van, az egyikre - részleteiben - a 30., a másikra az 50. oldal táján jöttem rá, és valóban, nem csalódtam. Ennek ellenére, vagy éppen ezért nekem tetszett. A. F. Brady pszichoterapeutaként dolgozik, és emiatt a karakterei és azoknak betegségei, tünetei nagyon hitelesek. Konkrétan a 30. oldalon rájöttem magára a betegségre, vagy inkább állapotra, ami a főszereplőnek van, annyira tökéletesen tudta megfogni az efféle állapot viselkedésre és életmódra való jellemzőit, én pedig elég sokat olvasok mentális zavarokról és betegségekről, tehát erről is volt már alkalmam - kevesebbszer, mint szeretném, mert kevés a szakkönyv.

Emellett Brady nagyon jól megfogta azt a kis apróságot is, hogy mégis mi alapján számít valaki őrültnek? Csak meg rámondjuk? Mert vannak furcsa dolgai? Mindenkinek vannak, és a mindenkori társadalom felépítése és beállítottsága a döntő. Ma a környezetem kb. hülyének nézne, ha Odinhoz kezdenék imádkozni. A keresztény istenhez való imádság azonban teljesen rendben van, sőt, épphogy nem elvárt. 

A. F. Brady és a kutyusa :)

"Nem kíváncsiak az igazságra. Szeretik a látszatot, mert a látszat szebb."

Mindig örömmel nyúlok olyan regények után, amelyeknek szereplői valamiféle mentális zavarban szenvednek, és amelynek írója pszichiáter. Emlékeim szerint ezen kívül két regényt olvastam még, amelyekre ez igaz volt, és az a kettő is egy történet, tehát egy szerző írta. Mert ezek hitelesek. Mert egy pszichiáter pontosan tisztában van vele, mivel nap mint nap szembesül ezekkel, hogy mégis mivel is járnak pontosan a különféle állapotok, zavarok és betegségek. Ez a hitelesség pedig a legfontosabb számomra egy regényben. Nem mondom, hogy az év könyve volt, de sokkal többet érdemel, mint amit akár a molyos, akár a goodreadses százalékai mutatnak. Viszont még egyszer kiemelném: senki ne egy kemény, vad, csavaros pszichothrillerre számítson. Az nem ez a könyv. 

Köszönöm a lehetőséget az Agave Könyveknek! A borítóra kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól.

Utánad a sötétbe - küzdelem a skizofréniával

Kövess minket Facebookon!