Magyarok számára a 907-es év volt az első, amikor honvédő háborút kellett folytatni.
Idevágtattunk a nagy keleti sztyeppékről ebbe a keresztény tengerbe,
és a kor akkori uralkodói kifejezett ellenséget láttak bennünk.
A Talamon Könyvkiadó (Családi Könyvklub) idén újabb Benkő László könyvet tett az olvasók elé történelmi kalandregény témában Benkő László tollából, A pozsonyi csata címmel, Az első honvédő háború alcímmel.
Benkő László munkásságát a témában érdeklődőknek nem kell bemutatni, jelentős életművet tett eddig le az asztalra. Ha csak a honfoglalás, tatárjárás, egyes Árpád-házi királyok története, vagy Zrínyi sorozatára gondolok, a paletta koránt sem teljes. Minden regényét alapos kutatómunka után tárja az olvasók elé, kellően vegyítve a történelmi tényeket saját fantáziájával, hitelesen kitöltve a rendelkezésére álló mozgásteret.
A mű 889 május havában kezdődik, amikor egy avar falu feldúlásának leszünk tanúi, miközben egy lányt összekötött kézzel vízbe vetnek. Ez a későbbiekben majd fontos lesz, bár sokáig nem értettem, mi értelme volt a fentieket tudatni az olvasóval. A következő kép már 904. augusztusát tárja elénk, ahol az egyik főhős, akinek szemszögéből nézzük majd a történteket, éppen a Fischa folyónál itatja a lovakat. Gerecse fia Karád avar ín, szolga tulajdonképpen. Anyja, Ilrán, az emberséges Kelád ezrednagy ágyasa vagy több is annál, szerelme, így Karád ügyessége, szorgalma és tettrekészsége nem maradhat rejtve.
Gyermek Lajos, akit kényük-kedvükre irányíthattak a bajor urak
Erre a jóindulatra szükség is lesz, mert kölcsönös érzelmeket táplál a másik főhőssel, neki szintén fontosak lesznek meglátásai az eseményeket illetően. Neve Gyöngy, Kevefia Bökény száznagy nevelt lánya, és akinek módos emberként esze ágában sincs a nincstelen várkonyhoz (avarhoz) hozzáadni szeme fényét.
Ott tartunk tehát, hogy Karád itatja a lovakat a Fischánál, amikor Kurszán nagyúr vezetésével tárgyalások folynak a bajorok és a magyarok között, de a bajorok fondorlatos módon elveszejtik a nagyurat. Árpád nagyfejedelem haditanácsot tart, ahol az eljövendő fényében szétszedi a kálizokat (Kurszán népét), és az avarokkal és egyéb néptöredékekkel együtt a délnyugati határra teszi őket, valamint felsejlik a nagy terve is, amin a magyar vezetők elgondolkodnak, mi rejtezik a szavak és tettek mögött: első lenni az egyenlők között vagy egyeduralomra törni?
Az évek múlnak, a bajorok nem nyugodnak, addig-addig ütik a vasat, amíg Európa vezetőiben és az egyszerű népben elültetik az akaratot: "Ugros eliminandos esse!" Az az a magyarok megsemmisítendők, jöjjön hát a mindent elsöprő harc.
A szerző, Benkő László
Természetesen a magyarok is érzik a büdöset, ezért jó előre szervezkednek, kémek épülnek be és ellenkémeket végeznek ki, Európa legkülönbözőbb tájairól magyar útvonalakon vonuló kereskedőket faggatnak, a nemzetségfők pedig tárkányokat csábítanak szálláshelyeikre, hogy a vasból fegyver kovácsolódhasson.
Sok víz lefolyik három év alatt a Dunán, mire Pozsonynál megütközik a két sereg, és a magyarok megvívták az első honvédő háborújukat. A győzelmet mindenesetre nem adták ingyen, ez biztos.
A szerző nagy erőssége, hogy az olvasó látja maga előtt az egész cselekményt: ahogy leír egy-egy mozzanatot, például, amikor költözik a szállás Árpád parancsára, a veremházakból az ínek szedegetik kevéske kis holmijukat, elintézett tény, hogy ki melyik kölcsöntelegára pakolhatja motyóját, a jurták népe kivonszolja a vas háromlábat, amelyen főznek, koporsóládákba pakolnak lóbőröket, fegyvereket, lekerülnek a nemezek a jurta vázáról. Végül csak a kövek között parázsló zsarátnok marad a jurta helyén, amelyet sem vízzel locsolni, sem eltiporni nem szabad, és a ház asszonya óvatos gonddal szed fel egy kis parazsat a lyukacsos 
fedelű fazékba. Hallani a ménes poroszkálásának hangját, gyereksírást, átkozódást, ha kiborul / felborul valami ("a rosszbaj gyöjjön rád" - ezt például utoljára bő 20 éve hallottam Nyíregyháza körül), ott vagyunk a csatákban, portyákon, a fordítsd, vissza, támadj, kerítsd be meg szinte a szemünk előtt zajlik.
Akár így is kinézhetett a női főhős, Gyöngy
Benkő László történelmi kalandregényeiben mindig van finoman árnyalt szerelmi szál, gyakran népmesei motívummal: a legény szegény, a lányka gazdag, a lányos szülők hallani sem akarnak az egészről. A fiúnak próbának kell alávetnie magát, ami jelenesetben nem is olyan egyszerű: ínből legalább fegyveres jobbággyá válni szinte elképzelhetetlen, ahhoz ló kell, tisztességes, több rendbeli ruházat kell, fegyverek és fegyver öv kell - lehetetlenséggel határos.
Mi vezetett el a pozsonyi csatához? Milyen áron nyer a magyarok serege? Hogyan gondolkodik az akkori Európa a magyarokról? És a magyar nagyurak Nyugatról? Mi történik az avar ín Karáddal, lesz-e belőle olyan hatalmú ember, aki ki tudja fizetni Gyöngy kalimját? A fiatal lány képes-e minden és mindenki ellenében kivárni azt az egyáltalán nem biztos tényt, hogy Karád felemelkedik az ő szintjére? Ki Gyöngy tulajdonképpen, és kit vetettek a könyv elején vízbe? És ki Karád?
*Szerk.: A címben tévesen szerepelt az, hogy tanítják ezt a csatát. Ez egy népszerű (a könyvön is szereplő) tévedés, valójában nagyon keveset tudunk erről a csatáról tényszerűen, és azt is az ellenfelek krónikáiból, magyar emlék nem maradt fenn róla. Köszönjük szépen a javítást és a hiba jelzését Kanyó Ferencnek!
A könyvet a Családi Könyvklub bocsátotta rendelkezésemre, amelyért itt is köszönet!
A kiadó elérhetősége: itt található. Ha a Felvidéken élsz, innen egyszerűbben rendelheted meg a kötetet!
Magyarországon pedig a legtöbb könyvesboltban, online könyves webáruházban eléred.
Érdekelnek a könyvújdonságok?
Kövess bennünket Facebookon!
Tudni szeretnéd, mit kell tenned a kivételes teljesítményért? Kattints!
