A történet középpontjában Patrik áll, aki egy balesetben elveszítette az édesanyját, apjával pedig sosem volt szoros a kapcsolata. Az apja csak egy zavaró harmadikként kezelte és látta őt, aki elrabolja tőle a szeretett feleségét. Patrik a halálos baleset után saját magát okolja, és ebben megerősíti az apja is. A 13 éves fiú élete teljesen megváltozik, onnantól kezdve kizárólag az apja pénzére számíthat, a támogatására és a szeretetére nem. Alex ebben a helyzetben kerül hozzá közelebb, és hamar a legjobb barátjává válik, és innentől kezdve a fiú szinte náluk él. Alex családja egészen más: szülei orvosok, akik bár mindig is alábecsülték középső fiukat, azért szerették és támogatták őt, mert a család az első. Lilla, Alex húga azonban teljesen az ujja köré csavarta a szüleit, mindenki mindig kérdés nélkül imádta a legkisebb lányt, aki mindent megkapott, elég volt egy-egy vágyódó pillantás, esetleg egy kis hiszti. Kivéve Alex, aki mindig is átlátott a szitán, és nem is tartotta jónak, hogy így "hülyét csinál" főleg az apjából. 

Lilla hozzászokott, hogy mindent megkap, amit akar. Egy dolgot mégsem kapott meg igazán soha: Patrikot. Kislány korától kezdve odáig volt bátyja barátjáért, de egy napon ráébredt, nincs ezzel egyedül. Patrik és Alex között egy olyan finom kapcsolat alakult ki, ami több, mint barátság. Tisztelet és szeretet egyvelege, az a biztos érzés, hogy a másik ott van, történjék bármi. A kapcsolat és a vonzalom megvan köztük, de elég ez?

Patrik nem akarja őt. Nem akarja, hogy apja és a környezete megbélyegezze, ezért kapcsolatot kapcsolatra halmoz, minden lány odáig van érte, és megkapja bármelyiket, amelyiket akarja. El is menekül: külföldre megy, hátha így könnyebb lesz. De hamar ráébred, hogy nem könnyebb...

Róbert Katalin a könyv előző változatával, amely Szívből, színből, igazán címmel jelent meg.

Nem ez az első könyvem Róbert Katalintól, és nem is az utolsó. Az a finomság, ahogyan játszani képes a karakterekkel, az érzéseikkel, érzékelteti a hangulataikat, sőt, a környezetet... végig magam előtt láttam őket is, és a családjukat is. Alex és Patrik karakterének felépítése, a személyiségük a családjuk hátterében teljesen valós. Elgondolkodtam, hogy talán valós példa is ihlette, amit a szerző személyesen látott, tapasztalt, vagy egyszerűen tényleg ennyire belelát a személyiségek mélyébe? Elvégre ez is egy jó író ismérve, hogy a karakterei élnek és mozognak, fejlődnek és változnak, viselkedésük pedig megalapozott. Róbert Katalin pedig jó írónak bizonyult. :)

Tetszett a család hozzáállása is a kérdéshez, mert valós volt, bár érzésem szerint még így sem eléggé valós (már ami a negatív felhangot illeti). Tetszett Alex apjának értetlensége, a meglepett reakciója, és az, hogy aztán mégis képes volt elfogadni a helyzetet. A legjobban azonban Lilla hozzáállása tetszett, és ez a dolog már az elején eldöntötte, hogy kedvelni fogom ezt a lányt is, noha nem úgy indult. Természetesen állt hozzá a kérdéshez, a ő reakciója testesítette meg véleményem szerint azt, amilyennek egy egészséges társadalom hozzáállásának lennie kéne. Minden hibájuk ellenére sikerült megkedvelnem vagy megértenem legalább a főbb karaktereket, és ez már sokkal több, mint amit sok író el tud érni. 

Köszönöm a lehetőséget a Könyvmolyképző Kiadónak! A képre kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól.

Adj esélyt Bálint Erika könyvének!

Kövess minket Facebookon!