Bérczesi Róbert: a kedvesség a legfontosabb a világon.
Legalábbis az Előszóból ez derül ki az Athenaeum Kiadó által az olvasók elé tett életrajzi kötetből, amelyet Kiss Lászlóval együtt írtak, Én meg az ének címmel.

Mélységes mély vallomással tartozom: sosem hallottam még a hiperkarma együttesről, sem Bérczesi Róbertről. Azért kértem az Én meg az ének című kötet sajtópéldányát, mert az utóbbi fél évben egyre több zenével foglalkozó kötet talált meg és számított egyre nagyobb érdeklődésemre. Amikor kézbe vettem a művet, rákerestem az együttesre és Bérczesi Róbertre a You Tube-on, aztán ott is ragadtam. Te, ezek nagyon szuper számok, mély mondanivalóval! Oké, lehet, hogy neked ez nem újdonság, de számomra AHA élménnyel ér fel.

Bérczes Róbert őszintén ír gyermekkoráról, kapcsolatairól, szenvedélybetegségéről, zenéjéről, mélyen és nagyon belemenve magánügyekbe. Képet lehet kapni fesztiválokat belengő hangulatokról (szeretsz bulizni, nem?), úgymint Volt, Sziget, ha szereted az alternatív rockot, bepillanthatsz alkotóműhelyekbe, tudomást szerezhetsz arról, mi történik, ha összejön Kiss Tibi, Lovi, Robiék és még pár laza figura. 

Új és régi dalok között is zajlott az élete, csak éppen nem jó irányban, onnan visszajönni biztosan maga volt a pokol. Mondjuk, én személy szerint szívlapáttal ütöttem volna azokat a személyeket, akiktől gyermekkorában segítséget kért Bérczesi, elmondva kényszeres cselekedeteit, és ők pedig elintézték azzal, hogy csak kialvatlan vagy, édes fiam. Rettenetesen egyszerű kábítószerhez nyúlni akkor, amikor ezek a kényszerképzetek egyszerűen elmúlnak a szer hatására. A kötet az ő pszichológiai állapotának többé-kevésbé pontos lenyomata is, amivel nem lehet dicsekedni, az biztos, de szégyellni sem kell. Az őszinteség egyszerre szabadít fel és meg. Oké, a meghez kicsit több kell önuralomból, akaraterőből és segítségből. De első (vagy lezáró) lépésnek nem rossz. Bérczesi Róbert nem festi magát, nem öntömjénez, nem sajnáltatja, egyszerűen csak leírja, hogy ez volt, most meg ez van, aztán, hogy mi lesz, ki tudja, de az lesz, ami lesz. Szimpatikus hozzáállás.

Mint ahogy az is becsülendő, ahogy leírja, sokat van egyedül, de sosem magányos. Ehhez már szükségeltetik némi önismeret és magabízás, amely egészen nagy pozitívumokat képes produkálni a jövőben. Én nagyon bízom benne! És várom az új számait.

Dalai nagy százaléka szerepel a könyvben így vagy úgy, keletkezésük története, koncerten megtörtént anekdota hozzáfűzése, hétköznapi semmiség, amely a rajongók számára igazi ínyencségnek számít. 

Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!

Atyavilág!